Teher alatt nő a pálma

Teher alatt nő a pálma

Minél nagyobb a pálmafa terhe, annál dúsabb a koronája is. De mi köze ennek a neveléshez? A cikk végén kiderül! Héjja Edit pszichopedagógus írása.

Bizonyára ismerősen hangzik a latin eredetű idézet: Teher alatt nő a pálma! A mondás valószínűleg abból a felismerésből fakad, hogy a pálmafa levelei a törzs csúcsáról hajlanak le, így minél nagyobbak és nehezebbek, a növény annál erősebb és vastagabb törzset növeszt a súly hordozásához. Ezért minél nagyobb a pálmafa terhe, annál dúsabb a koronája is. De mi köze ennek a neveléshez?( A végén kiderül!)

Mit tesz a szülő?

Nézzünk egy gyors tesztet:

Adott egy 5. osztályos gyermek, a tanév októberében. A reggeli kapkodás után végre megérkeznek anyával a suliba (még anya viszi suliba, mert autóval egyszerűbb). Az osztályba lépve a gyerek a homlokára csap és aggódva mondja anyjának: Te jó ég a tornazsák, otthon hagytuk! Mindenki mérlegel, mert köztudott, hogy hiányos felszerelésért egyes jár.

Mit tesz ilyenkor a szülő? Ön mit tenne?

  1. mivel rohannom kell a munkába, bár nagyon bosszant a dolog, de nem tudok hazamenni, hát ez van!
  2. Megoldható a dolog, gyorsan hazaugrom azért a fránya szerelésért
  3. Vagy hazamegyek, vagy nem, az adott helyzettől függ, de este jól elbeszélgetek a gyerekkel
  4. Nem gond, megbeszélem a tanárral, és különben is ennyi kis feledékenység megbocsátható

Nézzük a megoldásokat sorban!

Ha valaki az a) megoldást választotta, akkor egyest kap a gyerek. De a válaszban ott rejlik, hogy a szülő kellően bánkódik e miatt.

Bár a válaszból mindenképpen kiviláglik, hogy a szülőt bántja az eset. Ha azért bántja, mert a gyerek egyest kap, akkor rendben van. Ez a legtöbb szülőre jellemező, idegesíti a rossz jegy. Ez rendben is van.

De ha lelkifurdalást érzünk, és saját magunkat is hibáztatjuk, akkor nem biztos, hogy magatartásunkkal a gyerek javát szolgáljuk. Gondoljuk végig! A gyerekben szépen lassan, az iskolai évek alatt kialakul, hogy a hibáiért, dolgaiért nem 100%-ban felelős. „A szüleim nem figyeltek, miért nem figyelmeztettek.”- gondolhatja a gyerek.

Kell figyelmeztetni a gyereket?„Igen, mert ilyen egy gondos szülő!”- kéri ki magának az ideges szülő. Ezt én mind megértem, de mikor kell egy gyereket teljes felelősségvállalásra tanítani. Természetesen gyermekkorban. Ha a gyerek túlféltő szülők kezei között nő fel, akkor képtelen lesz megtanulni, hogy a dolgaiért felelősséget vállaljon. Az ilyen gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik a munkahelyen sokszor elfelejtenek dolgokat, néha pontatlanul dolgoznak és hibáikért, valamint saját munkáikért sem vállalnak felelősséget. Meg fog élni így is, még vezető pozícióba is kerül, de a szülei még 50 éves korában is figyelmeztetik a felesége születésnapjára.

Ha valaki a b) megoldást választotta: a gondoskodó szülő legszebb példáját látjuk. Ez sem gond abban az estben, ha csak párszor fordul elő. De ha az a gondoskodás a problémák és konfliktusok 70-80%-ában jellemző akkor hatalmas, felesleges súlyt teszünk a gyerek vállára. Nem hagyjuk, hogy érezze a felelősséget. Nem hagyjuk személyiségét a megfelelő irányba fejlődni. Mivel a problémáit szülei oldják meg, ezért nem fogja megtanulni a konfliktusok kezelését, a problémák megoldását. Ezért lesz, hogy fiatal felnőtt és későbbi felnőtt korában vért fog izzadni, ha kilép a nagyvilágba. Nem lesz képes megtapadni a munkahelyén, mert mindig lesz egy idegesítő munkatárs, vagy képtelen lesz a munkahelyi, kollegiális konfliktusokkal(munkák áthárítása, befeketítés, kibeszélés stb.) mit kezdeni. Az ilyen felnőttek nagy nyomás miatt nagyon veszélyeztetettek a pszichés megbetegedésre. Hiszen gyakran azt gondolják, hogy velük van baj, hogy csak nekik ilyen fekete a világ, és innen már csak egy lépés a depresszió. Vagy a stressz és megoldatlan konfliktusok feszültsége olyan ismeretlen utat jár be, ami számukra befolyásolhatatlan. Ezekből lesznek a gyomorbetegek, a krónikus fejfájással küzdők, vagy a rémálmoktól aludni képtelen emberek.( Természetesen pszichoterápiával kezelhetőek ezek a problémák, de inkább előzzük meg!)

