Határok nélkül?! – 2. rész

Határok nélkül?! – 2. rész

Arra vállalkozom, hogy a következő 2 részes cikksorozatban körbejárom egy kicsit a gyerekek, a pedagógusok és a szülők szemszögéből is azt az helyzetet, amellyel ma egy általános iskolás gyereknek szembe kell néznie. Milyen nézőpontok vannak? Vajon hol húzódnak a határok?

A pedagógus határai

Megtapasztaltam: jelentések, statisztikák, bizonyítványok, értekezletek, fogadóórák… és messze nincs a listának vége. De a gyerek, aki a fókuszban kellene, hogy legyen, már kicsúszik onnan. Határidőre megtanítani mindent, amit a tanterv előír, mert ha nem, akkor gond van. Mi van, ha a gyerek másik iskolába megy? Akkor ott hogyan zárkózik fel? És a központi felmérések?

Odafigyelni mindenkire, mert mindannyian mások. Igenis, mindegyikük egyéniség a maga nemében, és mindenki más teljesítményekre képes. És támogatni őket. Meghallgatni, ha gond van, segíteni neki, lépést tartani velük az iskolában, de itt, a neten is, válaszolni a kérdésekre. És dicsérni, dicsérni, dicsérni, persze emellett megfelelő módon építő kritikát alkalmazni. És ha már ott van az a francos érdemjegy, akkor elmagyarázni, hogy a ponthatár szerint kettes, de saját magához képest négyes…. Úgy tanítani, hogy a könyvbe, munkafüzetbe nem írhatnak, és így eredményt elérni. Valóságosat, nem látszateredményt!

Mindenkit látni, nem csak nézni, legkevesebb 25-30 gyakran 35 gyereket, összeegyeztetni a különböző szociális háttérrel rendelkező nebulókat, hogy egymástól a jót tanulják, és érzést, szeretetet, figyelmet adni nekik. Adni, adni, adni, és persze nevetni, hülyéskedni… mert enélkül nem megy.  Vagy ha megy, csak ideig-óráig. Tisztelet a kivételnek, mert azért ilyen tanárok is vannak. Becsukni az ajtót, de mögötte a jót, lényeget adni!

Elfogadni, még ha keserű szájízzel is azt, hogy a pedagógus társadalmi megítélése – enyhén szólva – nem mindig pozitív. Megkérdőjelezik a szakmai hozzáértésüket – és ezt sokszor mesterségesen gerjesztik – tudásukat, módszereiket. Igen, vannak olyan esetek is, amikor ennek alapja is van, éppen ezért kell minden pedagógusnak önvizsgálatot tartani, és a módszereit felülírni, amennyiben azok nem elég hatékonyak. És felzárkózni a gyerekek mellé azon a területen is, ahol eddig nem kellett: az interneten, az okostechnológiák használatában. Mert nem ördögtől való ez, sőt még a facebook sem az a megfelelő helyen és időben. Ők a digitális nemzedék, mi CSAK bevándorlók vagyunk. Emellett elhallgatni azt is, amikor a pedagógusok határtalanul sok szabadidejéről beszélnek, a nyári, őszi, téli, tavaszi szünetről. Aki erre kíváncsi, itt tájékozódhat a sokak által annyira irigyelt tanári szabadságról.

Mivel a gyerekeknél is példálóztam a finnekkel, hadd tegyem meg itt is, a tanárok kapcsán.

Finnországban ugyanis nem fordulhat elő olyan, hogy a tanár szakértelmét, módszereit bárki vitatná. Helyi szinten ellenőrzik a tanárok szakmaiságát, ezzel együtt önállóságra, kreativitásra biztatják a pedagógusokat, mint ahogyan azok is a gyerekeket. Bevonják az ötleteket, a közös és egyéni célokat, kreativitást.

És a tanár is ember. Van neki is (kellene, hogy legyen) magánélete, családja. Lehet, hogy hobbija is van. Ám amikor hazamegy az iskolából, viszi haza a dolgozatokat, bizonyítványokat, javítandó füzeteket. Ha még lelkes, akkor még újdonságokat is szemelget, hogy érdekesebbé tegye az óráját. Mindenre ráér. Ő a nemzet napszámosa. De már nem a határain belül, azokon kívül igyekszik teljesíteni.

És ez így sok.

 

Szülő

Ha a határaink precíz vizsgálatát tűztem volna ki célul, ez a cikk talán soha nem fejeződne be. Beszélgethetünk önmegvalósításról, karrierről, irányított szabadidőről, szeretetről összetartozásról, dinamizmusról, megváltozott világról, szétszakadt családokról, erkölcsi normák felborulásáról, gazdagságról, szegénységről, értékekről… De a mi feladatunk nagyon fontos: minden körülmények között felelősséggel kell vezetni, okosan, szépen az utánunk jövő nemzedéket. Bölcsességgel, és erre a kapkodó ember nem képes. Csak egy tanácsom van mindenkihez: képességeihez mérten tegye meg a legtöbbet azért, hogy a gyereke, unokája megélhessen egy boldog, teljes, kiegyensúlyozott gyermekkort.

Lassítsanak! Lazítsanak! És vegyék észre a határaikat!

 

Szerző: Tihanyi Rita

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kapcsolat

Felelős Szülők Iskolája Oktató és Szolgáltató Kft.
Székhely, számlázási cím: 1112 Budapest, Zólyomi út 47.
Iroda: 1023 Budapest, Frankel Leó utca 21-23., I. emelet 1.
Cégjegyzékszám: 01 09 966630
Adószám: 23461176-2-43

info@felelosszulokiskolaja.hu
+36 20 358 66 12