A béke „öttusája”: öt elérhető sport, hogy rendben legyél (1. rész)

A béke „öttusája”: öt elérhető sport, hogy rendben legyél (1. rész)

A sport által észrevétlenül zarándoklunk az énünk, a kapcsolataink, az egész létezésünk lehető legjobb verziója felé. De egy olyan világban, ahol az idő sajnos a pénz szinonimája – és vice versa -, a mindennapi betevőt pedig nem hosszú kilométereken át tartó, vázizomzat-acélozó és kardiótuningoló mamutvadászattal szerezzük, azt is meg kell oldani valahogy, hogy olyan mozgásformát válasszunk, amit élvezünk, és ami belefér. Hogy aztán mi is beleférjünk. A gatyánkba, a testünkbe, magunkba, a kapcsolatainkba, közösségeinkbe: az életünkbe.

Ma már – szerencsére – egy elég dinamikus sport-boom hullámait lovagoljuk, ezért nem kell külön részleteznem, hogy mennyire fontos a testmozgás. Az is sokszorosan bizonyított tény, hogy a pozitív fizikai hatások mellett a lelki és szellemi egészségünknek is a sport az egyik leghatékonyabb elixírje. Éééés badumm-tsss, jön a spanyolviasz: külsőnk és belsőnk, de elsősorban az utóbbi szempontjából kulcsfontosságú, hogy a feszesfarú fitneszlédik és sakktábla-hasfalú kondiboy-ok gerjesztette elvárás-dimenzióban is hűek maradjunk önmagunkhoz, és olyan sporttevékenységet végezzünk, amit SZERETÜNK. Amit ÉLVEZÜNK, amibe bele is tudunk feledkezni. Egyszerűen azért, mert így suttyomban, ám annál hatékonyabban érvényesül a sport komplex személyiségfejlesztő hatása: izzadságcseppenként olvad jellemünkbe némi plusz kitartás, egy kis alázat, csipetnyi türelem, koncentrációkészség nagy dózisban, egységnyi empátia önmagunk és mások irányába.

De tudom, nem egyszerű: én is a huszonegyedik századi európai ember hétköznapjait élem, én is küzdök azzal, hogy ledobjam a felesleget elvárásból, időpazarlásból, reklámból, fogyasztásból, kamuból és gagyiból, túlsúlyból, udvariassági körökből, hamisságokból. Ráadásul nem tudok pénzt költeni sem szakember által vezetett önismereti, terápiás jellegű foglalkozásra, sem testmozgásra. (A közös sporttevékenység szervezési gondjait vagy egy család lehetséges logisztikai problémáit meg sem említem). Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Egy jóféle pszichológus óradíja 10-15 ezer forint, egy kondibérlet ugyanennyi – van, akinek ez a fizetése 20 %-át jelenti. Én szerencsés vagyok: az előbbi egyáltalán nem zavar, mert hála Istennek vannak barátaim, lelki életemben bátran (és gyógyító jelleggel) tevékenykedő családtagjaim, utóbbit pedig megtanultam megoldani – végtére is a mozgáshoz elsősorban a testemre és akaratra van szükség. Alapigazság: arra van pénz, arra van idő, amire szánunk. De kétségtelen, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a szánás mellé elkél egy nagy adag kreativitás és rugalmasság, lemondási képesség és józan belátás is. Hadd osszam meg Veletek saját tapasztalataimat, hogy mely 5 mozgásformában találtam meg a testi-lelki személyi edzőmet. Teljesen ingyen, vagy nagyon minimális ráfordítással. FIGYELEM! Ez alatt pusztán azt értem, hogy kevés pénzbe kerülő módon, de NEM azonnal és könnyen, NEM instant és NEM erőfeszítés vagy kitartás nélkül élvezhetjük e tevékenységek gyümölcseit!

Mindegyiknél kiemelem azt is, hogy ELSŐSORBAN melyik tulajdonságomat fejleszti, hogy az eddigi tapasztalataim alapján hol váltam erősebbé – de még korántsem tökéletessé – a tevékenység által.

