Beszoktatás: a második hét és ami utána van

Beszoktatás: a második hét és ami utána van

forrás: kismamablog.hu , szerző: Vida Ági, babapszichológus

A cikkek többsége csak a beszoktatásról, a bölcsőde- és óvodakezdés első hetéről szól, fontos azonban azt is tudni, mi történik utána. Hogyan változik meg a gyermek a közösségben? Mit tapasztalhatunk majd rajta? Milyen viselkedési problémák jelentkezhetnek? Milyen szokásokat vehet fel a gyermek? Milyen egyértelműen látható és rejtett “tüneteket” tapasztalhatunk nála és hogyan segítsünk neki?

A gyerekek egy részénél zökkenőmentes a beszoktatás, másoknál sírás, nehéz elválás jellemzi az első heteket. Úgy gondoljuk, ha már reggel bentmarad, nem sír az elváláskor, jól érzi magát az oviban, de ez tényleg így van? Mit történik eközben a gyermekben?

A közösségbe szoktatás kulcsa, hogy biztonságban érzi-e magát a gyermek, talál-e olyan felnőttet, akihez szívesen fordul, akibe kapaszkodni tud. A gyerekek óvodáskorban még nem a kortársaikra támaszkodnak, akkor érzik magukat biztonságban, ha egy felnőttel alakíthatnak ki kötődést, 3 éves kor előtt pedig kifejezetten félhetnek a náluk kisebb vagy a hasonló korú gyerekektől (joggal, hiszen egy dackorszakban levő kisgyerek viselkedése elég kiszámíthatatlan).
A kulcs tehát az, hogy tud-a kötődni az óvónénihez, kialakul-e vele a kötődés. Ha az óvónéni nem nyitott erre, ha túl sok a gyerek a csoportban, ha váltakoznak az óvónénik, ezért az első napokban mindig más van a csoporttal, akkor ez nem sikerül és a gyermek lassabban, nehezebben, több sírás árán fogadja el, hogy ott kell maradnia a bölcsiben/oviban.

Mit okozhat a gyermekben a közösség?

1. Este “megbolondul”

Sok anyuka számol be róla, hogy az oviban egyébként jól viselkedő gyermek, hazaérve felpörög, nem játszik el a megszokott módon, rohangál, kiabál, dobál, folyton a szüleit nyúzza. Miért?
Mert napközben fegyelmezte magát, jó gyerek volt, alkalmazkodott az óvoda szabályaihoz, viszont közben felhalmozódott benne a sok feszültség és a többlet-inger okozta frusztráció (sok más gyerekkel együtt lenni egész nap nagyon fárasztó és túl sok ingert jelent, még a felnőttek is lefáradnak tőle, hát még az éretlen idegrendszerű kisgyerek).

A megoldás igen egyszerű: hazatérés előtt segíteni kell a gyereknek levezetni az energiáit. Menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, biciklizzetek, kismotorozzatok, focizzatok egy nagyot!
Lehetőség szerint az első néhány hónapban ne járjon ovi után különfoglalkozásra a kisgyerek, mert így is elég fáradt estére, ezeket jobb akkor elkezdeni, amikor már hozzászokott az ovihoz

2. Nehezen alszik el este

Eddig gyönyörűen elaludt esténként egyedül, most meg hosszasan húzza az időt. Emiatt te ideges vagy, mert másnap reggel kelni kell, nincs idő órákat altatni. Mit lehet tenni?
A problémát az okozza, hogy nehezen tud elválni tőled a gyermeked. Többet szeretne belőled. Több figyelmet, több együttlétet. Amíg kicsi, addig számára a szülő a biztonság, az önbizalom forrása, mondhatni belőled töltődik. Ha erre nincs módja napközben, akkor este próbálja megszerezni.
Ráadásul az esti lefektetés sokszor játszmahelyzetté is alakul: neked lelkiismeretfurdalásod van az ovikezdés miatt, ezért engedsz egy kicsit, a gyerek meg él a lehetőséggel és húzni kezdi az időt.

Mi a megoldás? Az estédből fel kell áldozni egy kis időt, amit teljesen a gyermekedre fordítasz. Lehet lefekvés előtt egy fél óra, amikor csak vele vagy, azt játsszátok, amit ő szeretne.
Vannak olyan gyerekek is, akik nem igénylik annyira a minőségi közös időt, viszont egész este a nyomodban vannak, őt vond be a házimunkába, készítsetek vacsorát együtt, beszélgess vele, engedd, hogy a közeledben maradhasson!

