Nem terápia, hanem két óra nettó nevetés

Nem terápia, hanem két óra nettó nevetés

Színházban az Utánképzés ittas vezetőknek

 

Sokszor elém került már ez a színházi darab, legalábbis a címe. Valahogy mindig megszólított, de soha nem mertem bevállalni, mert féltem, hogy valami túlvezérelt edukációs agymosás lesz a színpadon, ahol mindenkinek legalább 100-szor meg kell fogadnia, hogy soha semmilyen körülmények között nem vezet ittasan… ami persze így lenne helyes, de nem volt kedvem színházi élményként ezt megélni…

 

 

Szóval voltak feltételezéseim, hogy milyen borzalmakat fognak majd az arcunkba tolni, de mivel az 50. jubileumi előadásra kaptam meghívást, azt gondoltam, hogyha egy darab megér 50 előadást, az azért nem lehet annyira érfelvágós… hát nem hogy érfelvágós nem volt, hanem receptre írnám fel mindenkinek, akár van jogsija, akár nem, mert olyan karakterek jelentek meg a színpadon, olyan alakításban, hogy soha jobb nem is lehetett volna.

 

 

Az alapszitu az, hogy mindenki hibázott, hisz elvették a jogsiját, ittas vezetésért… van, aki persze jobban megtolta, van akit a sors fintora hozott ide. Van, akinek van mit takargatni, van, aki függő, van, aki elkeseredésében, van, aki a partiban nyomulva ivott… de jó útra szeretnének térni és mindehhez kötelezően el kell végezniük egy három napos utánképzést, amit kissé szórakozott pszichológusok, terapeuták tartanak… akiknek szintén meg van a sajátos világuk, saját befeszülésük, megküzdési stratégiájuk…

Nincs is megoldás, mert minden megoldás is jó lehet, ami eredményre vezet. De vajon mi az eredmény? Ki, miért ivott? Ki, kit oltogat le a közösségben, mit is keres ennyi ember egy helyen, akiket összeverbuvált az élet?

Van, aki alkoholista, van, aki mérnök, van, aki titkos területen dolgozik, van, aki nem csak saját bűnét cipeli, van, aki a multicégnél számára támasztott elvárások rabjaként él.

 

 

Emberek, bűnösök és kevésbé azok. Együtt és külön is zseniális karakterek, mert emberiek, mert nem akarnak fedhetetlenek lenni.

Nekem coachként és trénerként is hatalmas élmény volt kívülről egy formálódó közösség működését, szociometriáját nézni. Ahogy alakulnak a párbeszédek, a ki a vezérhangya és kit akar lenyomni játszmák, a szerelmi szálak, a hozott transzgenerációs megfelelési kényszerek és értékrend megjelenése, a névtáblák, amik kikerülnek, amikor elkezdődik a terápiának nem nevezhető terápia, mert az.

Nevető terápia, nekünk nézőknek, mert görbe tükörbe nézhetünk, mert fellelhetjük a mindennapjaink Sanyijait vagy épp Etelkáit… sokfélék vagyunk, sokat cipelünk.

 

 

A darab nem ítélkezik, csak egy lelki felkiáltó jelet hagy, figyeljünk egymásra és ez épp így jó, a sok humor teret ad a kapcsolódásoknak, könnyebben távozunk, de mégis megérkezünk az üzenethez, a legfőbb érték, az emberi élet és ehhez néha érdemes a szabályokat is betartani… és nem csak a KRESZ-re gondolok.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, aki szeretne egy önfeledt, de tartalmas estét zseniális színházi élménnyel fűszerezve.

Irány a Magyar Színház, Utánképzés ittas vezetőknek!

 

 

 

Következő előadások:

November 7., csütörtök, 19:00

December 18., szerda, 19:00

 

Jegyek, további információk:

https://magyarszinhaz.jegy.hu/program/hay-janos-utankepzes-ittas-vezetoknek-107259/1182433

 

fotós: Kovács Milán