1. Futás – Kitartás

Bármilyen céllal is kezdjünk el mozogni, tartós eredményt csak kitartással, rendszerességgel érhetünk el, a fejlődéshez a következetesség vezet. Ezt a következetességet nagy mértékben segíti, ha élvezzük azt a sportot, amit csinálunk. Sok, rengeteg, millió, bődületes mennyiségű ismétléssel, újrakezdéssel, vargabetűvel, számtalan pici lépéssel és majd’ ugyanannyi botlással zarándoklunk a célunk felé. Igen, tudom, a futás…. Nem tudod magad rávenni, fáj a bokád, fáj a térded, hideg van, meleg van, jajhogynézelki, lassabb vagy, mint egy teknős és különben is, mit lehet ezen élvezni? A válaszok a kifogásokon túl találhatók. Amellett, hogy egy jó futócipőn kívül nem kell hozzá más, a futás tűpontos lenyomatot ad a személyiségedről, nyers, de garantáltan igazmondó tükör. Kiindulási alapot ad, kvázi diagnosztizál, megmutatja, min kell többet, min kell kevesebbet pörögni. Hogy mennyi benned a kitartás, az akaraterő, az alázat, a türelem, a kíváncsiság, a monotonitás-tűrés, a kreativitás, sőt, közösen végzett tevékenység esetén az alkalmazkodókészség, az empátia, a versenyszellem… és még sorolhatnám. Ezeket a futás mind szimultán fejleszti, amit mégis kiemeltem közülük, az a KITARTÁS. Aki fut, abban növekedni kezd „a jég hátán is megélni” és a „csakazértis”-attitűd, az önuralommal párhuzamosan.  Alapvetően magányos sport, de az életünkről általánosságban elmondható, hogy legyünk bármennyire társas lények, az ember elsősorban a saját életéért, ajándékba kapott személyiségéért felel, és ez még akkor is így van, ha célja az, hogy másokért éljen.

Számomra a futás legélvezetesebb része a megérkezés, illetve a közösségi futás: számtalan lehetőség van heti rendszerességű közösségi futásra (csak a fővárosban pl. Nike Run Club, CoffeeRun, Runnabe, lokális futókörök, Margitsziget, Városliget, Feneketlen tó, Római part stb), pezsgő élet folyik a futós weboldalakon és Facebook-csoportokban. Elsősorban a Futásról Nőknek és a Runner’s World magazint ajánlom a figyelmetekbe, de ott a Terepfutás.hu, a Futólépés blog, személyes kedvencem pedig az Ultra filmet jegyző és többszörös Spartathlon-teljesítő Simonyi Balázs Nemazé című blogja. A Pszichoforyou oldalán pedig rendkívül alapos összefoglalás jelent meg arról, hogyan hat a futás az agyunkra – és persze arról, hogy lassabban öregszünk tőle.

2. Sakk – Türelem

Igen, a sakk sport, és nem, nem tesz jót, ha elmerülünk az előítéleteinkben, úgy mint: „A sakkot alkoholista, erős dohányos orosz férfiak, a Széchenyi-fürdő medencéjében tespedő nyugdíjasok és Polgár Judit játsszák”, „A sakkhoz matekzseninek kell lenni”, „A nagypapa valamikor megmutatta a lépéseket, de nem hiszem, hogy újra meg tudnám tanulni” – és hasonlók. Én a húszas éveim végén egy rendkívül jó humorú Youtuber és sakkoktató, bizonyos Mato Jelic csatornája révén kattantam rá a sakkra. Mato a videóiban szórakoztató és érthető módon elemzi híres vagy kevésbé híres sakkjátékosok meccseit, bemutatva a tipikus megnyitásokat, kombinációkat, trükköket, hibákat, mindent, ami miatt a sakkot szeretjük. A Magyar Sakkszövetség által kezdőknek (értsd: ovisoknak) készített Sakksuli leckéivel kezdtem feltornázni magam, majd online kezdtem játszani magamhoz hasonló szintűekkel (jellemzően általános iskolásokkal :-)).

A sakk sport – de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy JÁTÉK. Többszáz (ha nem többezer…) éves játék, véresen komoly, de mégis játék. Én az összpontosítást, a figyelem koncentrálását és fenntartását kívántam fejleszteni általa, ami apró lépésekben ugyan, de sikerül is, a legnagyobb meglepetés azonban a következő volt: bár elég intuitív vagyok és hajlamos a gyors reakcióra – meg persze a kapkodásra – , a sakk révén, ha nem is bődületes mértékben, de stabilan és érzékelhetően TÜRELMESEBB LETTEM. Beláttam, hogy nem mindig az a tuti, amit először annak vélek, egy-egy húzásomat többször is átgondolom, és idővel egyre jobb barátok leszünk az idővel. Hehe. Ezeknek a vonásoknak nagyon szép gyümölcsei mutatkoznak meg az emberi kapcsolataimban, sőt, a magammal való kapcsolatomban is.

A sakk is a reneszánszát éli: egyre nagyobb médiavisszhangot kapnak a nemzetközi sakkesemények, egyre több a sakkal kapcsolatos film (Katwe királynője, Magnus, Gyalogáldozat, A Polgár-lányok stb). Itthon pedig Polgár Judit létrehozta a Sakkpalota programot, és évek óta irányítja a Világsakkfesztivál névre hallgató, szuperjó és nagyszabású családi napot a Várkert Bazárban. A Sakkozzmindennap.blog.hu az egyik legjobb olvasnivaló a témában. Azt pedig, hogy mennyire költséghatékony, nem is igazán kell hangsúlyozni: táblák vannak akár a Városligetben, lehet játszani online, de láttam már olyan embert is, aki magának faragta a bábukat. Sőt, marcipán-sakkfigurákat is láttam már…

Szerző: Király Eszter

Folytatása következik.

A képek forrása a flickr.com és a pixabay.com.