Kreatív gyerekek és beilleszkedési zavarok

Kreatív gyerekek és beilleszkedési zavarok

Mi jellemző a kreatív működésre? Határok feszegetése, nézőpontváltás, rombolás, visszalépés, érzékenység, laza gondolkodás, élménykeresés. A kreatív működést az olyan kultúra segítheti, amely értékként kezeli az össze nem illést.

A kreatív megoldás jellemzője, hogy összeegyezteti az összeegyeztethetetlent, vagyis olyasmit hoz létre, ami még nem volt, alkot – írta a hvg.hu. A kreatív személy a szokásosnál jobban képes elviselni a kétértelműség, a bizonytalanság keltette feszültséget. Gondolkodása nem menekül a biztos, már meglévő tudáshoz, bejárt utakhoz, hanem ha szükséges, elviseli azt a feszültséget, amelyet az össze nem illés okoz. A kisgyerekek kreativitása természetes szabad fantázia, amit még nem nagyon korlátoz a tudás. Az érett alkotó gondolkodásnak azonban már meg kell küzdenie a szokásossal, az ismerttel.

A kreativitás alapja idegrendszeri adottság

Többé-kevésbé mindenki lehet kreatív, de a kreativitás mint személyiségjellemző sajátos agyfiziológiai háttéren alakul ki, idegrendszeri adottság. Miközben a többség az egyértelmű, feszültségmentes helyzeteket preferálja, a kreatív idegrendszer keresi az élményt, ahol ellen kell állni a megszokottnak, és el kell viselni a bizonytalanság, a rendezetlenség keltette feszültséget, amelyből az új megoldások születnek.

Ehhez az attrakcióhoz sokféle út vezet, melyek nem feltétlenül tűnnek kívánatosnak, de a környezet bölcsessége hozzájárulhat, hogy már kisgyerekkorban felkészítsen az alkotó életre. Nem szükségszerű, hogy a kisgyerekek úgy szerezzék meg a tudást, hogy közben elvesztik a kedvüket és bátorságukat a szabad kalandozásra. A környezeti hatások jelentősen befolyásolják ugyanis az idegrendszer fejlődését. A mindennapi tapasztalatok alakítják a neurológiai működés hangsúlyait, ezért meghatározó a környezet a kreativitás fejlődésében is.

A határok feszegetése

Az életünk tele van látszólagos és valódi korlátokkal, és ez rendjén is van. Nem is feltétlenül kell a határokat mind áttörni, első menetben elég megkérdőjelezni. Igaz-e, hogy azon az épületen nincs bejárat? Valóban nem tud ez a gyerek megtanulni olvasni?

A határok kitapogatása a lelki egészségnek is fontos része, mert nem létező akadályokat fedhet fel. Mégsem nagyon díjazza a környezet ezt a viselkedést. A szigorú büntetés el is ijeszti már kisgyerekkorban az embert a próbálkozástól. Még nagyobb gond viszont, ha nincsenek korlátok, amelyeket feszegetni lehetne, és ezáltal megtanulni bánni velük. A bizonytalanság keltette feszültség elviselését segíti az a környezet, amely észszerű határokat, rugalmas szabályokat alakít ki.

A gyerek megtanulja, hogy vannak szabályok, de ezek közös megegyezéssel, megalapozott indokokkal alakíthatók. Akár egy játék szabályai, akár a hétvégék rendje változtatható, nincs kőbe vésve. Ha a tizenéves például meg tudja indokolni, hogy miért fontos az esti kimaradás idejét meghosszabbítani, a szabályt át lehet alakítani.

Nézőpontváltás

A lelki egészségnek is hasznos, ha valaki képes egy-egy helyzetet, tárgyat, embert vagy eseményt többféle szemszögből látni. Jobban érthető mások viselkedése vagy a helyzet, ha belülről vagy nagyobb távolságból is képes valaki ránézni ugyanarra a dologra. A nézőpontváltás, amikor másképp, más szögből tekintünk a helyzetre, új megoldásokhoz vezethet.

Ugyanígy minden kapcsolat alkotás lehet. Az együttműködésben, együttélésben egymás szempontjainak figyelembevétele, összeegyeztetése által létrehozható új értékrendszer, amely nem az egyik vagy másik nézőpont elfogadásával, hanem ezek összehangolásával jött létre. Amikor a kisgyerek érdekeit, szempontjait figyelembe veszi a környezet, és elvárja, hogy ő is legyen tekintettel másokra, akkor gyakorolhatja a nézőpontváltást, ráérez az árnyalatok, a sokféleség ízére.

A cikk folytatása további témákkal (visszalépés és érzékenység, másfajta információfeldolgozás, erős ingerkeresés) a hvg.hu oldalon olvasható.