Drogprevenciós szabadulószoba nyílt Budapesten!

Drogprevenciós szabadulószoba nyílt Budapesten!

Sokféle szabadulószobáról hallottunk, de olyanról, amiben egy drogfüggő tinédzser tudatából kell kitörni, még nem.

Egy drog- vagy alkoholfüggő elméje nem kellemes hely. Legalábbis lehet olyan nyomasztó, mint azok a sötét földalatti pincék, ahol sorozatgyilkosok elől, titkos laborokból, kalózbarlangokból, horrorisztikus körülmények közül kell kiszabadulni csak a móka kedvéért. A XIII. kerületi Prevenciós Központban felépített Tudat-törő hasonlít hozzájuk abban, hogy itt is logikai feladatok útján kell megtalálni a kiutat meghatározott idő alatt, de céljaiban mindenképp különbözik a piaci alapon működő szabadulószobáktól: a 14-18 éves fiataloknak szóló VoltEgySzer drogprevenciós program folytatásaként épült meg, és létrehozásában a Nyírő Gyula Kórház-OPAI Drogambulancia munkatársai is közreműködtek.

Érdekes, hogy a Tudat-törő a szabadulószobák klausztrofób légkörével ellentétben egyenesen barátságosnak tűnik. A pirosas megvilágításban egy kamaszfiú szobáját idézi meg, sokunk gyerekkorából ismerős berendezési tárgyakkal, játékokkal, könyvekkel, műanyagkatonákkal, a falon csüng a nagyszülők fekete-fehér fotója. A mélyben persze sötétebb titkok rejtőznek, és a lényeget kihámozni kicsit bonyolultnak tűnhet, hiszen lakatra zárt ládákból, szekrényekből kell őket elővarázsolni különböző feladványokkal, amelyekben Morse-kódok és egy műanyag agyban elrejtett kulcs is szerepelnek, és amelyek – ahogy minden szabadulójáték – főleg a résztvevők kooperációjára építenek. Animációk és hanganyagok segítik a tájékozódást, Kovács Krisztián színművész közreműködésével, aki azért került képbe, mert Scherer Péterrel együtt már készített egy darabot a drogokról A gyáva címmel.

A játékban drogprevenciós információs anyagok keverednek a főszereplő életének fontos töredékeivel, ezeket megfejtve juthatunk ki a szobából, de a szabadulás csak másodlagos cél; a legfontosabb az, hogy a résztvevők megismerjék a szerhasználó életszakaszait, motivációit, sérüléseit és szorongásait. A széttört autóroncs és a rendőrségi villogó jelzi a sztori végkimenetelét, de ha ennél többet árulnánk el, rontanánk az élményen.

A 45 perces játékra 5-6 fős diákcsoportokat várnak, akikkel a végén közös beszélgetésen elemzik ki a történeteket. Jelenleg tesztcsoportokat fogadnak, ami azt jelenti, hogy előtte-utána kérdőívekkel tesztelik, hogy a játék hatására hogyan alakul a résztvevők szorongásszintje, észlelt hatékonysága, pszichoaktív szerek iránti sóvárgása. A kontrollcsoport tagjai tantermi keretek között vesznek részt drogprevenciós előadáson, és a kutatás eredményeképp összevetik majd a két prevenciós módszert.

A teljes cikk a We Love Budapest oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.