Egy percig sincs el nélkülem a baba: Mit tegyek?

Egy percig sincs el nélkülem a baba: Mit tegyek?

Ha A 2 hetes baba csak kézben tartva nem sír, az 5 hónapost folyton szórakoztatni kell, az 1 éves meg állandóan anya nyomában van és sír, ha nem engedjük meg neki, a szülő kétségbeesve keresi a megoldásokat és a válaszokat: Mi a gond a gyerekkel? Hiszen a szomszéd 2 hetese egész nap alszik, az ismerős anyuka 5 hónaposa simán eljátszik magában, a sógornő 1 évese meg napokig elvan a mamánál is, nem hiányzik neki anya. Elrontottál volna valamit? Vida Ági babapszichológus írása.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

A legtöbben nem értik, miért is anyás a baba, mi a célja ennek, mint ahogyan azt sem tudják, hogyan lehet megfelelően együttélni ezzel a helyzettel. Mert a lényeg pont az, hogy nem leszoktatni kell róla a gyereket, mint azt sokan gondolják, hanem az, hogy együtt kell élni vele, amíg a kicsi ki nem növi és közben ügyelni arra, hogy ne alakítsunk ki olyan szokásokat, amik később elviselhetetlenné vagy kivitelezhetetlenné válnak (míg a 4 hetes babát lehet karban hintáztatni, amíg meg nem nyugszik, addig a 10 kilós 1 évest már nem, a hintában altatás is csak addig tűnik jó ötletnek, amíg a baba teljesen ki nem növi a hintát stb.)

 

Az újszülöttnél természetes

Születése után a baba még nagyjából 6 hónapig úgy gondolja, hogy “odabent van”, nem érzi jól magát, ha nincs testközelben. Számára ez a túléléshez szükséges: magában, egyedül még nem lenne életképes, ezért az ösztönei azt súgják, ha nincs ott vele valaki, akkor veszélyben van.
Kezdetben néhány baba torkaszakadtából üvölt, ha leteszik, mások csendben elnézelődnek és csak néha kívánkoznak ölbe. A sürgetés, az “önállóság”, a “maradjon el egy kicsit az ágyban egyedül” erőltetése csak ront a helyzeten.

Amivel segíthetsz ilyenkor a babának:

– Szopizzon annyit, amennyit szeretne és akkor, amikor csak szeretne, legyél vele nagyon türelmes ebben! Ha kivárod, amíg megeszi a maga adagját, akkor is, ha közben be-be alszik (ilyenkor felveheted büfizni, ettől általában megébred és utána újra szopizni kezd), akkor sokkal nyugodtabb lesz, mintha 20 perc után leveszed és cipeléssel, ringatással próbálod megnyugtatni. El kell fogadni, hogy az első hetekben az idő nagy részében szoptatni fogsz, ha megteszed ezt a babádért, 4-6 hetes korra lesz egy jól evő, jól gyarapodó, ügyesen és egyre gyorsabban szopizó és egyre nyugodtabb babád, aki már megtanulta, hogy számíthat a világra, biztonságban van, ezért egyre kevesebbet sír majd.

– Sok baba jobban érzi magát az anyaméhhez hasonló helyzetekben: bölcsőben vagy mózeskosárban, ahol szűkebb a hely, félig besötétített szobában, ahol kevesebb inger éri, zúgó, sisegő hangok közelségében (pl. tengerzúgás, háztartási gépek zúgása) és hordozókendőben. Jó segítséget nyújthat altatáshoz a laza pólyázás is (a hanyattfekve altatott baba így nem tud csapkodni a kezével, ami megijeszti őt és emiatt megnehezítheti az alvást) vagy a rugalmas pólya is (pl. MinimoBaby), ami nem szoros pólya, amiben mozdulni sem tud a baba (ennek lehetnek veszélyei), hanem gyakorlatilag egy kényelmes pamut hálózsák, amiben a baba nem tudja kidugni a karjait és csapkodni velük, mégsincs szorosan bepólyálva.

– Nem kell a babát mindig szórakoztatni. Kezdettől úgy szervezd az életet, hogy amikor a baba felébredt, evett, büfizett és éppen jó kedve van, akkor tedd le játszani, nézelődni és te menj a dolgodra. Az első időben persze ez csak rövid idő lesz, idővel elunja majd magát és jelzi majd, hogy hiányzol neki, ilyenkor azonban ne vedd fel azonnal, inkább te ülj oda mellé, játssz vele kicsit, beszélgess vele és amikor már megnyugodott, megint menj ki egy kicsit.

– Ha már nagyon unatkozik, de neked még dolgod lenne, vidd magaddal kendőben vagy hordozóban, beszélgess hozzá, amíg végzed a házimunkát! A baba számára a mindennapi tevékenységeink is érdekesek, nem csak az, amikor játszol vele.

Az az igazság, hogy az első hónapokban nem csak ő nincs el nélküled, hanem te sem vagy el nélküle 🙂 Az anyai ösztönök ugyanis ilyenkor folyamatosan azon dolgoznak, hogy maradj a babád mellett. Ezt érzékelheted is, amikor olyan gondolataid vannak, hogy “mi lenne a babámmal, ha most a fejemre esne a tégla?”. Sokan elkezdenek rutinszerűen extrém lassan vezetni, nehogy valami bajuk essék, mások szélsőségesen aggódnak a babájuk miatt, apróságokat is elkezdenek felfújni. Ezek mind természetes velejárói a szülés utáni első 6 hónapnak.

