Énképzőkör – Kamaszképző interaktív előadás
„Mi volt ma az iskolában? Semmi!”
És valójában?! Nem tudunk vagy nem akarunk jól kérdezni, mint szülők és valójában akarunk-e válaszolni, mint diákok. A válasz sokszor azért elutasító, lerázó, mert
….a kiskamasz már nem a szüleivel akarja megbeszélni a problémáit, hanem a kortársaival
….többször próbált már valós választ adni, ami Őt valóban érdekelte, de a szülőt csak a dolgozatok és az értékelések foglalkoztatták
….nincsen olyan közvetlen, jó viszony a diák és a szülő között
… igazságtalannak érzi, amilyen jegyet kapott vagy épp ahogy beszélt vele egy pedagógus
… több órával az iskola után már minden más hangsúlyt kapott, lehet hogy már több órája a neten lóg, számítógépen játszik és nem is tűnik valósnak számára a való világ
….egyszerűen nagyon fáradt, gondoljunk csak bele, hogy egy 6-8 órás munkanap után mi sem arról szeretünk beszélni, ami ott kihívás volt, kicsit szeretünk szusszanni, talán magunkban átgondolni a történteket
….nagy a baj, zaklatták, bántották, megalázták és erről nem lehet néhány percben beszélni
….szerelmes
….összeveszett a barátjával
….csak …és ezt is tudomásul kell venni, hogy tombolnak a hormonok, sokkal fáradtabbak, idegesebbek a kamaszok, megnyúlik kezük, lábuk, bejön a szexualitás az életükbe és most kell megtanulniuk magukat.
Nem hülyék, csak kamaszok!
Mi volt az iskolában? A szokott, unalmas, klasszikus kérdés, amit a szülők feltesznek a gyereknek mikor hazaér, amire a klasszikus válasz a “Semmi.”
A kamaszképző interaktív előadás központi témája, hogy vajon mennyire ismeri a gyerekét a szülő, mennyire tudja, mi történik vele igazából, hogy milyen problémái lehetnek, ezeknek milyen jelei vannak, hogy lehet észre venni, lehet-e ezekről beszélni….Hogyan kell kérdezni? Hogyan kell és lehet-e kontrollálni?
Az előadáson felolvasással, videóbejátszással és drámajátékok felhasználásával járjuk körbe a kamaszok mindennapjait.
Választ keresünk az alábbi kérdésekre:
Milyen élethelyzetekkel, feladatokkal néznek szembe a fiatalok?
Jó a szülő-gyerek kapcsolat, a gyerek mégsem számol be dolgokról. Miért lehet ez? Szégyell dolgokat? Elkezdődött a leválás? Mégsem olyan jó a kapcsolat? Mert nehéz a bizalom kiépítése?
Akarhat-e egy szülő egyáltalán mindent tudni a gyerekéről?
Milyen indirekt jelei lehetnek a problémáknak, mikre figyeljünk? Ha nem vesszük észre, ezek kibeszélése is lehetetlenné válik.
Tudhatjuk-e milyen probléma van a háttérben, ha látunk mégis valami jelet?
Homo informaticusok működése pro és kontra
stb.
Vendégek, résztvevők:
Zala Mónika – klinikai szakpszichológus
Balatoni József, alias Jocó bácsi – tanár, író, blogger
Tóth Máté és Szöllősi Gergely – az Énképzőkör megálmodói
Moderál: Tibenszky Moni Lisa, Felelős Szülők Iskolája alapítója
Bemutatkozik az Énképzőkör – önismereti képzés kamaszoknak, ahol a kamaszokat drámapedagógiai és élménypedagógiai játékokkal, csapatmunkával, tréninggel készítik fel, segítik az önmegismerés útján, mely segíthet felismerni és feldolgozni a kisebb-nagyobb traumákat, elindulhat nemcsak egy megoldás, de egy jobb szülő-gyerek kapcsolat is. Sokan hiszik, hogy a fiataloknak könnyű dolguk van. Még nem léptek ki a nagybetűs életbe, nincs igazi súly a vállukon, sokat szórakoznak, nincs felelősség rajtuk… Csak azok gondolhatják így, akik még nem ültek 8 órát az iskolában, hogy utána még sportoljanak, majd siessenek haza házit írni, nem álltak a ponthatárok és felvételi lehetőségek erdejében elakadva, és mindezeket megspékelve nem kaptak zaklató üzeneteket és kommenteket ott, ahol bárki olvashatja azokat. Mindenki beláthatja, a 13-18 éves tinédzserek helyzete korántsem egyszerű, sőt, talán nehezebb, mint bármelyik korábbi generációé.
Nem is zökkenőmentes ez az időszak, sok probléma kiütközhet, mi mégis azt valljuk, hogy ezek a kamaszok képesek kitűnően helytállni minden téren, csak egy kis támogatásra, tapasztalásra, bátorításra van szükségük. Ezt a legtöbb szülő is próbálja megadni nekik, de minden gyermek tudja, hogy a szülei valahol elfogultak, ezért a dicséretük sem érinti meg őket kellőképp. Ezért jött létre az Énképzőkör. Mi megpróbáljuk felnyitni a tinédzserek szemét, felteszünk fontos kérdéseket, itt rengeteg szituációban kipróbálhatják magukat tét nélkül, és így lelkileg felvértezve nézhetnek szembe a közeljövőjük kihívásaival, és kezdhetnek bele álmaik megvalósításába. Ehhez szerintünk 3 nagyon fontos lelkiállapot együttes elérése vezet, és ezek köré építettük a képzést; Magabiztosság, önbizalom, Tapasztalatszerzés, helyzetek kipróbálása, Céltudatosság, határozottabb elképzelések. Ebből a szemléletből és képzésből ízelítőt is adunk a diákoknak az eseményen.
A közös egy órás interaktív játék, beszélgetés után a diákok egy külön számukra az ÉNKÉPZŐKÖR által összeállított drámapedagógiai foglalkozáson vesznek részt, míg a felnőttek, szülők, tanárok, szakmai beszélgetésen vesznek részt, ahol szó kerül a fejlődéslélektani stációkról, ezek lehetséges megoldásáról szülői, pszichológusi és tanári oldalról is. Teret engedünk szülői kérdéseknek, amikre szakmai válaszokat kaphatnak, ami alapján összeállíthatják a saját válaszaikat.
Sorry, the comment form is closed at this time.