Emlékszem arra, amikor a lányom kicsi volt, még ülni sem tudott. Nem kellett sokáig gondolkoznom rajta, becsomagoltam a „kenguruba”, magamra kötöttem, és bevonultam a konyhába elkészíteni az ebédet. Ő nyugodtan nézegetett, nem adta jelét annak, hogy bármi baja lenne, unatkozna, ne akarna ott lenni. Érezte testem melegét, hallotta a szívverésemet, hatalmas kávéscsésze nagyságú szemeivel nézegetett, kíváncsian fogadta be a külvilág adta érdekességeket. Tanult.
Viselkedési problémák, romló tanulmányi eredmények és boldogtalanság – ezek lesznek az eredményei a szülői túlgondoskodásnak, vagyis ha a gyermeknek sosem mondanak nemet a szülei. Egyre jellemzőbb, hogy nem az elhanyagolt gyermekek, hanem a képzett középosztálybeli családok leszármazottjai viselkednek a legrosszabbul az iskolában.
A mai nappal ünnepélyesen és visszafordíthatatlanul vége a nyárnak! Kezdődik egy újabb tanév.
Szülőként és pedagógusként ez újabb kihívások elé állít minket és rengeteg feladat elé gyermekeinket. Nemcsak megoldandók, megszervezendő teendők, de a srácok útjának egyengetése vár ránk. Ilyenkor kapkodjuk a fejünket, el sem tudjuk képzelni, hogy lesz mindenki időben a helyén, hogy fognak helyt állni az iskolákban, különórákon. Néhány szempontot azonban érdemes szem előtt tartani, mielőtt elsodor a cunami, így talán elkerülhetjük, hogy már október elején hulla fáradtan, kisírt szemekkel rogyjon a család egy emberként a kanapéra.
Sólyom Brigitta vagyok, pszichopedagógus, vezető-oktató Alapozó terapeuta, Nild-terapeuta, Homloklebeny-terapeuta. A Csodakapu Alapítvány szakmai vezetőjeként fejlődési elakadásban, tanulási , beilleszkedési nehézséggel küzdő, SNI-s gyermekeknek, szüleiknek, illetve a velük foglalkozó pedagógusoknak nyújtunk segítséget. Alapítványunk törekszik a minden oldalról történő megtámogatásra, ami a pszichés, részképesség, mozgás fejlesztéstől a...
