Nálam vagy nálad?

Nálam vagy nálad?

A gyermekelhelyezés hétköznapi kérdései

Írta: Dr. Rácz G. Gábor ügyvéd

A szülők egyébként is tragikus különválását követően az egyik legfontosabb megoldandó probléma, a közös kiskorú gyermekek elhelyezése. Melyik szülőnél, esetleg más személynél kerüljenek a gyermekek elhelyezésre, megváltozzon-e lakóhelyük, ha igen hogyan, életkörülményeiket mennyiben lehet és szabad úgy átalakítani, hogy azzal az elérhető előnyök biztosan meghaladják az elkerülhetetlen hátrányokat.

A gyermekek elhelyezéséről elsősorban a szülők döntenek. Megállapodásuk létrejöhet peres eljárásban, de békés úton is. A szülők egyezségét a bíróságnak hivatalból felül kell vizsgálnia, vajon megfelel-e az a kiskorú gyermek érdekeinek.

A szülők megegyezésének hiányában a gyermekek elhelyezése kérdésében a bíróság dönt és ennek során kifejezetten a kiskorú gyermekek értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődésének biztosítottsága vonatkozásában kell állást foglaljon. Azt kell tehát a bizonyossággal azonos fokú valószínűséggel megállapítani, hogy mely szülőnél, vagy kivételes esetben mely harmadik személynél biztosíthatóak a gyermekekre tekintettel a legkedvezőbben a fenti körülmények. Nem számít ennek eldöntése során, hogy mindezek a szülőknek milyen hátrányokat okoznak, melyik szülőnek milyen módon, tartamban és feltételekkel kell kompromisszumot vállalnia, esetleg lemondania arról, hogy gyermekével a korábbiakban fenntartott kapcsolata megmaradjon.

Gyakori hiba, hogy a szülők a saját egzisztenciális, anyagi, életszínvonalbeli képességeiket vetik össze egymással és pusztán ennek alapján ítélik meg, a gyermekek jövőbeni sorsa melyiküknél biztosítható megnyugtatóbban. De a gyermekek elhelyezése során nem pusztán az a döntő, hogy melyik szülőnek van magasabb jövedelme, nagyobb lakása, kényelmesebb autója, hanem az is, a gyermekekkel melyik szülő ápol közelebbi érzelmi viszonyt, a gyermekek melyik szülőjükhöz érzik magukat „közelebb”, kinek az elvesztése okozna a gyermekben olyan irreverzibilis megterhelést, amelynek nem szabad egy kisgyermeket kitenni.

Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a gyermekeknek melyik szülő tudja rövid távon a szülők különválása miatt veszteséget a jelenlétével, az életkörülmények biztosításával, a meleg családi otthon részbeni fenntartásával megteremteni, továbbá, hogy melyik szülő és miképpen képes a gyermekek jövőbeni tanulmányaiban, egészségügyi ellátásaiban, képzésében, gondozásában, nevelésében, felügyeletében és nevelésében a gyermekek szempontjából a megfelelőbb ellátást biztosítani.

Nyilván mindezek megválaszolása függ a gyermekek életkorától, a szülők specifikus helyzetétől, életkörülményeitől, a házasság alatti egymáshoz fűződő viszonyoktól, valamint a házasság felbomlásának okaitól és az azt követő eseményektől, körülményektől is. A gyermekek elhelyezéséről történő döntéssel egyidejűleg ezért a különélő szülők és a gyermekek közötti kapcsolattartást is rendezni kell, így lesz „kerek-egész” a gyermekelhelyezés, így válik biztosítottá, hogy a szüleitől elszakadó gyermek kapcsolata a különélő szülőjével véglegesen azért ne szűnjön meg.

A gyermekek elhelyezésében vannak olyan alapelvek, amelyeket érdemes szem előtt tartani, nyilván nem minden esetben betartható, de törekedni kell rá, e mögött nemcsak pszichológiai, szociológiai, humánantropológiai kutatások, de hosszú gyakorlat is áll, nem beszélve a gyermekek jogairól:

1. a gyermekeket elsősorban szüleiknél kell elhelyezni,

2. a gyermekek életkörülményeiben – amennyiben azok az elhelyezést megelőzően megfelelőek voltak – minél kisebb változások álljanak be az elhelyezést követően,

3. a gyermekeket elsősorban a korábbi lakóhelyükön célszerű elhelyezni, kivéve, ha a házasság felbontásához, a gyermekek lakóhelyének megváltoztatásához éppen ezen a lakóhelyen kialakult – a gyermekekre kedvezőtlen – körülmények adtak okot,

