Mikor áll készen a gyermek az iskolára? – Nem csak az életkor számít – Iskolaérettségről a Felelős Szülők Iskolája webináriumon

Mit jelent az iskolaérettség?

Az iskolakezdés közeledtével egyre több szülőben merül fel a kérdés: vajon valóban készen áll-e a gyermeke az iskolára? Hatévesen már érdemes elkezdeni az iskolát, vagy jobb döntés még egy évet az óvodában tölteni? Mi történik, ha a gyermek érdeklődő, kíváncsi, de nehezen tartja fenn a figyelmét? Ha szeret közösségben lenni, de nehezen viseli a kudarcot, a várakozást vagy az új helyzeteket?

A döntés sokszor nem egyszerű, hiszen két azonos korú gyermek fejlettsége között is jelentős különbségek lehetnek. Ráadásul az iskolaérettség nem pusztán azt jelenti, hogy a gyermek már tud olvasni, írni vagy számolni. Sokkal inkább arról van szó, hogy rendelkezik-e azokkal a testi, értelmi, érzelmi és szociális képességekkel, amelyek segítik az iskolai élethez való alkalmazkodást.

Az iskolaérettség jelei

Fontos például a figyelem és a feladattartás, a megfelelő beszéd- és mozgásfejlettség, az önállóság, a szabályok elfogadása, valamint az is, hogyan viseli a gyermek a kudarcot, a várakozást vagy az ismeretlen helyzeteket. Egy-egy nehézség önmagában még nem jelenti azt, hogy a gyermek nem iskolaérett, de fontos jelzés lehet a szülők és az óvodapedagógusok számára.

Az iskolaérettséget nem lehet egyetlen képesség vagy egy gyors felmérés alapján megítélni. A fejlődés különböző területei szorosan összefüggenek, és az is lényeges, hogy a gyermek mennyire tudja használni meglévő képességeit egy új, számára szokatlan környezetben. Az óvodapedagógusok tapasztalata ezért különösen fontos, hiszen a mindennapi helyzetekben látják, hogyan boldogul a gyermek a közösségben, a játékban és a rábízott feladatokkal.

Tankötelezettség és az iskolakezdés halasztása

Magyarországon a gyermek abban az évben válik tankötelessé, amelynek augusztus 31-éig betölti a hatodik életévét. Indokolt esetben azonban lehetőség van arra, hogy még egy nevelési évig óvodában maradjon. A szülő kérelmére az Oktatási Hivatal engedélyezheti a halasztást.

Van azonban egy fontos kivétel: ha a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága az SNI vagy BTMN feltárásával összefüggő vizsgálat során, a törvényi határidőn belül szakértői véleményében további egy év óvodai nevelést javasol, nem szükséges külön kérelmet benyújtani az Oktatási Hivatalhoz. Ilyenkor a szakértői véleményt az óvodában kell bemutatni. Ha ez a vélemény nem készül el időben, és a szülő szeretné kérni a halasztást, a kérelmet az Oktatási Hivatalhoz kell benyújtania. Fontos, hogy ez a szabály nem bármilyen szakértői igazolásra vagy véleményre vonatkozik, hanem a meghatározott vizsgálati eljárásban kiállított szakértői véleményre.

A halasztásról szóló döntés nem kudarc, és nem is azt jelenti, hogy a gyermek lemaradt volna valamiről. A cél az, hogy akkor kezdje meg az iskolát, amikor a fejlődése és az egyéni szükségletei alapján erre valóban készen áll. A következő tanévre vonatkozó pontos határidőket és eljárási tudnivalókat mindig az Oktatási Hivatal aktuális tájékoztatójában érdemes ellenőrizni.

Hogyan segíthetnek a szülők és az óvodapedagógusok?

Érdemes tehát beszélgetni az óvodapedagógusokkal, megfigyelni, hogyan viselkedik a gyermek különböző helyzetekben, és komolyan venni azokat a jelzéseket, amelyek tartós nehézségekre utalhatnak. Ha bizonytalanság merül fel, érdemes szakember segítségét kérni. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy a gyermek a kortársaihoz képest hol tart, hanem az, hogy a saját fejlődési útján mire van szüksége a következő lépéshez.

