A három alap tézis – őszinteség, egyenrangúság, bizalom

A három alap tézis – őszinteség, egyenrangúság, bizalom

tic-tac-toe-1777880_960_720Pedagógusként szerintem nagyon fontos, hogy magunkban felállítsunk olyan alap téziseket, melyek meghatároznak bennünket, mint pedagógusokat. Ne azt, amit az egyetemen „az ideális tanár” címszóval olvastunk, hanem azt, ami a miénk, és amik mi vagyunk. Mert it kezdődik minden, hogy egy pedagógus önazonosan meghatározza a saját pedagógus személyiségét. Mondjuk ez bárkire igaz lehet. Ez lehet három, de akár négy is, vagy még annál is több. Én három alapgondolatot határoztam meg, melyre épülök és mely alapja a november 26-i, Rögtönzött Szülői Értekezlet című iskolaszínház előadásának is. Beszámoztam, de szívem szerint mindegyik egyes sorszámot kapna, mert nem tudom rangsorolni.

  1. Minden esetben és mindenre kiterjedő őszinte kommunikáció

oszintesegAz életemben emberként és a munkámban pedagógusként is ezt a legalapabb dolognak tartom. Mert őszinteség nélkül értelmét veszti rengeteg dolog, mondhatnám azt is, hogy szinte minden. Mert a gyerekkel is maximálisan őszintének kell lenni. Hogyan is várhatnám el tőle az őszinteséget – amit valljunk be, minden felnőtt elvár, közben maga meg mismásol – ha érzékelhető számára az, hogy én viszont nem vagyok az. Eléggé ambivalens ez a dolog. Hisz ahhoz, hogy őszinteséget kapjak, nekem is maximálisan őszintének kell lennie. Azután már jogos elvárás a diákokkal szemben. Nyugodtan meg lehet mondani neki, ha valami bajunk van, nem kell szerepet játszani, mert a gyerekek szenzorai mindent tökéletesen éreznek és levesznek. És meg is értik. Akkor nem értik meg, ha érez valamit és egy mást lát közben. Akkor értetlenül áll és provokál. Addig amíg el nem tudja dönteni, valóban mi is a helyzet. Ezt pedig a felnőttek nagyon rosszul élik meg, pedig ők maguk idézik ezt elő az őszintétlenségükkel. Fura világot élünk, nem? Hibáztatjuk a gyereket valamiért, amit mi idézünk elő? Kicsit nonszensz…

  1. A gyerek egyenrangú fél és partner

egyenrangusagA másik nagyon fontos felvetés az a tanár-diák, felnőtt-gyerek viszony kérdése. Mert sokszor hajlamosak a felnőttek magukat gyerekek fölé helyezni, hisz mégiscsak idősebbek. A kor pedig mint tudjuk, az érdem. Vagy nem. Sőt, egyáltalán nem. A gyerek nem hülye, csak gyerek. És még keveset tapasztalt. De attól miért ne tekinthetném partnernek? Hisz egy tanórán ugyanúgy jelen vagyunk, ugyanaz a célunk. Ebben az esetben pedig sokkal célravezetőbb, ha egy partneri viszony van, mint egy alá-fölé rendelt viszony. Hisz az hatalmaskodást, sőt mi több elnyomást is szülhet. Az pedig végképp megmérgezi az egészet. Én mindig igyekszem kikérni, meghallgatni és lehetőség szerint figyelembe venni a diákjaim véleményét. Mert ha számít a véleménye, akkor fontosnak érezheti magát és sokkal lelkesebben veti bele magát a munkába. Megint csak egy felnőtt példát tudok hozni: gondoljunk bele, mennyire dühítő felnőttként, ha egy idősebb ember csak azért nem hallgatja meg a véleményünket, nem tekint partnernek, mert fiatalabbak vagyunk. A gyereket ugyanígy dühíti és zavarja ez, csak könnyebben elfogadja, beletörődik. Az meg nem jó.

  1. Bizalmat kell szavazni és adni a pedagógusnak

bizalomA bizalmat sok oldalról meg kell kapnia egy pedagógusnak, hogy működni tudjon. Meg kell kapnia a főnökétől, hogy olyan módszerekkel dolgozhasson, amelyek szerinte a gyerek előmenetelét a leginkább támogatja. Bizalmat kell kapnia a szülőktől, akik rábízzák a gyermeküket, hogy tanítsa és nevelje őket. Igen, ehhez nagy bizalom kell. A pedagógus részéről ez egy nagy felelősség is, de ettől szép ez a pálya. És nem utolsó sorban bizalmat kell, hogy kapjon a diáktól. Aki bízik abban, hogy a feladatok, a játékok, az apró morgások mind-mind azért vannak, hogy ő fejlődni tudjon. Nem ellen vagyunk, hanem érte. Ezt a bizalmat nem szabad elvárni. Ezt ki kell vívni azzal, hogy bizonyítunk feléjük. Mondjuk, ezt nagyban elősegíti az első két pont. Nehéz egyensúly ez, de ha megvan, akkor minden megy a maga útján: kanyarokkal, dombokkal és emelkedőkkel, de folyamatosan halad előre a cél felé…

Írta: Balatoni József, pedagógus, Jocó bácsi

Kapcsolódó esemény: Rögtönzött Szülői Értekezlet – iskolaszínház Jocó bácsival és a Momentán Társulattal – november 26.

  • történelemtanár, pályaorientációs konzulens

Balatoni József

Balatoni József vagyok, történelemtanár, élménypedagógiai tréner, pályaorientációs konzulens, író, influencer.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.