4. testvéreket egymástól elválasztani nem célszerű, kivéve, ha korkülönbség, tartós különélés, vagy egyéb speciális okok miatt ez korábban sem, a jövőben sem okozhat gondot a gyermekeknek,

5. ha a gyermeket sem a szülőknél, sem harmadik személynél nem lehet elhelyezni, az állam gondoskodik róla és átmeneti vagy tartós nevelésbe kerül,

6. a döntés meghozatala folyamán a bíróságnak mindkét szülőt meg kell hallgatnia, s indokolt esetben, különösen, ha ezt maga kéri- a kiskorú gyermeket is,

7. a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésével kapcsolatos döntés csak az egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott hely az érdekeivel ellentétes.

A bírói gyakorlat több iránylevet megfogalmazott a fentieken túl, így például, hogy figyelembe veendő a szülők egyénisége, világnézete, erkölcsi tulajdonságaik, egészségi állapotuk. Kézenfekvő, hogy a gyermeket nem célszerű annál a szülőnél elhelyezni, aki egészségi állapota miatt nem tud gyermekéről megfelelően gondoskodni, mint ahogyan az is, hogy amennyiben olyan jelentős világnézeti különbségek alakultak ki a szülők és a gyermekek között (például huzamosabb idejű különélést követő elhelyezés alkalmával), amely már nem, vagy csak értelmetlen viták által tompítható, úgy az elhelyezést a másik szülőnél célszerű realizálni, különösen ha e tekintetben egyéb kizáró okok nem állnak fenn.

Azt is vizsgálni kell, hogy a szülőknek a gyermekekhez való érzelmi kötődése valóban őszinte-e, vagy mindössze ilyen módon kívánnak valamifajta plusz juttatást szerezni és persze az is igen lényeges, hogy melyik szülőhöz áll érzelmileg közelebb a gyermek, de erre már fentebb utaltam.

Az elhelyezés vonatkozásában értékelendő körülmény, hogy a különélő szülők más személlyel újabb életközösséget létrehoztak-e, hiszen fontos, hogy a gyermeknek milyen a kapcsolata a különélő szülő új partnerével. Hadd jegyezzem meg, hogy az elhelyezés során még ad abszurdum annak is jelentősége lehet, hogy a házasság felbomlásában való vétkesség mely szülőt terheli (pl. házastársi hűtlenség). Önmagában ez ugyan nem alapozza meg a gyermekek nevelésére való alkalmatlanságot, de amennyiben mindezek a családdal szembeni felelőtlen magatartást tudják illusztrálni egyéb tényezők mellett, úgy mindezeket a bíróság negatív körülményként jogosult figyelembe venni az adott szülő oldaláról.

Szükség esetén környezettanulmány is készíthető, óvodai, iskolai vélemény is beszerezhető, vagy végső soron a bíróság pszichológus segítségét is kérheti. Amennyiben a gyermek elhelyezése miatt azonnali intézkedésre van a szükség, a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz. Amennyiben a bíróság a gyermeket az egyik szülőnél helyezte el, a szülői felügyeleti jogokat ez a szülő gyakorolja, ez esetben a másik szülő felügyeleti jogai szünetelnek, bár már a gyakorlat kezdi ezt áttörni és gyakran közös marad a szülői felügyeleti jog az elhelyezés ellenére is.

A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a gyermek elhelyezését követően – közös szülői felügyelet hiányában is – együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha a különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette. A gyermek sorsát érintő lényeges kérdés: a kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása, tartózkodási helyének kijelölése, továbbá iskolájának, valamint életpályájának megválasztása. A gyermekétől különélő szülőt a bíróság feljogosíthatja a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet jogával is, illetve, ha a gyermek érdekei megkívánják, az őt egyébként megillető szülői felügyeleti jogokat – így a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát – korlátozhatja vagy megvonhatja, illetve egyes jogosítványok gyakorlásának szünetelését rendelheti el.

 Millió kérdés, megoldatlan helyzet, sérülések. Mégis ha törődünk nemcsak magunkkal, de elsősorban a gyermekünkkel, akkor a különválás, elszakadás fájdalmai csak részben fognak gyermekeinkre áttevődni és segíteni tudunk nekik, hogy a fájdalmas időszakokat is átvészeljék, a szülő-gyermek közötti érzelmi, erkölcsi, szellemi kapcsolat minél megtartottabban, biztonságosan tudjon fennmaradni, mert ez közös érdekünk. Szülőknek és gyermekeknek egyaránt.