Lehet-e tanulni az apaságot?

Lehet-e tanulni az apaságot?

Interjú Molnár László, alpolgármester úrral

Az Apák szerepe a családban címmel nagy sikerrel indult útjára  az Újbuda Önkormányzat és a Felelős Szülők Iskolája előadássorozata, mely kapcsán Dr. Molnár László alpolgármesterrel beszélgettem családbarát programokról, és arról, hogyan gondolkodik a mentális fejlesztésről, érzékenyítésről, illetve a szakmai segítségnyújtásról.

Tibenszky Moni Lisa:  Az Önkormányzat részéről újszerű kezdeményezésként indult útjára 2018 tavaszán az apasorozat, melyen Böjte Csaba testvér, Kádár Annamária, Léder László, Varga István és Tari Annamária is előad. A teltházas programok azt bizonyítják, hogy szükség van az ilyen jellegű edukációs, érzékenyítő kezdeményezésekre . A közismerten családbarát szemléletű Újbuda Önkormányzata programjaiba ez hogyan kapcsolódik? Miként vélekedik erről a forradalmian új előadássorozatról?

Dr. Molnár László: Egy példával élve: a fogyatékossággal élők problémájának esetében, amíg nem vettem részt egy érzékenyítő programon, addig én is csak beszéltem róla, de onnantól, amikor az ember  egy programnak köszönhetően átéli a témát, teljesen máshogy viszonyul a dolgokhoz.  Abban is biztos vagyok, hogy egy családbarát gondolkodáshoz is elengedhetetlen az, hogy azok, akik részt vesznek ennek a koordinálásban és szervezésében, családban éljenek. Egyrészt ettől lesz hiteles a program, másrészt  tudják, hogy milyen alapvető problémákkal küzdünk, legyenek  azok logisztikai, nevelési, adminisztratív problémák. Nálunk az önkormányzatnál többnyire családos emberek dolgozunk, és ez a típusú gondolkodás jellemez minket. Ami problémát okoz, az az, hogy nincs hagyományba ágyazottság e téren, hanem nekünk kell kitalálni azt, hogy egyfajta gondolkodást hogyan tudunk mintaként felmutatni.  Erre találtuk ki az ingyenes előadássorozatot, de fontosnak tarjuk emellett azt is, hogy, mint munkáltató tudjunk belépni a családok életébe, vagy az intézményeinket családbarát szellemben üzemeltessük. Általában véve azon vagyunk, hogy a családoknak segítséget nyújtsunk, minél több fronton.

TML: Jól sejtem, hogy a fogyatékkal élők esetében az önkormányzat által életre hívott és azóta is sikeresen működő civil fórumra, az  Esélyek utcája című rendezvényre gondoltál?

ML: Igen, és egyre több érzékenyítő rendezvényünk van. Igyekszünk odafigyelni arra, hogy a programok egymásra épüljenek, és fontosnak tartjuk azt , hogy évről évre megrendezésre kerülhessenek, fejlődhessenek és ne csak egy- egy évre szóljanak.  Minket a szó jó értelmében kevésbé érdekel, hogy idén “családok éve” van. Mi a családbarát programjainkat fontosnak tartottuk idáig is, és a következő években is meg szeretnénk rendezni őket. A programjainkról elmondható általánosságban, hogy kipróbálunk mindenfélét, és ha azt látjuk, hogy működik, akkor értelemszerűen folytatjuk. De vannak olyan projektek, amiket kipróbálunk, és nem működnek. Ekkor átgondoljuk a dolgokat, átalakítjuk a koncepciót és aszerint lépünk tovább. Az sem igaz, hogy minden, amit csinálunk nagy népszerűségnek örvend, mert vannak, olyan dolgok, amikről azt gondoljuk, hogy fontosak, de a visszajelzések szerint annyira nem. Ilyenkor átgondoljuk, hogy min kell javítani és megtesszük a szükséges változtatásokat. Jelen apasorozat sikerét az érdeklődők jelentős száma, a teltházas programok és nem utolsó sorban a minőségi tartalmak, átélt beszélgetések adják meg.

TML: Volt már ilyen szülőséggel kapcsolatos érzékenyítő előadássorozat Újbudán?

ML: A tavalyi évben volt egy előadássorozatunk a kábítószerekről, ami kifejezetten családi fókuszt kapott.  A rendezvény szakmai partnerek és ismert  “celebek”-  mint Zacher Gábor – bevonásával valósult meg, sikerrel.

Az apasorozatban az a nagyszerű,  hogy egy olyan témát érint, amivel nem régen kezdünk el foglalkozni. Az apa szerepnek nagyon érdekes fejlődési útja lesz itt Magyarországon is. Eddig közel ezren vettek részt a programon, ami bizonyítja, hogy szükség van rá és érdeklődést vált ki az emberekből. A különböző XI. kerületi előadótermek nagyon hamar megteltek, de nem is csoda, hiszen igazán nagyszerű előadókat hívtunk, mint Böjte Csaba testvér, Pólus Enikő, Bedő Imre, dr. Léder László, Kádár Annamária, Víg Balázs, Tari Annamária és még sorolhatnám.

A családbarát projektek eddig inkább a hölgyekhez, anyákhoz szóltak, és leszűkültek a rugalmas munkavégzésre, gyermekfelügyeletre, gyermekintézményekre, stb., de láttuk, hogy nem lehet elfelejtkezni az apákról sem. Az én nagy álmom az, hogy a családbarát programba egyszer  bele lehet varázsolni a nagyszülőket is. Az idős projektjeinket is próbáljuk összekapcsolni a családdal, mert szeretnénk, ha nem csak a szűk, férfi-nő-gyerek-modell jelentené a családot, hanem a közbeszédben is elterjedne, hogy a családhoz a nagyszülők is hozzátartoznak.

