Beszédes tapasztalatok külföldi iskolákból
Hogy segíthet a tornatanár a matektanárnak? Mi az az érzelmi-intelligencia hétfő? Mi a kinesztetikus nyelvtan? Hatévesek kérdezik: „Miért vagyunk ezen a földön?” Olyan iskolalátogatással kapcsolatos élményeket idézünk a talentmagazin.hu oldalról, amelyek egyrészt megadják a választ a fenti kérdésekre, másrészt gondolatébresztőül szolgálhatnak azok számára, akik az oktatás világában valamilyen szerepben részt vesznek.
A mozgásból derülhet ki egy tanulási nehézség
“Több mint tíz évvel ezelőtt, mentorommal (Dr. Jeannette Vos) meglátogattunk egy kaliforniai állami általános iskolát. Miután az igazgató laptopján bemutatta iskolájuk programjáról szóló videót, a tornaterembe vezetett bennünket. Arra számítottunk, hogy valami különleges összejövetelnek leszünk tanúi, amit véletlenül éppen elkaptuk – jó időzítésünk miatt. Kiderült, hogy az esemény mindennapos. Azaz „minden-reggeles”. A hatalmas teremben vagy tucatnyi „munkaállomás” volt elrendezve. Padok, bólyák, szalagok, kiskocsik, labdák, karikák és hasonlók. Valamennyi állomáson egy pedagógus irányította a gyakorlatokat. Valamennyien kiképezve az edu-kineziológia elméletére és gyakorlatára segítették a történéseket. A tornatanár figyelt. Ahol például a gyerekek egy padlón elhelyezett gerendán sétáltak át keresztlendítésekkel így magyarázott: „amikor azt észlelem, hogy a gyermek nem tudja végrehajtani ezt a feladatot, az jelzés lehet a háttérben meghúzódó szenzomotoros működés vonatkozásában.”
Mit tud ezzel kezdeni – kérdeztük. „Egy ilyen vesztibuláris (egyensúlyozószervi) jelzés együtt járhat azzal, hogy a gyerek nehezebben integrál ingereket, így információt is. Kapcsolatba lépek a matektanárral, a nyelvtan tanárral és összehangoljuk észleléseinket”. Mint megtudtuk, ez a team munka a gyerek egészséges fejlődési szempontjait tartva szem előtt igen hatékony és gyors. Ha a visszajelzések egy irányba mutatnak, további kineziológiai foglalkozásokat alkalmaznak, ezzel segítve a gyermek és persze a tanárok (nem is beszélve a szülők) életét. Az egész reggeli esemény 20 percig tart, a tanulásra való ráhangolódás céljából. Azon felül, hogy mókás, közösségi élményt ad, állapotfelmérés és szakmai munka alapját is szolgálja.
Érzelmi intelligencia minden hónapban egyszer
Egy londoni iskolában segítettem fél évig az alsó tagozatos diákok tanulását. Egy hétfői napon kezdtem, amikor pont „EI Monday” (azaz érzelmi intelligencia hétfő) volt. Az egynapos esemény minden hónap első hétfőjén kerül megrendezésre. Azt mondhatná a hozzá nem értő megfigyelő, hogy ezen a napon nincs tanulás. Hiszen nem ülnek az asztalnál, nem lapozzák a könyvet és a füzetbe sem írnak. Tapasztalatom szerint azonban ez volt az igazi tanulás. A legtöbb időt a padlón, párnákon körbe ülve töltöttük. Sok beszélgetés volt, amit a háttérben szóló halk, klasszikus zene tett meghitté. Minden gyermek adhatott egy pozitív üzenetet annak, akinél a plüssmaci volt. A maci körbe ment, mindenki megfoghatta. Mindenki szavakba önthette, hogy aznap hogy érzi magát és, hogy miért érzi úgy magát. Történetet hallgattak egy kisfiúról, aki elvesztette azt, akit szeret. Utána elmondhatta mindenki, hogy miképpen érezné magát a főhős helyében.”
A beszámolók folytatása a talentmagazin.hu oldalon olvasható.