Érzelmi nevelés, érzelmi edukáció – Polus Enikő előadása

Meg tudjuk, meg merjük fogalmazni, hogy mikor, mit érzünk?

Mi a különbség a félelem, az ijedtség vagy épp a befeszülés között?

Mitől és mikor jönnek az önfeledt pillanatok, a boldogság érzése?

Gyermekeink az évszámok magolása mellett értik-e a különbséget az érzések között és mi tartjuk-e ezt olyan fontosnak, mint a kognitív képességek fejlesztését?

Miért kiemelten fontos az érzelmi biztonság megteremtése, az érzelmi nevelés a családban és az iskolában, óvodában is?

Miért boldogok a dánok, akik nagyon sok családi időt adnak maguknak, hyggeznek?

Miért elégedettek a finn gyerekek, ahol az iskolában az elsők között a pszichológiai biztonság megteremtését vállalják?

A gyerekek ösztönösen érzik, amit néha ugyan nem tudnak megfogalmazni, de egy biztos, tükröt tartanak nekünk, szülőknek. És ebbe a tükörbe bele kell nézni és ha nem tetszik amit látunk, akkor egy finom ecsettel újra festeni az érzések, érzelmek festményét, elsőként a magunk profilját, majd a családét. Hát lássunk neki!

Polus Enikő mentálhigiénés szakember, tréner így fogalmaz előadásával kapcsolatban;

“Veszélyes vizekre” evezünk akkor, amikor elhitetjük magunkkal és nyugodtan hátradőlünk, hogy az érzelmek területéről mindent tudunk, mindenre rálátunk és legfőképp irányítjuk őket. Túl sok lett az “írás-előadás” róla, amiben alapvető dolgok nem hangzanak el. Ma akkor tudunk stabilan élni, dolgozni, családot és hivatást alapítani, ha ezt a területet “tisztábbá” varázsoljuk, ehhez az érzelmi edukációs módszer a legcélravezetőbb út, hiszen sok mindent kell értenünk, éreznünk ahhoz, hogy önmagunknak is segítsünk; például:

– az empátia egy komplex folyamat “koktél”, és a gyermekkori érintés szabályozásaival kezdődik

– az egyensúly azért is fejleszthető egy életen keresztül, mert stimulálja az érzelmi életünket és érzeteinket

– az érzékszervek érzékenysége miként tehet bizonyos érzelmi területen érzéketlenné bennünket

– hol vannak a képességeink és érzelmeink határai, mert nem érhető el mindenkinél minden érzelmi szint

– miért válik jó munkaerővé az az ember, aki az érzelmei megjelenési formáira jobban rálát és így megtanulja az “Énidőt” kezelni

– miként nevelhető az érzelmi világunk gyermekkorban, serdülőkorban, felnőttkorban vagy időskorban, esetleg családi- vagy párkapcsolati szinten, netalán az iskolákban

Szeretettel várok mindenkit egy érdekes érzelmi “koktél-edukációra”!

Előadó: Polus Enikő