Miért kéne minden gyereknek megtanulnia meditálni?

Miért kéne minden gyereknek megtanulnia meditálni?

“Egy nagyon stresszes napon, amikor hazaértem, a lányom azt mondta. Hé, anyu üljél le! Meg kell, hogy tanítsalak, hogyan lélegezz.”

Ez a mondat egy baltimore-i kislánytól származik, akinek az iskolája (a Robert W. Coleman Általános Iskola) relaxációval kezeli a gyerekek túlpörgését, rendetlenségét. Ahelyett, hogy szidással és megrovással fegyelmeznék őket, a túlságosan virgonc (ilyet tényleg le lehet írni egy gyerekről?) nebulókat egy speciálisan erre kialakított, hangulatos, kreatív szobába küldik, ahol lenyugodhat, lecsendesedhet magától is. Ez után természetesen a tanárok megbeszélik vele a tapasztalatait – írta a gyermekagykontroll.hu.

Szerinted mi lett ennek az eredménye? Kirk Philips igazgató elmondása alapján az iskolában megszűntek a fegyelemsértések és a diákok maguktól is elkezdtek meditálni. Ugyanezt tapasztalták a Patterson Park Középiskolában is (Anglia), ahol a diákok magatartása javult és figyelmük koncentráltabbá vált.  De még ennél is sokkal többet értek el a New York Times írása szerint San Francisco hátrányos helyzetű diákjainak körében: ahol az amerikai filmekből ismert hátrányos helyzetű, gettókból származó gyerekek életét változtatta meg gyökeresen a meditáció. A napi 2×15 perces gyakorlat 79 százalékkal kevesebb fegyelmi eljáráshoz és a diákok ugrásszerű teljesítmény-növekedéséhez vezetett – és gyakorlatilag megszűntek a lógások.

Hogy lehet ennyire hatásos “egy kis áramszünet” egy gyerek életében? Csak gondolj bele mennyivel több inger éri őket, mint akár minket ért gyerekként! A mi gyerekeink generációját már “hópihe” generációnak nevezi a szakzsargon, mert érzelmileg sérülékenyebbek, sebezhetőbbek, nehezebben birkóznak meg az élet kihívásaival, az őket ért kritika feldolgozásával, az övékétől eltérő véleményekkel. Sokan közülük mentális problémákkal küszködnek, depressziósak, sőt, gyakori, hogy öngyilkossági késztetéseik vannak.

Össze vannak zavarodva, a rengeteg ingertől és elvárástól, amiket nem tud éjszaka kigubancolni az agyuk. Ettől alvásproblémáik, rémálmaik lesznek… gondolom ismerős.

Ezen tud segíteni az agykontroll, ebben tudok segíteni a 7-14 éves korosztály tagjainak.. A “hópehely-generáció” tagjai, a mi gyerekeink folyamatosan azonnali kielégülést keresnek és nehezen koncentrálnak, mert az agyuk féktelenül termeli a stresszhormont, a kortizolt. És nincsen módszerük, eszközük arra, hogy lecsillapíthassák magukat, hogy el tudjanak vonulni abba a belső kis szobájukba, amit az amerikai iskolában fizikailag is megépítettek.

Arról pedig végképp ne beszéljünk, mennyire stresszes a mai szülők élete és a folyamatos munkával, hajszoltsággal milyen példát mutatnak – a legnagyobb szeretetük mellett is – a gyerekeknek. Hát így lehetséges, hogy a hazatérő, ezer felé szakadt anyukát a saját lánya vonta félre lenyugtatni. Mert ő tudta, hogyan kell, hiszen megtanították neki az iskolában.

“Egy nagyon stresszes napon, amikor hazaértem, a lányom azt mondta. Hé, anyu üljél le. Meg kell, hogy tanítsalak hogyan lélegezz.” 

Aki megtanulta, hogy kell kezelnie, uralnia az agya “túláradását”, másokon is meglátja ennek a szükségességét. Te vajon meglátod a saját gyerekeden?

(gyermekagykontroll.hu)