Nem eszik eleget a gyerek?

Nem eszik eleget a gyerek?

Ki dönti el, hogy eleget eszik-e a gyerek? Én szülőként, ő gyerekként, vagy esetleg a tányér űrmértéke, netán a mérleg nyelve? Mit tegyünk, ha nincs evési zavara, de mégis keveset eszik, és szorongunk, hogy valami nem stimmel? A Kölöknet írása.

Amikor egy kisbaba megszületik, már a kórházban mérni kell a súlyát és csak akkor mehetnek haza, ha gyarapodik (az anya képes táplálni). Emlékszem a mérlegre az újszülött osztályon, a sorban várakozó kismamákra, a dilemmára, hogy sutyiban adjak-e neki vizet  előtte – mert még nem indult be a tejem. Emlékszem a csecsemős nővér mondatára az első mellre tételnél: “Ezzel a mellel nem lehet szoptatni! Befelé forduló a mellbimbója.”

Aztán hazajöttem az első gyerekemmel a kórházból, aki nehezen kezdett szopni, adtunk neki tápszert már az elején (kiskanállal, ahogy kell), meg segíteni akartunk bimbóvédővel és mérlegeltünk minden egyes evés előtt és után. Egy kész elmebaj volt mindez, így 7 év távlatából visszagondolva. Én csak vártam, hogy majd szopik, ahogy a többi, a tejem ömlik, ahogy a többinek. De nem ez történt.

Maguk szerint mi a baja?

Volt egy szorongó gyerekorvosunk, aki mindennel vizsgálatra küldött minket (és másokat is). Így voltunk hasi ultrahangon, ezért volt otthon szteroidos kúpunk, és jártuk meg a tüdőröntgent is. Hát ez az orvos elküldött minket gyerekneurológushoz – azóta is előszeretettel ajánlom mindenkinek dr. Büki György gyermekneurológust –, aki amikor meglátott minket, megkérdezte, mi a probléma. Mondtuk, hogy a gyerekorvos szerint balra fordul a gyerek. Mire ő: “Nem azt kérdeztem, mit mondott az orvos. Maguk szerint mi a probléma?” Ja, hogy szerintünk? Hát szerintünk semmi.

Aztán azzal engedett el minket, hogy adjunk annyi tápszert a gyereknek, hogy a fülén is az folyjon, mert nem eszik eleget. És ott, abban a pillanatban legalizálódott számomra is a cumisüveg – ami addig ördögtől való tárgy volt –, és nem méregedtünk 40 ml-eket, hanem döntöttük bele, ameddig itta. Én pedig kezdtem elengedni, hogy nem lesz ebből már ügyes szoptatás, de legalább a gyerek hízik. Ha visszamehetnék oda időben, mondanék ezt-azt a csecsemősnek és felkeresnék egy szoptatási tanácsadót.

A szülő szorongása is árthat

Túl a a csecsemő-és kisgyerekkori étkezési zavarokon – mert természetesen ilyenek is vannak -, bizony előfordul, hogy másról van szó. Vannak szokások, van étvágy, van temperamentum, van kapcsolat és kötődés, vannak érzelmi állapotok, vannak aggódó nagyszülők és még sok-sok minden van, ami befolyásolja azt, hogyan eszik egy gyerek. Ha pedig képesek vagyunk mindent mérlegre tenni, átgondolni és tudatosítani, akkor leszünk képesek elengedni azt, ami szorongat bennünket.

Gyakorlati tanácsok ennek átgondolásához, illetve a cikk teljes szövege a Kölöknet oldalon olvasható.