Jó lehetőség ez az időszak az alvási szokások átgondolására is. Sokszor azért kapcsol ki nehezen a gyerek, mert az estéi tele vannak ingerekkel, mi pedig elvárnánk tőle, hogy a mesenézés, a nagy esti csiklandozás, az erős műfények, a hosszas intenzív pancsolás után azonnal aludjon el. Eddig talán ez nem volt túl sok neki és el tudott aludni, most viszont az óvoda akkora plusz ingert jelent a számára, hogy már nem tud a megszokott módon álomba merülni.

Mit tehetsz? A lefekvés előtti rutin (kb.a lefekvés előtti 45-60 perc) legyen a szokásosnál sokkal nyugodtabb. Ne szóljon hangosan a tévé, a gyerek ne nézzen mesét (és ne igyon kakaót, cukros teát, ne egyen cukros ételeket, mert ez is felpörgeti)! A fények körülötte is egyre halványabbak legyenek. Kényelmesen vacsorázzatok meg, utána fürödjön, kislámpa fényénél öltözzetek át, olvass neki mesét, aztán lámpaoltás (sok kisgyerek élvezi, ha ő kapcsolhatja le) és, ha még nem alszik, a sötétben elmesélheted neki a saját napját (ez segít rendezni benne is a nap eseményeit és megnyugtatja), vagy választhat egy mesefigurát, akiről fejből mesélsz mesét.

3. Megint felkel éjszaka

Az ovikezdés utáni időszakban ismét jelentkezhetnek éjszakai felriadások.
Ezek egyik formája a pavor nocturnus, ilyenkor a kisgyerek nem ébred fel teljesen, hanem néha csukott, néha nyitott szemmel ül a kiságyban és hangosan sír. Nem lehet felébreszteni, nem lehet beszélni vele. A jelenség ijesztő, de veszélytelen. A pavor gyakorlatilag az alvajárás egy fajtája, ami 8 éves korig fordul elő a gyerekeknél. Nem tudjuk pontosan mi okozza, de az biztos, hogy gyakrabban fordul elő, ha a kisgyerek nagyon elfáradt napközben. Segíthet, ha este a szokásosnál korábban fekszik le, ha az estéi nyugodtabbak, csendesebbek és segíthet este, vacsora után egy csésze Rooibos tea is.

A másik gyakran elforduló jelenség, hogy a gyerek elkezd átmászkálni a szülői ágyba. Ez egyértelműen arra utal, hogy rátok van szüksége, többet szeretne veletek lenni. A részéről ez lelki igény, ami előbb-utóbb el szokott múlni, éppen ezért, ha egyébként utána jól alszik, nem érdemes erőlködni rajta, hogy visszavidd a saját ágyába, ennek gyakran csak egész éjjel tartó ide-oda mászkálás a vége.

4. Nem alszik az oviban

Vannak olyan gyerekek, akik nem képesek elaludni az oviban. Vagy azért, mert kisebb az alvásigényük és már otthon se nagyon igényelték az alvást délután. Vagy azért, mert túl nagy az alapzaj, nem tudnak ellazulni. Vagy azért, mert nem érzik magukat biztonságban. Segíthet, ha a megszokott alvósállatkát vagy cumit beviheti magával az oviba is (ezt mindenképpen beszéljük meg az óvónénivel, nekik is könnyebb, ha nem tiltják meg) vagy, ha még nincs átmeneti tárgya a gyereknek (ami gyakorlatilag egy biztonságot nyújtó “anyapótló”), akkor bevihet magával egy olyan tárgyat, amit mi szoktunk használni és ismeri (pl. egy póló vagy kendő).

