A saját világ varázslója: ezért nem helyettesíti semmi az esti meseolvasást

A saját világ varázslója: ezért nem helyettesíti semmi az esti meseolvasást

Mindannyian tudjuk, hallottuk, hogy semmilyen film, rajz nem helyettesítheti a gyerek számára azt az élményt, mint amikor felolvasunk neki. Mi zajlik pontosan a gyermekben, mi az, amivel ilyenkor a felnőttkor feszültségeinek feldolgozását is megalapozza? Kádár Annamária gyerekpszichológus, aki december 11-én Miért kellenek a királylányok és a királyfik? címmel tart előadást, a HVG-n megjelent cikkben a meseolvasás-hallgatás semmi mással nem pótolható jótékony hatásait részletezi.

A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. Ez segíti őt a felgyűlt feszültségei, negatív érzései miatt érzett bűntudata feldolgozásában, és azoknak a félelmeinek a megszelídítésében, amelyeket nem tudott vagy még nem mert megfogalmazni.

Személyes kapcsolata a mesélővel segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti, és létrehozhatja a belső mozit.

A gyermek a feszültségeinek és a külső világ hatásainak feldolgozását belső képek segítségével végzi. Az álomképek és minden olyan tevékenység, ami fantáziatevékenységet indít be, belső képalkotással jár együtt, így a játék, a mese, az álmodozás és később az olvasás is.

A belső képkészítés folyamatát elaborációnak, feldolgozásnak nevezzük, ami a külvilág eseményeinek és az emlékezetünkben tárolt információknak, az érzelmi feszültségeknek az eredményes feldolgozása, beépítése a személyiségünkbe. Az elaborációban gyökerezik a művészi tevékenység is, mivel az alkotó kidolgozza magából a feszültségét, szorongásait. A belső képalkotás gyógyító hatású, a relaxációs és imaginációs technikák és terápiák is ezt az állapotot teremtik meg.

Belső képek

A feldolgozóképesség gyermekkorban alakul ki, a gyermek a belső képeknek a segítségével feldolgozza feszültségeit és vágyait. A belső képkészítés úgy történik, hogy a gyermek a látott, hallott és érzékelt dolgokat rögzíti, majd pozitív vagy negatív érzelmi színezettel látja el. Ezeket a képeket elő tudja hívni akkor, amikor szüksége van rá.

A belső képeknek erős az érzelmi töltetük, összekötik a gondolatokat az érzelemmel. A tárgyállandóság kialakulása után, az első életév körüli időszakban jelennek meg, amikor a gyermek már megérti, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor nem észleli őket. Ekkor a külső képet belsőleg is meg tudja alkotni, ez ad lehetőséget az érzelmi leválásra, mivel az anya belső képe is alkalmas a stabil érzelmi biztonságot megteremteni.

A cikk folytatása a HVG-n olvasható, a teljes írásért kattints IDE.