Nézzük a c) választ. Nem tudjuk lesz-e egyes vagy sem, de itt most nem ez a kérdés, hanem az, hogy mi fog történni este. A komoly elbeszélgetés jó, de sok mindenre oda kell figyelni. Ha szeretnénk, hogy gyerekünk jóban legyen önmagával, akkor nem biztos, hogy le kell ordítsuk a fejét az esti beszélgetéskor. Mert, ha sokszor a hibáira büntetőleg reagálunk, akkor a gyermekben önértékelési probléma alakulhat ki. Ő szerencsétlen, mindig elfelejt valamit, butácska. Mióta tudjuk mi a Pigmalion-effektus, azóta tudjuk, hogy ezekkel a szülői (és tanári, és főnöki) magatartással vigyázni kell. Ha sokat mondják valakinek, hogy butácska, vagy feledékeny, hiába nem volt olyan előtte, egyszerűen hozza az elvárást. Butácska és feledékeny lesz. (ez a Pigmalion-effektus lényege)

De ha este elmondjuk neki, hogy nem tragédia az elégtelen, de figyeljen jobban. Ez csak rajta múlik, meg kell tanulnia odafigyelni a dolgokra, mert talán ezen múlik a jövője. S tényleg nem mindegy, hogy wc-t pucol 70ezerért, vagy bársonyszékben ül sok százezerért. S ha a feledékenységet is csak egy kis apró hibának észleli a gyerek(mivel a szülei sem csaptak ribilliót) ezért az önértékelése is helyes irányba fejlődik. Továbbá képes lesz saját hibáit önmagának megbocsátani(ezzel megakadályozva sok későbbi pszichés problémát). S mivel nagyon szeretne szüleinek megfelelni, ezért tényleg jobban odafigyel.

A d) válaszis elfogadható abban az esetben, ha nagyon ritkán fordul elő. De ha a szülő gyakran intézkedik a gyerek háta mögött, akkor gyakorlatilag kiveszi a gyermeke életének irányítását a gyerek kezéből. Vagyis rászoktatjuk, hogy nem tudja valósan irányítani a saját életét, mert könnyen átnyúlnak a feje felett, elintézik mások, eldöntik mások. Ennek később súlyos „mellékhatásai”, hogy ha a már felnőtté vált gyerek életébe valaki csúnyán beavatkozik. Szinte észre sem veszi, vagy bár észleli, de nem tesz ellene, hiszen gyermekkorában megszokta, hogy saját életét nem ő maga irányítja. Képtelen lesz nemet mondani. (Súlyosabb következmények: erős kihasználás, végletekig való kizsigerelés) Biztosan ilyen jövőt szánunk gyerekünknek?

Teher alatt

Most visszatérve a címben említett közmondáshoz, valóban nem kell túlgondoskodni, túlvédeni a gyermekünket, mert abból később sok lelki és akár fizikai probléma, betegség is kialakulhat. A tökéletesen működő szülő inkább hátráltatja a gyerek fejlődését. Kellő mértékben, kellő időben adott terheléssel a gyermek is sokat nyer. Figyelmes, gondoskodó, felelősségteljes felnőtté válik. Sőt sok tartalmas szülői beszélgetés segítségével képes lesz megtanulni, hogy hibázni szabad, és ebből még tanulni is lehet.

 

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Kapcsolat

Felelős Szülők Iskolája Oktató és Szolgáltató Kft.
Székhely, számlázási cím: 1112 Budapest, Zólyomi út 47.
Iroda: 1023 Budapest, Frankel Leó utca 21-23., I. emelet 1.
Cégjegyzékszám: 01 09 966630
Adószám: 23461176-2-43

info@felelosszulokiskolaja.hu
+36 20 358 66 12