A külföldön élő magyar családok számára külön kihívást jelenthet az iskolakezdés kérdése, hiszen az eltérő oktatási rendszerek, elvárások és nyelvi környezetek is befolyásolhatják a döntést. Az iskolaérettség témája ugyanakkor nem csak a határon túl élőket érinti: a Magyarországon nevelkedő gyermekek szülei számára is ugyanolyan fontos, hogy megértsék, mit jelent valójában az iskolára való felkészültség.

Iskolaérettség – milyen szempontok alapján döntsünk?

Milyen életkorban, milyen képességek és készségek birtokában érdemes iskolába engedni a gyermekünket?

Bár hivatalosan nem a szülő, hanem az óvoda hozza meg a döntést, szerencsére a gyakorlatban a szülőnek is van beleszólása. Ugyanakkor ennek a döntésnek a meghozatala nehéz és összetett feladat.

Melyek azok a legfontosabb szempontok, amelyeket az iskolaérettség kapcsán érdemes mérlegelni?

Miért lényeges az iskolaérettség?

– Azért, hogy a gyerekek megfelelő fejlettségi szinten kezdjék meg az iskolát, ne alakuljon ki bennük frusztráció, és minél kevesebb kudarcélmény érje őket. Azok a gyerekek, akik még nem iskolaérettek, sok szorongást élhetnek át az iskolában. Ha a részképességek nem fejlődtek ki megfelelően, a gyermek ezek miatt más utakat kereshet. Másfelé fordulhat, figyelmetlenné válhat, megzavarhatja az órát…

Az iskolaérettség magától kialakul, vagy szükség van fejlesztésre?

– Alapvetően a fejlődés folyamatában magától formálódik. Vannak azonban olyan gyerekek, akiknél az egyes részképességek lassabban fejlődnek. Ezen lehet segíteni, de nem egy egész életen át tartó támogatásról van szó, hanem egy meghatározott idő alatt elvégezhető fejlesztésről. Ezért szoktuk hangsúlyozni, hogy a fejlesztést érdemes minél hamarabb elkezdeni. Ha már óvodáskorban megindul a fejlesztés, akkor mire a gyermek iskolába kerül, ezek a képességek beérhetnek, és nem lesz különösebb probléma. (Előfordulhat természetesen az is, hogy a részképesség-problémák továbbra is fennmaradnak, viszont folyamatos fejlesztéssel olyan megoldási lehetőségeket, módszereket adhatunk a gyermek kezébe, amelyek segítségével könnyebben sajátíthatja el például a tananyagot.)

Milyen okai lehetnek a részképességek fejletlenségének?

– Ennek számos oka lehet. Lehet genetikai eredetű, öröklődhet a szülőktől, de az is előfordulhat, hogy bizonyos mozgásfázisok kimaradtak, emiatt az agy egyes részterületei nem megfelelő módon, nem elegendő ideig vagy nem a megfelelő időben fejlődtek, értek. Óvodáskorban általában mozgásterápiát szoktunk ajánlani, mivel az agyi érettség a mozgásfejlesztés segítségével érhető el a legeredményesebben. Gondoljunk csak bele, hogy a csecsemő fejlődése is a mozgással kezdődik, amely előkészíti és kialakítja azokat az agyi és idegrendszeri szükségleteket, amelyek a későbbi tanulás alapfeltételei. Éppen ezért fontos, hogy az elemi mozgások, a kúszás, a mászás, valamint a részmozgások is hiánytalanul meglegyenek. Ezek ugyanis működésbe hozzák az agy azon területeit, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minden terület megfelelően összeérjen, és komplex módon tudjon együttműködni.

Mi történik akkor, ha valamelyik mozgásfázis kimarad vagy később alakul ki, és ezt utólag kell pótolni?

– Ahogyan már említettem, a mozgás rendkívül fontos, kulcsfontosságú szerepe van! Ugyanakkor ez önmagában nem jelent megoldhatatlan problémát, hiszen pótolható. Minden mozgásterápia alapvetően arról szól, hogy újratanítja a kezdeti mozgásfázisokat. Ilyenkor regresszió is jelentkezhet: a gyermek bepisilhet, makacsabbá válhat, többet hisztizhet, vagy bújósabb lehet. Amikor ezek a mozgásfázisok megfelelően begyakorlódnak, az élet ugyanúgy folytatódhat tovább. Elősegítjük az agy kívánatos rugalmasságának kialakulását, hogy az életkornak megfelelően tudjon működni, miközben más területek is beérnek (pl. beszéd, finommotorika, figyelem…), és a kapcsolatok is összeérnek. A mozgásfázisok mellett különösen fontos, hogy a keresztezett mozgások is megfelelően kialakuljanak. A testközépvonal átlépésének a tanulási folyamatban is jelentős szerepe van.