5. Nem eszik az oviban

Nehezebb helyzet, amikor a gyerek egyáltalán nem hajlandó enni az oviban. Fontos kiemelni, hogy ez nem válogatósság, hanem arról van szó, hogy nem bízik annyira az óvodában, hogy ott egyen. Sok esetben ilyenkor adnak neki valamilyen más ételt, hátha azt majd elfogadja (pl. kenyeret) vagy a szülő visz be valamilyen ételt otthonról, de ez csak állandósítja a problémát. Gyakran ilyenkor már otthon is gondok vannak az evéssel, a gyerek nem eszik egyedül, válogat, nyafog, így úgy gondolja, hogy a figyelem felkeltésének jó módja ez az oviban is. Jobb, ha a gyerek minden étkezésnél leül a többiekkel, ő is résztvesz az étkezésben, megbarátkozik a helyzettel, de senki nem foglalkozik vele különösebben, eszik-e. Ha már szereti az óvónénit, kötődik hozzá, segíthet, ha az óvónéni maga mellé ülteti és ott ehet, a bizalmatlanabb gyerekeknél ez az, ami meghozza az étvágyat.
Otthon ezzel párhuzamosan be kell vezetni, hogy közösen egyetek, ő önállóan egyen, ne legyen játszmahelyzet és nyafogás tárgya az evés. Főzzetek sokat együtt, vásároljatok be együtt, beszéljétek meg, mit miért vesztek, mi készül majd belőle! Ezzel fokozatosan elpárolog majd az evéssel kapcsolatos feszültség a gyermekből és elkezdi megkedvelni azt.

6. Szobatisztasági problémák

Ha a gyermek a beszoktatás előtt nyáron lett szobatiszta, óvodakezdéskor sok “baleset” fordulhat elő. Az oviban sok minden leköti a kicsi figyelmét és míg otthon el tudott gyorsan szaladni a bilire, itt kezdetben gyakran csak későn kap észbe és addigra becsurog.
Gondolnunk kell arra is, hogy ősz van, a gyerek leül a földre a homokozóban, az udvaron és könnyen felfázik, gyakran ez a bepisilések oka.

Olyan helyzet is előfordul, hogy nem akar az oviban kakilni, hazáig tartogatja, ez arra utal, hogy nem bízik még meg az óvodában annyira, hogy ezt a fontos csomagot otthagyja nekik

Az is gyakori, hogy az első hetekben a délutáni alvás alatt bepisil a kisgyerek, mert annyira elfárad délelőtt, hogy a szokásosnál mélyebben alszik délután. Ez idővel magától is megszűnik majd, ahogy megszokja a kicsi az ovit, addig pedig jó szolgálatot tehet egy mosható leszoktató pelus, ami gyakorlatilag egy kis bugyi, benne egy plusz betéttel, ami felszívja a pisit, ugyanakkor a kicsi is érzi a nedvességet.

7. Körömrágás, ujjszopás, hajcsavargatás

Az oviban felgyülemlett frusztrációt valahogy le kell vezetni, ezért a kisgyerek furcsa szokásokat vehet fel, amiket addig nem csinált. Görcsösen ragaszkodhat például a cumijához (különösen, ha folyton piszkálják miatta, miért cumizik és el akarják venni tőle), de rághatja a körmét, szophatja az ujját, csavargathatja a haját vagy a combjai, nemi szerve ingerlésével is nyugtathatja magát. Ezek a szokások arra utalhatnak, hogy a kisgyermek nem adja ki közvetlenül a benne rejlő feszültséget, hanem elfojtja és ezekkel a szokásokkal igyekszik valamilyen módon megszabadulni tőle.
Ha piszkáljuk emiatt a kisgyereket, rászólunk, azzal csak megerősítjük a szokást és még inkább fog ragaszkodni hozzá.

A megoldás az lehet, ha segítünk neki kiadni magából a benne rejlő feszültséget, ha utat mutatunk neki, ahogyan feldolgozhatja az érzelmeit. Ebben többféle dolog lehet a segítségünkre:
– sok mozgás a szabad levegőn,
– küzdősportok (a judo pl. viszonylag korán elkezdhető),
– tánc, gyerektorna, ahol mozoghat, de kontrollált formában,
– boxzsák otthonra,
– gyurmázás, ujjfestés,
– rendszeres úszás,
– az érzelmi intelligencia fejlesztése: beszélgessünk vele az érzelmeiről, nevezzük meg őket, amikor mesét olvasunk, beszéljünk róla, hogy a szereplők mit éreztek, nézegessünk képeket és beszéljük meg, melyiket milyen érzelmeket látunk,
– szerepjátékozzunk: játsszunk el számára nehéz helyzeteket, kérjük meg, hogy játsszon el bizonyos érzelmeket (pl. mutass dühös arcot, szomorú arcot, vidámat), cseréljünk szerepet és úgy játsszunk el egyes óvodai helyzeteket (ő lehet az óvónéni, te pedig a gyerek)

És legfőképpen: legyünk türelmesek! Az első hetekben a gyermeknek alkalmazkodni kell a fokozott terheléshez, a mindennapos bejárás ritmusához, ez nem megy egyik napról a másikra, de idővel egyre könnyebb lesz majd.