Figyelemfelhívó viselkedés? Íme az oka

Figyelemfelhívó viselkedés? Íme az oka

Dr. Vanessa Lapointe gyermekpszichológust gyakran keresik fel szülők, gondozók, tanárok, mert a rájuk bízott gyerek állandóan fel akarja magára hívni a figyelmet. A pszichológus szerint teljesen normális, nem kell aggódni! Legalább is nem azon okok miatt, amik miatt aggódunk – olvasható a Szülő 2.0 oldalán.

David Loyst, autista gyerekekkel foglalkozó szakorvos egy prezentációjában egy aprócska kis szócserével szemléltette a figyelemfelhívó magatartás körüli problémát. Mi is ez a szócsere? Cseréljük ki a „figyelem” szót a „kapcsolat” szóra.

A gyereked nem a figyelmedet keresi, hanem a kapcsolatodra éhes. És köze van ehhez a figyelemfelhívó viselkedésnek? Abszolút!

Így működik

A gyerekek még nem teljesen kifejlett emberek. Az agyuk folyamatosan fejlődik. Még nem ismerik teljes mértékben a testüket és az érzelmeiket, amik néha átveszik az uralmat a testük felett. Még nem rendelkeznek olyan bőséges szókinccsel, hogy kifejezhessék az érzéseiket, amik bennük lejátszódnak. Ezért csak egyetlen módszerrel tudják kommunikálni az igényeiket – a viselkedésükkel. Ez mind a fiatalabb gyerekekre, mind pedig a kamaszokra is igaz.

A szülők, akik gyermekük viselkedéséről felháborodva és elutasítóan beszélnek, egyszerűen azért teszik, mert a figyelemfelhívó magatartás valódi okának felkutatását túl problémásnak tartják. Olyan gyerekről beszélünk, aki ilyenkor se nem lát, se nem hall. Egyre hangosabban tudatja a szükségleteit. És ami ennél aggasztóbb, hogy ez egy olyan gyerek, aki hajlamos arra, hogy lefagyjon, felhagy a figyelem keresésével és más, zűrös forrásokból elégíti ki a zsigeri kapcsolódási igényeit és szabályozza az érzelmeit.

Ennek ismeretében láthatjuk, hogy a gyerekek nem viselkednek kihívóan és nem “csak úgy” igénylik a figyelmet. Azért viselkednek így, mert szenvednek valamitől. Azért szeretnék magukra vonni a felnőttek figyelmét, hogy segítsenek megoldani a problémájukat. Ez nem figyelemfelhívás, hanem kapcsolatkeresés. A gyerekeknek nincs más választásuk, minthogy eszeveszetten keresik a kötődést, amikor valami problémájuk van.

Nézd más nézőpontból!

Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy elgondolkodsz a gyereked figyelemfelhívó magatartásán, állj meg egy pillanatra és inkább azon gondolkodj el, hogy miért akar ennyire rád akaszkodni. Milyen kielégítetlen szükségletei vannak?

Ha a gyereked éppen tombol, akkor ne a viselkedésével foglalkozz, hanem a kapcsolatotokra próbálj fókuszálni. És hogy miként, milyen kérdésekkel vagy mondatokkal? Elolvasható a Szülő 2.0 oldalán.