Milyen konkrét problémákat okozhat a hiányos mozgásfejlődés?

– Ilyen probléma lehet a túlzott mozgékonyság, ami az iskolákban gyakran nehézséget jelent, különösen a hagyományos iskolai környezetben. A figyelem nem megfelelően működik. A saját test érzékelésével is adódhatnak problémák: például nekimegy tárgyaknak, nem érzékeli megfelelően a teste határait, gyakran elesik, nem tudja megnevezni vagy megmutatni a testrészeit. Ezek mind alapvető nehézségeket jelezhetnek. Figyelmeztető jel lehet például az is, ha a rajzokon bizonyos testrészek nem jelennek meg. Természetesen mindezeket elsősorban a nagycsoportos óvodásoknál, 6–7 éves korban érdemes vizsgálni. A beszéde nem megfelelő, a finommotorikája fejletlen, térben és síkban sem tud megfelelően tájékozódni… Mindez számos további problémát eredményezhet.

A középvonal átlépésének nehézsége olvasási és matematikai problémákhoz is vezethet, hiszen olvasás közben folyamatosan egyik oldalról a másikra kell haladni. A szemet át kell vezetni, és ha ez a folyamat megszakad vagy nem folyamatos, az olvasás nehezítetté válhat. A matematikában például a tízes átlépés alkalmazását akadályozhatja. Rajzolás és írás közben pedig előfordulhat, hogy a gyermek forgatja a lapot vagy a saját testét.

Ha egy szülő azon gondolkodik, hogy 6 vagy 7 éves korában kezdje-e meg gyermeke az iskolát, milyen szempontokat érdemes figyelembe vennie a döntés során?

– Nem az a legfontosabb kérdés, hogy pontosan hány éves a gyermek, hanem az, hogy rendelkezik-e azokkal a képességekkel, amelyek az iskolai élethez elengedhetetlenek. Például képes-e megfelelő ideig fenntartani a figyelmét. Természetesen nem 45 percen keresztül, hiszen egy első osztályos gyermeknek még nem kell ennyi ideig koncentrálnia, de fontos, hogy képes legyen elmélyülten dolgozni. Tudja követni és végrehajtani az utasításokat. Rendelkezzen alapvető rajzolási készséggel és jártassággal, tudjon egyszerű formákat lerajzolni. Legyen megfelelő monotóniatűrése, valamint rendelkezzen a sorrendiség képességével, vagyis egy adott alakzatot a megfelelő sorrendben tudjon kirakni. Ezeket képes legyen követni, utánozni és felidézni.

Ugyanez érvényes a beszédre is. A hangokat megfelelő sorrendben tudja kiejteni, és a történetek eseményeinek egymásutániságát is képes legyen követni. Beszéde, beszédészlelése és beszédértése megfelelő szinten álljon. Tudjon biztonságosan tájékozódni a térben. Nem feltétlenül szükséges, hogy a bal és jobb oldalt már tudatosan ismerje, hiszen ez az első osztályban is begyakorolható, de az olyan egyszerű térbeli viszonyokkal, mint az előtte, alatta, fölötte, mögötte, már legyen tisztában. A hol, hová, honnan kérdésekre magabiztosan tudjon válaszolni. A számfogalma pedig legyen biztos a 6-os számkörben.

Az iskolakezdés nem verseny, és nem az a cél, hogy a gyermek minél hamarabb átlépjen egy új életszakaszba. Sokkal fontosabb, hogy amikor elindul, rendelkezzen a szükséges kapaszkodókkal, és a család is értse, hogyan tudja őt ebben a folyamatban megfelelően támogatni. Minden gyermek más ütemben fejlődik – a legfontosabb, hogy az iskolakezdés valóban az ő szükségleteihez és fejlettségéhez igazodjon.