Létezik még valódi, önfeledt gyermekkor?

Létezik még valódi, önfeledt gyermekkor?

Hová lett a felszabadult gyermekkor? A felhőtlen ifjúkornak búcsút inthet a mai generáció? Mi a megoldás, van-e lehetőség arra, hogy ezt az időszakot ne túl-, hanem megéljék a fiatalok? Milyen a jó “énidő” és hogyan segít? Milyen stressz kezelési technikák, öngyógyító folyamatokkal segíthetjük gyermekeinket, hogy ne váljanak idegbeteg felnőtté? Ezekre a kérdésekre is választ ad Tihanyi Rita Ne feszülj be! Engedd el! című előadása november 8-án – részletek a Facebook-esemény oldalán.

Az alábbi interjú szakértőnkkel, Tihanyi Rita gyermekagykontroll-oktatóval készült.

1987 óta tanítasz, rengeteg gyerekkel találkozhattál már. Látsz különbséget az 1987-es a 2018-as diákok között?

Óriásit! Körülbelül annyit változtak, mint azóta a világ… Gondolj csak bele, mennyivel több inger ér ma egy ötévest, mint a mi gyerekkorunkban – és ez bizony nyomot hagy az agyuk, a gondolkodásuk fejlődésében is. A dolog jó oldala, hogy digitális natívok, azaz ha a kezükbe adsz egy kütyüt, fél óra múlva már tudják is használni. A rossz oldala, hogy az állandó ingergazdagság „túlpörgéshez”, figyelemproblémákhoz és tanulási nehézségekhez vezet.

Ezek szerint nekik nehezebb gyereknek lenni, mint nekünk volt?

Azt, hogy konkrétan nehezebb volna, nem merném kijelenteni – de alapjaiban véve más. A „mi időnkben” egyetlen tévécsatorna volt, nekik már ezer közül kell választaniuk. Kevesebb volt a tananyag és kiismerhetőbb volt a világ. Ma már gyerekként is muszáj megtanulniuk tudatos döntéseket hozni, fejleszteni a koncentrációjukat a rengeteg zavaró inger zajában és tudatosan kialakítani az énidejüket. Ne tévesszen meg senkit, hogy ezeket eddig csak felnőttekkel kapcsolatban hallottuk – az, hogy ők még ezt nem tudják így, ezekkel a szavakkal kifejezni, nem azt jelenti, hogy nincsen rá szükségük.

Mit jelent az „énidő” egy gyerek esetében?

Tudod, a szülők 99 százaléka félti a gyerekét attól, hogy a megnövekedett iskolai terhelés mellett nem lesz ideje élni, játszani, gyereknek lenni. És valóban: nagyon sokan, főleg az iskolai különórákkal együtt felnőtt szintű terhelésben élnek, „nyolctól ötig műszakban dolgoznak”. Ezért ma már általános iskolás korban ugyanúgy meg kell tanulniuk relaxálni, kezelni a stresszt és elengedni az iskolai dolgokat, amikor már pihennének. Tudniuk kell tudatosan irányítani a gondolkodásukat, hogy ők uralják a rossz gondolataikat, félelmeiket és ne azok uralják őket.

Azért mi is felnőttünk valahogy, pedig mi nem kaptunk ilyen képzést…

És nézd meg, milyen felnőttek lettek belőlünk… A Facebookra mosolygós képeket posztoló, de egyébként szorongó, depressziós, kapcsolatfüggő, banki hitelből túl nagy autót vásárló, önmagukkal szembenézni alig merő embereket látok mindenhol. Azt szokták mondani, hogy a felnőtteknek a már elkövetett hibáik helyrehozására van szükségük az agykontrollra – a gyerekeknek azért, hogy el se kövessék azokat.

De nem az iskolában kéne ezt megtanulniuk?

Sajnos az, ahogyan a gyerekekről gondolkodunk Magyarországon, úgy kétszáz éve meghaladott.  Az iskola feszültségek forrása, és ma már egyáltalán nem az életre nevel. Megtanulja a mohácsi csata évszámát, amit egyetlen kereséssel az okostelefonján is meg tudna nézni, de senki sem tanítja meg bankolni, vállalkozni, adót fizetni vagy éppen autót vezetni – amiért szintén külön tanfolyamra kell mennie, pedig mára már mindenkitől elvárt a jogosítvány megszerzése. És nem csak a tananyag, a hozzáállás is ősrégi. Én abban hiszek, hogy a gyereket partnerként, cinkosként kell kezelni nem pedig alárendelt beosztottként. A tanulás – ösztön. Nem korbáccsal kell hajtani rá a gyerekeket, csak megmutatni nekik az utat, felkelteni az érdeklődésüket és hagyni, hogy utána maguktól járjanak rajta.

Mik azok a problémák, amikkel a legtöbben hozzád fordulnak?

Elképesztően sok a szorongásos gyerek. Óriási probléma – a fentebb említett állandóan ingerlő környezet miatt – a figyelemzavar. Nem tudnak elég ideig koncentrálni, nem tudnak elaludni, rémálmaik vannak, betegesek. A szülő pedig ott áll és azt hiszi, ő rontott el valamit, pedig ez szinte általános, csak senki sem szereti az ablakba kiteregetni. A gyermekagykontroll tanfolyamon ezekre nagyon hatásos és egyszerű gyakorlatokat mutatok, amelyekkel már aznap este komoly javulást érhetnek el. A személyes tanácsadásom során pedig komplexebb esetekben, a szülőkkel feltérképezve a helyzetet egyénre szabott megoldásokat ajánlok és aztán játékokon, meséken keresztül tanítom meg ezeket a gyerekeknek.

Olyan vagy, mint az a macskás fazon, aki kezelhetetlen cicákat szelídít meg, egy „gyereksuttogó”?

Hát így még biztosan nem gondoltam magamra! (nevet) Talán annyiban igen, hogy én sem vagyok hajlandó elfogadni, ha valakit „lustának”, „rossz tanulónak” vagy – éppen a te szavaiddal élve – „kezelhetetlennek” bélyegeznek. Ezeknek a gyerekeknek a legtöbbször csak arra van szükségük, hogy megértsék: micsoda nagyszerű lehetőségek és képességek birtokában vannak. Mert mindannyian zseninek születünk, csak meg kell találnunk, miben vagyunk zseniálisak és meg kell tanulnunk ezt kihasználni, ezzel élni. A gyerekeket gyakran sokkal kevesebb választja el a sikeres, boldog gyerekkortól, mint azt a szülők vagy a tanárok gondolják. Csak néhány jó technikára van szükség és arra, hogy végre higgyen bennük valaki.

Minderről többet is hallhattok november 8-án a “Ne feszülj be! Engedd el!” című rendezvényen.

Részletek itt: https://www.facebook.com/events/500209397056695/

 

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.