Hogyan vehetjük fel a harcot az iskolai agresszióval?

Hogyan vehetjük fel a harcot az iskolai agresszióval?

szerző: Wéber Anikó

forrás: edupress.hu

agressziv gyerekAz iskolában több száz különböző családi hátterű, eltérő igényű gyereknek kell alkalmazkodnia egymáshoz és megannyi szabályhoz. Mindez akkora feszültséget generál a tanulókban, amekkorát nem lehet visszatartani. Jó esetben kiadják magukból testnevelésórán vagy drámafoglalkozáson, rossz esetben piszkálódás, verekedés, bűnbakgyártás formájában. Az iskolai agresszió pedig olyan, mint a dominó. Amint az egyik gyerek elkezdi bántani a másikat, benne is rossz érzések ébrednek, és neki is keresnie kell valakit, akin levezetheti. A folyamatot nehéz kizárólag pedagógiai eszközökkel megállítani, Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa szerint érthető, ha a tanárok eszköztelennek érzik magukat, hiszen az iskolai agresszió olyan tudományterület peremvidéke, ahol egyedül próbálkozva kudarcra van ítélve a pedagógus. Ezért hozták létre az Iskolai Konfliktus Tudásközpontot, ahol a tanárok szakirodalomra, jó gyakorlatokra találhatnak, és más intézményekkel is felvehetik a kapcsolatot.

A nyolcadikos gyerek ül az órán, felszólítják, és nem tud semmit. Kap egy egyeset, ráadásul a többiek még ki is nevetik. Az ebédszünetben leül két barátjával egy ötödikes mellé, aztán fogja a maradék vizét, és barátaival vigyorogva elkezdi beleönteni a kisfiú főzelékébe. Ő úgy tesz, mintha vicces lenne, mert nem mer szólni, és inkább korgó gyomorral kiviszi az összepancsolt ebédjét. Visszafelé jól belerúg egy negyedikes székébe, aki majdnem leesik, aztán amikor látszólag senki nem figyel, belebokszol az osztálytársába. „A prepubertás korra, ezen belül is elsősorban a fiúkra jellemző az egymás közti, fizikai agresszióval járó rivalizálás” – mondja Furmann Zsuzsa iskolapszichológus. Hozzáteszi: ha egy csoport kiközösít valakit, bűnbakot gyárt, akit rendszeresen bántalmaz, akkor abban a közösségben komoly feszültség van, amelyet fel kell oldani.

„Természetesen ma, egy individuális társadalomban lehetetlen, hogy egy harmincfős osztályban – ahol a gyerekek eltérő értékrendűek, igényűek, és különböző családi háttérből jönnek – ne legyenek konfliktusok” – magyarázza az iskolapszichológus. Csakhogy nem mindegy, azokat hogyan kezelik a szülők, pedagógusok, és hol van lehetőségük a gyerekeknek kiengedni a gőzt. „Ideális esetben a sportolásban, drámán, művészeti – rajz, ének – foglalkozásokon lehetőséget kapnak a tanulók, hogy a nap során felgyülemlett feszültségtől megszabaduljanak” – jegyzi meg. Ha azonban erre nincs lehetőségük, vagy kevésnek bizonyul, esetleg mélyebb konfliktusról van szó a közösségben, akkor jön a bűnbakkeresés, a bántalmazás.

Ha valaki arctalan, abba könnyebb belerúgni
Egy friss magyar kutatás szerint – amely elérhető az Iskolai Konfliktus Tudásközpont oldaláról – az online bántalmazás egyre gyakoribb és súlyosabb. A tanulmányból kiderül, hogy ezeket a legtöbb iskola a telefonok radikális korlátozásával próbálja megelőzni. Csakhogy a diákok az eszköz előnyeit felhasználhatnák a tanulás során is. „Van olyan osztály, ahol kitalálták, hogy a házi feladatokkal kapcsolatban tudnak egyeztetni az interneten. Ez jó is addig, amíg azt osztják meg rajta, hogy senki ne felejtse el: holnap kell leadni a fogalmazást! De amint valaki hozzáteszi: ugye mindenki utálja Pistit? – akkor már komoly veszélyeket rejt magában. Ráadásul az internetes csoportok azért is problémásak, mert azt gondolja a gyerek, hogy ha valaki ott megoszt valamit, azt mindenki látja, és aki nem szól hozzá, az egyetért vele – mondja Furmann Zsuzsa. Hozzáteszi: az internetes arctalanság pedig csak még jobban fokozza az agressziót. Akit nem látunk szemtől szemben, akin csuklya van, abba sokkal könnyebb belerúgni, főleg azért, mert a virtuális térben érzelmi-fizikai távolság van az áldozat és a bántalmazó között. Emellett azt sem tudhatjuk, hogy mikor ki ír, posztol valamit. „Előfordult olyan eset is, amikor az osztálytársak piszkálódó megjegyzéseit látva a szülő belefolyt az internetes beszélgetésbe. Ezzel pedig nem segített – még ha az is volt a szándéka –, csak tovább fokozta a konfliktust.”

