Törékeny a gyermeki biztonság

Törékeny a gyermeki biztonság

A gyerekek is szeretik kontroll alatt tartani az életüket, a biztonságra törekszenek, de ezt még nem tudják megteremteni maguknak. Hogyan veszítik el a biztonságot?

A gyerekek, ugyanúgy, mint a felnőttek szeretik kontroll alatt tartani az életüket. Bármilyen furán is hangzik ez, bizony így van. Biztonságra törekszenek, de ők maguk még nem képesek megteremteni saját biztonságukat. A szülők, a környezet tudja ezt megadni nekik. Ha úgy érzik, hogy valami miatt kezd kicsúszni a talaj a lábuk alól, ha nem érzik az eddig kívülről érkező megtartó, biztonságot adó rendszert, akkor bizony ők veszik kézbe az irányítást. Mindezt a tudatosság teljes hiányában, gyakran a testi funkciókon keresztül teszik.

Mit értünk biztonságérzet alatt?

Egy kisbaba teljesen kiszolgáltatva érkezik a világba, mi szülők építjük köré a megtartó, biztonságot adó világot. Ennek feltételei többek között a testi kontaktus, a baba igényeire való adekvát reagálás, az anyai gondoskodás kiszámíthatósága. Ezek a legtöbb esetben ösztönösen jönnek egy édesanyából, az evolúció kitaposta nekünk az utat. A biztonságkeresés azonban nem ér véget a csecsemőkorral, folyton újabb és újabb kihívások elé kerül a cseperedő kisgyerek, ahogy egyre jobban kezdi felfedezni a világot. Az óvodába lépés idején még bőven megrendíthető, és általában meg is rendül ez a bizonyos biztonságérzet. 4-5 éves korra szokták általában azt érezni a szülők, hogy a gyerek már bízik a saját belső kapaszkodóiban, mintha kezdené kialakítani a saját kis énje határait.

Fő az állandóság

A gyerekek nem szeretik a változásokat. Mind külső (napi, heti rutin), mind pedig belső (kötődési személyek) állandóság szükséges ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Bármi, ami ebből kizökkenti őket, fenyegeti azt a bizonyos komfortérzetet. Milyen változások szokták egy kisgyerek életét felbolygatni? Sokszor nem csak a komolyabb változások (pl: bölcsőde/óvoda kezdés,  kistestvér születése, költözés, szülők válása), hanem a felnőtteknek jelentéktelennek tűnő apróbb változások (pl: anya elutazott pár napra, leszokás a cumiról, titok/tabu a családban) is képesek arra, hogy az addigi biztonságérzetet megrendítsék, legalábbis átmenetileg.

Hogyan reagálnak a gyerekek?

A tudatosság és a verbális csatornák helyett sokkal inkább a test és a viselkedés beszélnek kisgyerekkorban.

Mik a jelei és hogyan javíthatunk a helyzeten? A cikk folytatása az elegjoanya.hu oldalon olvasható.