Állatos játéktárral bővült a Kerekítő – Interjú J. Kovács Judittal

Állatos játéktárral bővült a Kerekítő – Interjú J. Kovács Judittal

forrás: kultúra.hu

„Nagyanyóink, nagyapóink évezredeken keresztül dédelgették csemetéiket az elődeiktől öröklött mondókákkal, hangutánzókkal, dalokkal, játékokkal. Nemzedékről nemzedékre szálltak – változtak, és csodálatos módon ugyanazok maradtak –, mosolyt csaltak a babák arcára, ahonnan az átköltözött mindjárt a szüleik szeme sarkába. A nevetésnek ősidők óta kitaposott útvonala ez, egyetlen mosoly sem tévedt még el rajta soha.” – szól Fábián Éva ajánlója a Kerekítő sorozat legújabb darabjához, az Állatos játéktárhoz.

Hogyan jött létre a Kerekítő csoport?
Öt évvel ezelőtt – akkor még egyéni vállalkozázóként – kezdtem foglakozásokat tartani. Módszertani képzéseimen számos pedagógussal és a néphagyományt ápoló szakemberrel ismerkedtem meg. Közülük sokan csatlakoztak is a kezdeményezéshez, így mára egy elég szép, országos közösséggé kerekedtünk. A cél kezdettől fogva az volt, hogy felelevenítsük a népi, ölbeli játékok világát, a rigmusokhoz és gyermekmondókákhoz kapcsolódó természetes, ösztönös mozdulatkincset. Az érintés játékossága és kedvessége révén a szülők és gyermekeik őszinte, egészséges kapcsolatának megalapozója volt évszázadokon át. A mondókák egy része szerencsére nem merült feledésbe, igyekeztünk olyanokat összegyűjteni, amelyek nem állnak olyan távol a mai emberektől sem. Az a cél, hogy az ezekhez kapcsolódó mozdulatkincset rekonstruáljuk, megismertessük és megkedveltessük a szülőkkel, nagyszülőkkel is.

Miért merültek feledésbe ezek a játékok?
A népi mondókák világa és mozdulatkincse a többgenerációs családokban öröklődött tovább, ahol a nagyszülők éppen annyit foglalkoztak a kicsikkel, mint a szülők. Ma már nem így megy, és az anyuka sokszor csak a szöveg néhány sorára emlékszik csak, vagy éppen a dallamban nem találja a megfelelő hangokat. Az ezekhez kapcsolódó mozdulatkincs pedig szinte teljesen feledésbe merült. A Kerekítő csoport foglalkozásain ezt a játékélményt igyekszünk a maga teljességében visszaadni.

Hogyan segítik ezt a Kerekítő sorozat könyvei?
A mi köteteink erőssége, hogy mindig megtalálhatóak bennük a játékok menete. A mondókák mellé készített leírásokba szoktam beleírni ötleteket a szülőknek, hogyan tegyék személyessé, még intimebbé ezeket a játékokat. Például amikor név van egy mondókában, akkor lehetőleg mindenki a saját gyermeke nevét mondja ki. Hol lassabban, hol suttogva, hol katonásan… és persze ott vannak a játékleírások. Semmi bonyolultat nem kell elképzelni.

„Én kis kertet kerteltem,

ujjunkkal körözünk a tenyerében

Bazsarózsát ültettem.

megböködjük

Szél, szél fújdogálja,

a tenyerét két kezünkbe fogva lengetjük

Eső, eső veregeti, hú!

egyenletesen paskoljuk a tenyerét, majd a „hú”-ra széttárjuk a karokat”

Ezek kis rigmusok, mondókák, amik ezerféleképpen eljátszhatóak. Néha rápörögnek a szülők is, és kitalálnak újdonságokat, amiket aztán átvesznek a foglalkozásvezetők. A kicsik pedig elkezdik saját személyiségükhöz és képességeikhez igazítani a játékot: kicifrázzák, ritmusváltást tesznek bele, vagy valamilyen egyéni mozdulatkincset. Felfedezikk, újra élővé teszik ezt a hagyományt. A Kerekítő sorozat köteteibe bekerülő játékleírások alapvetően a népi megvalósításokon alapulnak, de számos újabb variációt a saját gyerekeimtől vagy kollégáim ötleteiből merítettem. Nemrég jelent meg az Állatos játéktár, amelybe kifejezetten népi hangutánzó mondókákat gyűjtöttünk. Jelenleg ez a leggazdagabb ilyen jellegű gyűjtés, amiben önállóan jelennek meg és hozzájuk kapcsolódnak picikkel és óvodásokkal eljátszható játékok és dalok.

Miért fontosak ezeket a játékok?
Az élet első évei érintésekből és ölelésekből állnak, ezek egy felcseperedő kisgyerek létszükségletei közé tartoznak. Meghatározó és utólag pótolhatatlan érzelmi biztonságot nyújtanak. A régi paraszti kultúrában éppolyan fontos volt a humor és az érintés a gyerekek számára, mint most. Az ölbeli játékokban ott van minden, ami egy gyermek egészséges érzelmi és értelmi fejlődéséhez szükséges. Ahogy a szülő és a gyermek együtt játszanak, kapcsolatuk elmélyül, megélik azt. A népi mondókák és a hozzájuk kapcsolódó ölbeli játékok lényegét nem a szöveg pedagógiai értéke adja, hanem a szülő-gyermek kapcsolat pótolhatatlan, mindent meghatározó intimitása.

Mennyire van irodalmi, művészeti értékük ezeknek a mondókáknak?
Az ölbeli játékok évszázadok óta csiszolódtak, kiállták az idő próbáját. Témáikon keresztül ismertetik meg a világot a gyerekekkel: közlekedési módokról, kertészkedésről, háziállatokról szólnak. Ilyen hangutánzókból áll az Állatos játéktár is. Lackfi Jánossal készítettünk egy, a mi világunkhoz és technikai körülményeinkhez illeszkedő gyűjteményt, a Százérintőt. Ebben autózásról, liftezésről, mobiltelefonokról írtunk.

MOBILOS

A gombokat nyomogatom,

a babámat hívogatom.

Ujjam rajta pötyörész,

csengőhangja nevetés!

Ujjunkkal nyomkodjuk a gyermek tenyerét.

A végén tréfásan, elváltoztatott hangon hallózzunk is.

A mondóka ismétlésekor

talpán, hasán, hátán is megpróbálhatjuk.

Ugyanazon a technikán alapulnak, mint a népi ölbeli játékok, itt is kitüntetett szerepet kap az érintés és a humor. A Kacagtató sorozat pedig egy kísérlet volt részemről, hogy a népi anyag mintájára ismert versekhez írtam mozdulatkincset. Készültek lovagoltatók, hintáztatók, cirókázók Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Kányádi Sándor soraira. A Kerekítő alapsorozat ősszel a negyedik CD-s kötettel bővül a Móra Kiadónál. Acsai Rolanddal írjuk Kerekítő Manó és barátja, Kacska macska kalandjait óvodásoknak. Természetközeli szívmesék lesznek, az egymást kiegészítő, a világot mozgató erők mesébe forgatásával. Készülünk felnőtt írásokkal, verseskötettel is a jövőben. Alapelvünk: boldog szülőnek boldog a gyermeke.

Pintér Tibor

 

kapcsolódó programajánló:

Móra Kiadó programjai a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon

Gyerek(b)irodalom

Április 25., szombat

11:00-11:30 Kerekítő Állatos Játéktáras móka J. Kovács Judittal, Kerekítő manóval, Papp Judit hegedűkíséretével, 1-6 éveseknek