Kiterített mobilok – avagy terítéken a valós és a cyberéletünk

Kiterített mobilok – avagy terítéken a valós és a cyberéletünk

Szembesülés, felismerés, irónia és empátia – ezek mind egyszerre vannak jelen a Játékszín Teljesen idegenek c. színdarab másfél órájában. Néhány „jó” „barát” összeül vacsorázni, ahogy hosszú évek óta. Szépek, csúnyák, hangosak és félénkek, mind mások és mások, de ez mindaddig nem üt arcul, amíg egy furcsa kihívás, játék nem veszi kezdetét… ha már úgyis olyan jó barátok vagyunk, akkor tegyük ki a mobilunkat és bárkit hívnak, bárki üzenetet kap, azt mindenki hallja, látja….oppá!

 

Hidegrázás, nevetés, szájtátás

Az asztalnál, asztalon zajló néha vidám, néha negédes, néha vénáig ható jelenetek a székhez ragasztanak. Mindenkiben elindul a saját mozi. Azonosulni vagy épp ellenségességet érezni kezdünk a színpadi karakterekkel, akik mohók vagy épp visszafogottak, csalfák vagy épp egyedülállók, kedvesek és szerelemre éhesek, melegek vagy sem?

Mi minden derül ki egy pár óra leforgása alatt? Ki csal kit? Ki hisz teljesen mást a másikról, ki is valójában, aki mellettem ül? Azt hiszed ismered, azt hiszed az együtt megélt évek alapot adnak a bizalomra, az elfogadásra, aztán amikor egy szerepcsere folytán kiderül, hogy a nagyon jó barátok miként is képesek elfogadni a másik másságát…na, akkor jön a hidegrázás, nevetés, szájtátás.

 

Művészi társadalomkritika, amiben Te is főszereplő vagy

Nem tudsz nem bevonódni, mert olyan társadalomkritika zajlik művészien a színpadon, ami kicsit olyan, mintha tükörbe néznél. Nyomokban felismerni véled a szerelemed, az anyád, a tanárod, a kollégád és netán még a szomszédot is… ő is ilyen mérgező szavakat használ, ő is kihasznál és én is…

Önkéntelenül belegondolsz, hogy a Te életedben ezt a játékot meg mernéd-e tenni, kik ülnének az asztalnál? És igen, ránézel, elgondolkozol! Épp ránk fér ebben a rohanásban, közösségi médiás selfie harcban kicsit kívülről magunkra nézni. Mi a valid? Mi a valós? Lehet-e még attól valami igazi, ha nem készül róla fotó és kerül ki fénysebességgel az instára?

Mentáltrénerként, coachként is felírnám receptre minden kliensemnek, nem a meghökkentés, hanem a tudatosítás és az értékrend teremtés célzatával. A színház műfaja a legjobb, legmélyebb, ahogy ezáltal sejtszinten hathat ránk és hat is.

Elgondolkoztató, felemelő és egyben kicsit rémisztő is.

Mi a valóságos? Mi a barátság, a szerelem? Mindig van hunyó és vesztes? Vagy lehet-e álmodni és megteremteni olyan asztalt, ahol ez a lelki tükör pont azt mutatná amilyenek vagyunk?

Vagy csak szeretnénk?

Nem tudok és nem is akarok pálcát törni senki felett. De a pálca létezik és mi is részei vagyunk a darabnak, akkor is, ha a közönség soraiban ülünk…

 

További információk, jegyvásárlás