Külön, de mégis együtt teljen az ünnep!

Külön, de mégis együtt teljen az ünnep!

Hogyan ünnepelnek azok, akik már a Föld különböző részein élnek, távol egymástól? Milyen érzés családtagoknak egymástól távol? Hogyan hidalható át a távolság?

Az együtt töltött idő mennyiségére, minőségére, mikéntjére kétségkívül rányomja a bélyegét a kor, amelyben élünk.

Ma már nem ritka, hogy a család külön-külön ünnepli a karácsonyt, a szilvesztert, a jeles ünnepeket. Valós probléma ez, amelyet a családtagoknak vagy így, vagy úgy át kell vészelni. Még országon, sőt családon belül is előfordul, hogy az apa vagy az anya dolgozik az ünnepen, ilyenkor méltán felmerül a kérdés a másik fél részéről: hogyan pótolja a keletkezett űrt?

A múlt

Régen, ha egy családtag elment külföldre, akkor a postán történő levelezés irgalmatlanul hosszú időnek tűnt, még akkor is, ha a valóságban csak néhány nap volt. Ezt a néhány napot kellett átvészelni úgy, hogy közben gyakran eszünkbe jutott a másik: vajon hogy van? Mit csinál éppen most? Eszébe jutunk neki is? Nehéz volt ezt elfogadni, kezelni, különösen úgy, hogy sem a szerettünk hangját, sem őt magát nem láthattuk, hallhattuk.

A jelen – a globalizáció kora

Ma már az internet közelbe hozza a szeretteinket, a globalizáció alaposan átírta a feltételeket. A kapcsolattartás sokkal könnyebb, az életmód – elvileg – akadálymentesebb, és kevésbé elszigetelt. A technológia sokkal közelebb hozza egymáshoz az embereket, és bármennyire furcsa, de az okoskütyü-használat nem feltétlenül jelenti azt, hogy a való életben nem veszünk részt. A klasszikus levélírás, és a vele együtt élő stílus és önkifejezés már kihalóban van, és némelykor még azon is csodálkozunk, hogy képesek voltak a múltban találkozókat szervezni hónapokkal előtte. Ma már ez a protokollhoz hozzá tartozik, a spontaneitás bizonyos mértékig megnőtt, másfelől kiveszett. Sajnos azonban ebben az online világban is akadnak magányos emberek.

Segítségünkre van a mobiltelefon és a számtalan elektronikus szerkezet, amelyek segítségével távolba szakadt családtagjainkkal fel tudjuk venni a kapcsolatot. Nem csak ünnepek, hanem a hétköznapi történések révén is a közelünkben tudhatjuk őket –persze a chatelés időpontjánál figyelembe kell venni az eltérő időzónákat is.

Ünnepeljünk távolról!

Bármennyire furcsa is, de valamennyire pótolható ma már a távolság is. Igaz, nem ehetünk a nagyi sütijéből – ami alapjából is nagy veszteséget jelenthet – , de láthatjuk, hallhatjuk őt. Beleélhetjük magunkat abba a helyzetbe, az ünnepi meghittségbe, amelyre áhítozunk. A pillanatot is megoszthatjuk vele, ami számunkra fontos, és a gyerekeink számára is sokat jelent, ha látják, érzékelik a kötődést, amely távoli szeretteinkhez köt akár több százezer kilométerről is.