Oscart kaptak a gyerekek – MINDENKI az Élet iskolájába kalauzol el

Oscart kaptak a gyerekek – MINDENKI az Élet iskolájába kalauzol el

„Ajánlom ezt a díjat azoknak az embereknek, akik jobbá tehetik a világot: vagyis a gyerekeknek! Próbáljuk meg őket jól felnevelni oly módon, hogy büszkék lehessünk rájuk!”  – fogalmazott  Deák Kristóf, rendező, a Mindenki című Oscar-díjas kisfilm díjátadóján ma hajnalban.

Deák Kristófon nem láttam a filmben szereplő „szerencsekarkötőt”, de hiszem, hogy azért is került díjazásra kreatív fiatal korában, hogy kimondhassa a világ előtt az Oscar-díjazás színpadán a gyerekek érdekében azt, hogy jobbá tehetik a világot! Bár Svédországba nem utazott el a filmbeli kórus, de az Oscar-díj színpadára eljutott a magyar gyerekek hangja az „Apacuka fundaluka” mondókán keresztül! A híres magyar kreatív ritmusvers, amelynek megértése a képzeletedre van bízva! Miért volt képes ez a téma így berobbanni a világ elé? Milyen egyetemes dilemmát tár elénk? Miért nehéz kapcsolódni és kapcsolatokban maradni felnőttnek és gyereknek egyaránt ma? Gondolkodjunk együtt!

MINDENKi SZEREPLŐ (LETT) AZ „ÉLET-SZÍNPADÁN!!!!

Amikor a magyar „kórusok országban” egy gyermekhang kimond egy alapvető igazságot, akkor mindannyiunk szívében olyan rész érintődik meg, amely az ösztönvilágunkban gyökeredzik. Vagyis ott, ahol a múlt és a jövő találkozik a jelen hídján, a lehetőségek kreatív talaján.  Az Oscar-díjas rövidfilm elvezet egy olyan kimondatlan tabu- titkos világhoz, amely komoly témákat és problémákat vet fel.  A TABUKKAL foglalkozik a március 10-i eseményünk is a „Tabu-Titkok az Élet Színpadán”, ahova mindenkit várunk szeretettel, hogy közösen döntögessük a tabuk körül gondolatokat.

Úgy tűnik már a filmek is foglalkoznak az oktatás pszichés elfojtásaival és tartalmaival. Talán mert egyetemes dilemmákat vet fel és rávilágít a mai nagy kortársproblémákra, a tartalmas és tartalmatlan  kapcsolódásokra, a versenyszférára nevelt  sikerorientált egyéni oktatás kudarcaira. Hisszük, hogy lehet élmény a tanulás, vannak példaképek és, hogy lehet a boldog a gyermekkor.  Mindenki alapvetően jót akar, ahogy a filmben is. Viszont célunk azt generálni, hogy MINDENKI-nek tennie kell a szeretet és elfogadás területein a  gyerekekért és a fiatalokért. Nemcsak a pedagógus és a család oktat, nevel, hanem az iskolai takarító, az igazgató, a portás,a dajka, a szomszéd, a bolti eladó, a vállalkozó, a segítő szakember, az üzletember és mindenki, aki találkozik fiatalokkal a nap folyamán. Egy kedves mosoly, egy gesztus, egy simogatás vagy papír zsebkendő, egy vígasz, egy bátorítás nyújtása is a nevelés része lehet. Ez a napi szocializációja a fiataloknak és az oktatás szerves alkotó eleme, amiben MINDENKI résztvevő, szereplő és nyertes is!  Ezen témát boncolgatja és ad támaszkodót a Legyen élmény  a tanulás – edukációs expo is, mely alkalmával a gyermek oktatás ajtajához keressük a megfelelő kulcsot április elsején.

„NE ÉNEKELJ HANGOSAN, CSAK TÁTIKÁZZ! NEM VAGY ELÉG JÓ!”  (részlet a filmből)

A siker és a produktum érdekében  pedagógiai megoldásként sokszor használták egy jó cél érdekében ezt a módszert. Amikor versenyre készült egy csapat, abban nem nyert mindenki, csak az, aki aktív résztvevője lehetett. Vagyis csak valakinek/valakiknek hozott valós nyereséget. A többiek csak szemlélődők vagy a lépcsőnek a fokai, akiken keresztül eljuthatnak páran a csúcsra. Ez nem team munka, ahol mindenki aktív résztvevője mindennek! Ezzel a filmmel azonban mindenki nyert, mert minden nézőt számára  rávilágít arra, amikor egy „jót akaró” hatalom a közösségen belül izolációra nevel, amely a kirekesztettség érzését támasztja fel a fiatalokban. Ha az a gondolat és érzés áramlik, hogy „nem lehetünk elég jók, amilyenek vagyunk” vagy ha valamiben kevésbé vagyunk ügyesek, az szégyellni való és titokban kell tartani, ez pusztító és káoszhoz vezet a lelki világban. Így aztán csodálkozunk , ha tömegesen épül le ma a fiatalokban a motiváció, az érdeklődés és a kreatív világ.  Megjelenik az érdektelenség és a későbbi agresszív lázadás, függőséghasználat vagy túl korai kiégés!!!! Az izolációs módszerben valós nyereség nem születik, de főleg kreatív élet, amelyre a hivatást később lehetne alapozni.