4 hónapos kortól

Ebben a korban elkezd kinyílni a világ a baba előtt. Egyre jobbak az érzékszervei, ezért olyan zajokat és észrevesz, amiket eddig korábban sosem. Aztán elkezd jönni-menni a lakásban. Kezdetben csak forogva, lassan kúszva, később mászva és járva.
Ez nagyon izgalmas tapasztalás a számára, imádja felfedezni a világot, ugyanakkor fél is tőle.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Megrémül attól, hogy ha anya kimegy a szobából, akkor teljesen eltűnik. Sírni kezd.
Ilyenkor te visszaszaladsz felveszed, aztán meghallgatod az okos ismerősök tanácsait arról, hogy felkapattad a gyereket és azért csinálja ezt, mert mindig felvetted.

Nem azért.

Azért csinálja, mert így jelzi az ijedtségét, hogy anya, aki számára a biztonság fő forrása, esetleg el is tűnhet és akkor vége a világnak (az ő világnézete jelenleg erre az egyetlen személyre korlátozódik).

Mit lehet tenni?

Játsszatok kukucskát! Nem véletlen, hogy ezt a játékot ebben a korban ennyire élvezik a babák, hiszen ebből tanulják meg, hogy attól, hogy valamit nem látnak (pl. az arcodat), az attól még megvan.

– Ha kimész a szobából, folyamatosan beszélj hozzá, így idővel rájön arra, hogy bár téged nem lát, a hangod még megvan, tehát nem tűntél el.

– Ha sír és visszamész hozzá, ne vedd fel, hanem ülj le mellé és úgy nyugtasd meg, így nem fogja összekötni a vigasztalást a felvétellel és cipeléssel, mégis megnyugtattad.

– Ha nagyon nyugtalan, tedd kendőbe vagy vedd kézbe és végezd tovább a házimunkádat (ha megnyugodott, magad mellé ültetheted hordozóban, vagy ha már nagyobb, akkor etetőszékben), így nem szokik hozzá, hogy ha sír, akkor anya rögtön jön és szórakoztatja, mégis segítséget kapott.

– Minden babának vannak extrán nyűgös, sírós napjai (a fogzás, a frontok, betegség – sok minden okozhatja). Ilyenkor legyél türelmes vele, ha nem lázas, menjetek ki a szabad levegőre! Nincs rosszabb, mint egész nap a lakásban szenvedni és találgatni, mi lehet a gond, a jó levegő még nyűgösebb napokon is segíthet kizökkenni és jobb kedvre derülni. A hordozókendő ilyenkor is csodákat tehet. Ha a baba már szépen tartja magát elölhordozás helyett kötheted a csípődre vagy a hátadra is.

Ebben a korban gyakran merül fel az a kérdés is, hogy a szeparációs szorongás miatt nem alszik? A válasz kétrétű. Éjszakai ébredéseket biztosan nem okoz a szeparációs szorongás önmagában, azonban a nehéz visszaalvást, azt, hogy csak anyával tud visszaaludni a kicsi, már igen.
A nehéz esti elválásnak valóban lehet az okozója a szeparációs szorongás: nehéz elengedni anyát.
Gyakran pont az a gond, hogy nappal a szőnyeg alá söpörtük a kicsi ragaszkodását, jelzéseit, ezért este próbálkozik meg jelezni az érzelmeit számunkra. Éppen ezért a megoldást sem este, lefekvéskor kell megtalálni, hanem nappal, az összes többi olyan helyzetben, amikor a kicsi minket igényelne, akkor kell ottlennünk vele, felvenni, foglalkozni vele, biztosítani a szeretetünkről, komolyan venni az érzelmeit, így estére már csillapodik rajta a nyomás és ritkulnak az időhúzási kísérletek.

Amikor mindenhova követ…

A mamakacsa totyog be a tóba, a kiskacsái követik. Az cicamama megy elől, a kiscicák utána. A természet rendje az, hogy a helyváltoztatásra képes kicsik követik a nagyokat és tanulnak tőlük. A gyermeked is elér majd ebbe az időszakba. Ha ellenállsz neki, ha le akarod szoktatni róla, attól megijed a kicsi és még jobban fog ragaszkodni. Ha

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

engeded neki, egyre távolabb mer eltávolodni tőled.

A totyogónak még nincs önbizalma (bátorsága és vakmerő próbálkozásai vannak, amelyek önbizalomnak tűnhetnek, de ezeket vagy annak a biztos tudatában teszi, hogy anya úgyis ott van a háttérben és megvédi majd, ha kell vagy azért, mert a kíváncsisága nagyobb, mint a félelemérzete). A totyogónak anya-bizalma van. Hátranéz, felméri az arckifejezéseden, hogy megtehet-e valamit. Kíváncsi a reakcióidra. Bár néha úgy tűnik, túl bátran, túl messzire szalad, de valójában pont annyira megy messzire, amennyit az eddigi tapasztalatai alapján még biztonságosnak vél. Szüksége van az iránymutatásodra és a támaszodra, mint ahogyan a mintádra, a példamutatásodra is.

A nyomodban járva sok mindent elsajátít (még azt is, hogy mi az a vécé, mit csinálunk ott és mire való – igen, ez a rész kellemetlen, de fontos oktatási célt szolgál :)), valódi tapasztalatokra tesz szert arról, mire képes magától és mire nem, mi biztonságos és mi nem és pont attól lesz egyre önállóbb, erre az alapra építve alakul ki a valódi önismerete és önbizalma.

A szerző Vida Ágnes babapszichológus, a Felelős Szülők Iskolája szakértője.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kapcsolat

Felelős Szülők Iskolája Oktató és Szolgáltató Kft.
Székhely, számlázási cím: 1112 Budapest, Zólyomi út 47.
Iroda: 1023 Budapest, Frankel Leó utca 21-23., I. emelet 1.
Cégjegyzékszám: 01 09 966630
Adószám: 23461176-2-43

info@felelosszulokiskolaja.hu
+36 20 358 66 12

x

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.