Érdekes kérdések merülhetnek fel az egyszülős modelleknél és mozaikcsaládoknál, hiszen ez utóbbi esetben van, hogy akár nyolc nagyszülője is lehetne egy gyereknek, még sincs nagyszülőképük. Ezeket a kérdéseket fontosnak tartom újradefiniálni az elkövetkezendő időkben, már csak azért is mert öregszünk, illetve öregszik a társadalmunk, így egyre több idős lesz, és nekik segítség lehet, ha visszaadunk egy ilyen típusú értelmet az életükbe.

TML: Abszolút egyetértek, az aktivitás nem életkorfüggő, hanem attitűdfüggő.

ML: Igen, és ezeket az attitűdöket lehet fejleszteni. Ebben kell segítséget nyújtani. Sok esetben egy  apró kommunikációs gát feloldása csodát tesz.

 

TML: Elképzelhetőnek tartja, hogy az apa szerepek után, a nagyszülői szerepekkel, a generációk közötti együttműködéssel foglalkozzon a sorozat?

ML: Szerintem ez elkerülhetetlen. Az, hogy erre mikor érünk meg és ennek mikorra lesz szakirodalma, nem tudjuk, de fontos lenne, ha szakmai szinten szociológusok, pszichológusok létrehoznák azt a szakirodalmat, amire már lehetne hivatkozni. Én azt látom, hogy az apák és a férfiak témájában egyre több anyag jelenik meg, de én még nem találkoztam nagyszülős szakirodalommal.

TML: Ez egy nagyon érdekes téma, ami valóban kevéssé volt eddig porondon, a fontosság pedig megkérdőjelezhetetlen. Egyre több senior akadémia működik. Mindezt családfókuszba integrálni is egy jó irány lehet, hiszen sok esetben nem kellene messzire menni példaképekért, csak a saját családunkba. Jól emlékszem, hogy  Újbuda színekben már rendeztek ezzel a témával kapcsolatos eseményt, a Nagyszülők Napját?

M.L: Igen, Király Nóra alpolgármester asszony kezdeményezése volt, és egy jó figyelemfelhívó alkalmat adott, nem csak a mesékre, hanem arra is, hogy igenis nagyon fontos, hogy a nagyszülők kapcsolódjanak az unokákkal. A kerületben vannak ilyen kezdeményezések, amikor a nagyszülők elmennek az óvodába és ott mesélnek. Van is egy ilyen kiadványunk Nagyi mesélj címmel, amiben a nagyszülők kedvenc meséit gyűjtöttük össze. Ezek kicsi, de fontos projektek, mert sok gyereknek egyszerűen nincs nagyszülőképe.  Itt visszatérve az apák szerepére, éppen az apasorozaton előadó Léder Lászlónál olvastam, hogy foglalkoztatja, hogy a férfi pedagógusok számát miként lehetne növelni,  hiszen legyünk őszinték, nagyon sok gyereknek nem adatik meg, hogy férfi vagy apamintát kapjon,  pedig borzasztó fontos lenne, hogy egyáltalán találkozzon mintaértékű férfiakkal. Ha otthon nem adatik meg, legalább az iskolában, óvodában, kéne, hogy  legyen valaki, aki férfimintát képvisel az életükben.

TML: Az apasorozatról, mint édesapát kérdezlek, mi lenne az az útravaló vagy mankó, ami a leghasznosabb lenne számodra?

ML: Mindenkitől mást. Nekem fontos, hogy legyenek egyszerű és életszerű üzenetek, pl. a Bedő Imre által is hangsúlyozott dolog, a  döntés szerepe egy férfi életében, és az, hogy bizonyos kutatásokat, azaz a tudományos oldalt megismerjem. Szeretek megerősítést kapni,  másrészt  jó szembesülni azzal, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal.  Fontosnak tartom, hogy legyen arra igényünk, hogy egy számunkra fontos témára, problémára havi szinten kb. 2 órát tudjunk szakítani. Ez számomra pl. jelenleg nehéz, mégis, a fontos témákat így is előtérbe helyezzük és ezáltal sem hagyjuk, hogy elsodródjunk a fontosságuktól. Pl. a meséléssel kapcsolatban: mindenki tudja, hogy milyen fontos a mesélés, de azt is mindenki tudja, hogy milyen borzasztó egyszerű benyomni a laptop mesét, mert az ember este nyolckor néha nem abban az idegállapotban van, hogy leüljön és elmondjon egy mesét, ugyanakkor, ha az ember ezt nem erősíti meg magában hétről hétre, hónapról hónapra, nagyon fontos impulzusokat veszíthet el. Ezért fontos, hogy ilyen típusú szakmai segítséget biztosítsunk és ezért sem egy-egy rendezvényben, hanem programsorozatban gondolkodom, mert ha nem is mindenre, de minden másodikra el tudnak jönni, akkor már elértünk valamit.

TML: Köszönöm szépen, én bízom benne, hogy folytatni fogjuk a családi edukációs programsorozatot, mert mi is nagyon értékesnek tartjuk ezt a missziót.

ML: Sok új fókuszt lehet találni, mert ezek kimeríthetetlen témák. A család fogalmának újragondolása, a generációk együttélése, a nagyszülők bevonódása… sorolhatnám, remélem lesz mód a folytatásra, mi azon leszünk.

Az apasorozatról bővebben:

felelosszulokiskolaja.hu/apasorozat