Deák Kristóf Oscar-díjas rendező köszönetnyilvánításában hallhattuk azt, ahogy a kreativitásra való nevelést megköszönte a pedagógusoknak. Vagyis, hogy azon a kreatív úton járhatott, ahol a képzeletével megálmodhatta az Oscar-díjas kisfilmet. Ha az álmokból valóságot kreálunk, akkor a saját életfeladatunkat végezzük. Nos, a kreativitás mindenkinek megadatik, csak alkotni kell tudni belőle! Ha nem egymás utánzására vagy mások álmainak a leképzésére  törekszünk, akkor megalkothatjuk a saját utunkat, ami valódi boldog pillanatokat teremthet! De ha elhitetik velünk, hogy „nem vagyunk elég jók” valamiben, akkor a pszichénk erre a hitetlenségre fog reagálni. A film kis főszereplője nem hitte el, hogy a többiek gyengébbek nála és mivel mindenki a kegyeiért és barátságáért versengett, ezt felhasználta arra, hogy kiálljanak egymásért titokban. Egy mindenkiért, mindenki egyért elvet alkalmazva. Ez a generáció ki is tudná vitelezni, csak eszközöket nehezen találnak hozzá. Néha talán rosszul döntenek, de jót és jól akarják a tabukat feldönteni!

„EGY GYEREK, EGY CSOKI”

Az „egy gyerek egy csoki” motivációs szabály ma már nem hat a fiatalokra.. Az a generáció, akire hatott, ma már felnőtt, így nem csoda, ha a munkahelyeken sokszor csak a fizetés motivációja végezteti a munkát és a kreativitást nem tudják beletenni az emberek a munkájukba. Komoly tréningekkel próbáljuk azt beépíteni, ami annak idején kimaradt az oktatásból.  Ebből kifolyólag pedig nem élvezik a felnőttek, nem szeretnek jelen lenni, nem válnak hasznos tagjai a munkahelyüknek.  Pedig a munka közös öröme és eredményei élvezhetőek, csak így történt a szocializációnk, jobban örülünk az egyéni sikereknek. Egy gyerek, egy csoki, egy felnőtt, egy fizetés eredménye így megszületett. De a most nevelkedő generáció nem hajlandó így gondolkodni. A csokiért már nem fog semmit megtenni! De a közösségi örömökért és közös sikerekért viszont igen! Lázad az egyéni versenyszellem ellen, emiatt kudarcos sok okos és intelligens gyermek egyéni produktuma az iskolapadokban! A teljesítményük nem fedi a valós tudásukat vagy képességeiket!

„HA MINDENKI SZÓT FOGAD, MINDENKINEK JÓ LESZ”

Igen, mondjuk ki a nagy „titkot”: Ma mások a gyerekek! Nem olyan típusú szófogadásban részesítik a szülőket, mint ahogy mi követtük a felnőtteket a feltétlen engedelmességgel!  Nem azért mások a ma nevelődő fiatalok , mert rosszul vannak nevelve vagy mert szemtelenül engedetlenek! Hanem azért, mert talán ez a generáció képes lesz végre megállítani egy olyan évszázadok óta elfojtott, eltitkolt érzésvilágot, amelyben nem mondhattak ki fontos dolgokat, érzéseket!  Generációról generációra öröklődött,  mintaként  próbáljuk felnőttként követni! Eljutott a kor szelleme oda, amikor a családi nevelésben már nem tanítjuk a fiúknak azt, hogy : „Egy férfi soha nem sír, mert akkor anyám asszony katonája lesz!” vagy „Egy nőnek mindent el kell viselnie, mert ez a sorsa!”. Ahogy a dal mondja, eljött az ideje, hogy: „Minden bú, minden baj, minden bánat messze tűnjön..!”

Itt az idő, Deák Kristóf kisfilmje egy tökéletesen megalkotott edukatív film!  Mi is arra igyekszünk és edukálunk, hogy ha egy érzés legbelül megjelenik, annak lehessen kivezető csatornája az összefogás emberi méltóság útján! Ne várja meg az érzés azt, amíg agresszió és izoláció lesz belőle. Ehhez rendszeresen tartunk az országban, olyan iskolaszínházi előadásokat; Rögtönzött Szülői Értekezleteket, ahol felhangosítjuk a diák-tanár-szülő kimondatlan érzéseit, gondolatait és közösen próbálunk megoldásokat keresni, tabukat döntögetni, legyen szó iskolai agresszióról, zaklatásról, érzelmi csapdákról. Ha nem beszélünk róla, akkor mindenki az online segítségéért siet, vagyis az agresszió áttevődik az online felületekre és mindenkihez szélesebb körbe eljut. Ami titokban marad az érzésvilágban, az a felnőtt élet folyamán sok problémát és konfliktust okozhat. Titkolózunk, elhárítjuk sokszor a segítség lehetőségeit!

Ne tátikázzunk tovább, hanem kérjünk segítséget egymástól!! Fogjunk össze közösen és kezdjük el kimondani énekelve, dalolva, filmben megalkotva! A tanárnő szerint az „élet nem mindig igazságos”, de néha mi engedjük meg, hogy igazságtalan legyen velünk!

Gratulálunk Deák Kristófnak és a teljes stábnak! Éljen a magyar film!

A MINDENKI mindenkinek üzen, halljuk meg és nézzük meg, mert megéri.

Polus Enikő, mentálhigiénes szakember

képek: origo.hu