Ezért nem jó, ha mindent megadsz a gyerekednek

Ezért nem jó, ha mindent megadsz a gyerekednek

Miért baj az, ha minden a gyerek körül forog, és mindig mindent rá hagyunk? Mire mondja Epstein, hogy a gyerekek átvették az uralmat, és “szörnyecskéket” nevelünk? Milyen az egészségesen nevelt gyerek? Hogyan lesz egy gyerekből kudarctűrő, boldog, kiegyensúlyozott felnőtt?

A Szülők lapja Zila Péterné református óvónővel beszélgetett a témáról.

– A mai modern szülők, a korábbi generációktól eltérően, állandóan aggódnak a gyerekeik miatt. Nem mindegy, hogy a gyerek milyen ruhában indul el reggel, kivel barátkozik az oviban, milyen különórákra jár már 4 évesen, melyik iskolába kerül… – és a listát a végtelenségig lehetne folytatni. Ezeknek a szülőknek a megváltozott viselkedése ma már korjelenség, aminek Joseph Epstein nevet is adott – mondja Zila Péterné, Marika néni.

A ló túloldalán

Joseph Epstein amerikai tudós ezt az új jelenséget “kindergarchynak”, azaz “gyerekuralomnak” nevezte el, ahol a gyerekek uralják a felnőtteket – folytatja az  igazgatónő.

– Ha bepillantunk egy kisgyerekes család életébe ma, akkor azt látjuk, hogy a falat színes gyerekrajzok díszítik, a nappaliban szétszórva hever a  temérdek játék, a konyhaszekrény polcain ott sorakoznak sorban a mesefigurás bögrék, és a tévében éppen egy népszerű rajzfilmsorozat megy. Nincs a háznak egy zuga, ahol a felnőttek élete is meglátszana, minden a gyerekekről szól, körülöttük forog. Érdekes megélnem, hogy a pályám elején azt kellett hangoztatunk, hogy figyeljünk jobban oda a gyerekeinkre, ma pedig ellenkezőleg: ne fókuszáljunk annyira a gyerekekre. Legalábbis mai kultúránk fősodrában, noha nyilvánvaló, hogy ma is vannak nagyon elhanyagolt gyerekek – mondja az óvodapedagógus.

Boldogság helyett frusztráció

Kétségtelen, a mai gyerekek valóban átvették a család életének irányítását, és ezzel azt az alapvető nevelési értéket nem tanulják meg, hogy másokra is tudjanak figyelni. Alig pár évtized leforgása alatt a gyerek a háttérszerepből főszereplővé lépett elő, ahol anya és apa szeme fénye lett, jóval több figyelem összpontosul rá, mint valaha. A szülők már-már túlzásba esnek azzal, hogy versengnek a gyerek kegyeiért. Ha a gyerek a boltban rápillant valamire, akkor inkább igent mondanak csak azért, hogy ne okozzanak neki csalódást, frusztrációt, vagy, hogy elkerüljék a nyilvános konfliktust.

A legszélsőségesebb vélemények egyenesen azt hangoztatják: “szörnyeteggé tesszük az agyon szeretett gyerekeinket”, amivel a jövő társadalmát zúzzuk rommá.

Kellemetlen szembesülés

“Ma sokkal több figyelem összpontosul magára a gyerekre, a fejlődésére, illetve azokra az apró eredményekre, amelyeket eközben elért”, fogja meg a lényeget Epstein a The Weekly Standard című amerikai magazinban. A gyerek nem boldog lesz az ilyen fajta kényeztetéstől, központi szereptől, hanem szorongó és frusztrált, mert mire felnőtt lesz, és kikerül a való életbe, azt veszi észre, hogy be kell tartania a szabályokat, sorba kell állnia, meg kell az állásért küzdenie, adott helyzetben észre sem veszik őt – ehhez pedig nincs hozzászokva, erre nincsenek viselkedési mintái.

– A mai társadalom egy “wellness-kereső társadalom” – fogalmaz találóan Zila Péterné, Marika néni. – Minden kényelmetlenséget kerülni akarunk, és elfelejtjük  azt, hogy ha egy krízist jól megküzdöttünk, akkor az komolyan építi a személyiségünket, amely életünk más részére is pozitívan hat. A Bibliában ezt mondja egy nagy szenvedésen átesett király: “Áldásomra lett a nagy keserűség”.

Önsajnálathoz vezet

– Amíg szülőként a kényelmetlenségek elkerülését keressük, addig gyerekeinket szorgosan neveljük önsajnálatra. “Nem sikerült a dolgozatod? Szegény! Biztos azért, mert nem tanított meg jól a tanító néni.” Ezzel azt az üzenetet közvetítjük nekik, hogy ne kudarcként éljék meg a körülöttük lévő történéseket, hanem rajtuk kívül álló hibaként. És meg is indokoljuk, hogy miért mások a hibásak.

Eközben elvesszük azt az élményt, az énképnek azt az elemét, hogy képes vagyok az életemet, az eredményességemet befolyásolni. Önsajnálatra nevelünk, pedig az önsajnálat vonzza a démonokat, egyre rosszabb állapotba kerül általa az ember – hangsúlyozza az igazgatónő.

 A jó nevelés egy önfelszámoló folyamat

Melyik szülő ne akarná a legjobbat a gyerekének, ki ne szeretné, hogy a gyereke ügyes, okos legyen, és felnőttkorára sikeres emberként elboldoguljon. Ehhez az alapokat egészen korán, már kisgyermekkorban kell letenni. A gyermeknevelés titka: az önállóságra való nevelés, mert az egészségesen nevelt gyerek: önállóvá válik, képes lesz saját maga megküzdeni az élet nehézségeivel.

– Ha szülőként jól neveljük a gyereket, akkor előbb-utóbb vége lesz a nevelésre való igénynek, hiszen a jó nevelés egy önfelszámoló folyamat – mondja Marika néni.

Önállóvá válni az tud, akit elengednek: az elengedés a krízisekben megfelelő mértékű segítségadást jelent, valamint minden élethelyzetben bölcs, megfelelő mértékű terhelést. Az elengedés, – és most kapaszkodjunk meg -, csecsemőkorban elkezdődik (már a szülés is egy elengedés!). A szülőnek szép fokozatosan kell egyet-egyet hátralépnie.

A teljes interjú a Szülők lapján olvasható.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kapcsolat

Felelős Szülők Iskolája Oktató és Szolgáltató Kft.
Székhely, számlázási cím: 1112 Budapest, Zólyomi út 47.
Iroda: 1023 Budapest, Frankel Leó utca 21-23., I. emelet 1.
Cégjegyzékszám: 01 09 966630
Adószám: 23461176-2-43

info@felelosszulokiskolaja.hu
+36 20 358 66 12