De mit tehet akkor az aggódó szülő, ha látja, hogy bántják gyermekét? „Ha több résztvevős, osztályszintű konfliktusról van szó, fel lehet keresni az iskola pszichológusát és az osztályfőnököt. A mi intézményünkben bevett gyakorlat ezekben az esetekben a rendkívüli szülői értekezlet, ahol közösen – pedagógusokat és szülőket bevonva – megbeszélhetjük, mi is a teendő” – mondja az iskolapszichológus. Sokszor azonban az iskolának sincs kész válasza ezekre a konfliktusokra.

Tehetetlennek érzik magukat a tanárok az iskolai agresszióval szemben
„Évek óta foglalkozunk az iskolai agresszió kérdésével, mert megtalálnak minket a panaszok” – mondja Aáry-Tamás Lajos. „Vizsgálatot folytattunk 2009-ben, az akkori tizenegyedikes évfolyamon interjúvoltunk meg ötezer diákot és az őket tanító tanárokat, és folyamatosan jártuk az országot, konferenciákat tartottunk. Azt tapasztaltuk, hogy a hozzánk érkezett panaszokat megerősítik a tanárok, akik azt állították, hogy tehetetlenek, amikor egy-egy ilyen helyzettel találkoznak.”

Az oktatási jogok biztosa szerint a tanároknak igazuk van, amikor eszköztelennek érzik magukat, hiszen ők nem pszichológusok vagy bűnmegelőző szakemberek. „Az iskolai bántalmazás csak részben pedagógiai probléma, ezért sem kezelhető sikeresen kizárólag pedagógiai eszközökkel. Olyan tudományterület peremvidéke, ahol kudarcra van ítélve a tanár, ha egyedül próbálkozik a megoldással. Ezért gondoltuk, hogy szükséges egy olyan felület, amelynek segítségével a tanár együttműködhet más szakemberekkel, és ahol összegyűjtjük a magyarországi jó gyakorlatokat. Sőt terveink között szerepel, hogy az európai és a tengerentúli jó gyakorlatokat is feltesszük majd rá. Ha valaki el akar indulni a megoldás felé, akkor legyen egy hely, ahol elkezdheti a kutatást, megnézheti, hogy mások ezt hogyan csinálták. Az Iskolai Konfliktus Tudásközpont ebben nyújt segítséget.

Aáry-Tamás Lajos kiemeli: óriási a jelentősége annak, hogy a tudásközpont három egyetem tanárképző központjának együttműködésével működik, hiszen így elindulhat az egyetemeken belül is az iskolai agresszióról mint jelenségről a gondolkodás. Be tud épülni a tananyagba, a szakemberek rávehetik a doktoranduszokat, hogy kutassanak közösen, működjenek együtt európai társaikkal, és ebből írják a doktorijukat, vagy tartsanak róla előadásokat. „Ily módon eljuthat oda az egyetem, hogy amikor megkeresi őket egy iskola, akkor a kutatók, az oktatók, a hallgatók együtt mehetnek el fölmérni, mi is a probléma, és együtt fejleszthetnek különböző anyagokat, amelyeket aztán használhatnak az iskolák. Ez a felsőoktatási intézményeknek is jó, és hosszú távon az egyetemek alkalmasak lehetnek arra, hogy a fejlesztéseik révén segítsék az iskolákat, ha bajba kerülnek.”

Más intézményektől tanulhatnak a választ kereső iskolák
Az Iskolai Konfliktus Tudásközpontot az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet működteti együttműködve az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karával, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karával és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karával. A felületen található egy annotált bibliográfia, amely tartalmazza azokat a tanulmányokat, cikkeket, könyveket, amelyek Magyarországon az utóbbi évtizedekben készültek az iskolai agresszió és konfliktuskezelés témájában. Emellett a portál közzétesz hazai jó gyakorlatokat is: tizenöt magyar iskolát, ahol konfliktuskezelési módszert alkalmaznak. Így a pedagógusok kiválaszthatják azt az iskolát és gyakorlatát, amelyik választ ad a saját intézményük kihívásaira. A honlapon az iskolák elérhetőségei is szerepelnek, így a pedagógusok fel is vehetik a kapcsolatot az adott intézménnyel.

Az oktatási jogok biztosa szerint eddig nagyon pozitívak a visszajelzések, ő pedig arra buzdít mindenkit, hogy ha talál egy saját iskolájára vonatkoztatható jó gyakorlatot, akkor vegye fel a kapcsolatot a módszert alkalmazó iskolával, hiszen annak van a legnagyobb ereje, ha egy másik, sikeres intézmény tapasztalataiból tanulhatunk.

„Úgy látszik, hogy elkezdett élni a honlap. A program egy korábbi európai uniós pályázat maradványpénzéből jött létre, így a mi feladatunk most az, hogy ennek fenntartására és további működtetésére európai uniós és magyar forrásokat tudjunk rendelkezésre bocsátani. Azt remélem, ennek nem lesz különösebb akadálya, hiszen meggyőződésem, hogy a tudástár olyan társadalmi kihívásra kínál nagyszerű és továbbfejleszthető választ, amelyet nem szabad hagyni elveszni” – mondja Aáry-Tamás Lajos. Hozzáteszi: ez olyan különleges magyar tudás lehet, amelyet be kell kapcsolni az európai vérkeringésbe.

  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.