Mire van szüksége gyermekünknek, ha igazán maga alatt van?

Mire van szüksége gyermekünknek, ha igazán maga alatt van?

Minden családnak vannak nehéz időszakai. Anyagi és párkapcsolati nehézségek, válás, betegségek, halál – a gyerekeinket úgysem tudjuk megóvni az élet árnyoldalaitól. Nem is kell. Inkább valami egészen mást érdemes tudatosítani bennük. Amire a leginkább szükségük van szorult helyzetben, az az érzelmi támasz.

A mi családunk is zaklatott éven van túl. Külföldről hazaköltözés – ami pont a tervek szerint történt, de ettől még mindannyiunkat megviselt – új iskola, új munkahely. Dobozok között élés, kicentizett költségvetés, „Majd holnapután kapsz pogácsát, akkor jön meg a fizetésem” – kezdte írását a csaladinet.hu szerzője.

Visszaköltözés a régi városba, amiről mi azt mondjuk, ez volt mindig az otthonuk, de számukra ismeretlen és félelmetes. Soha nem tapasztalt elvárások az iskolában, a régi barátok hiánya, konfliktusok, beilleszkedési nehézségek az új helyen.
„Anya, nekem csak Chloe a barátnőm, mikor fogok újra találkozni vele?”
„Soha, kislányom. Sajnálom.”

Soha nem elégedetlenkedtek nyíltan. Tudták, semmi értelme. Legfeljebb egy kicsit szomorkodtak a költözés időszakában, de nem volt nagyjelenet, nem volt hiszti. Volt azonban sok minden más, főleg az iskolakezdés után. Volt a kicsivel zokogva leckeírás, lépcsőházrengető üvöltés, éjfélig tartó altatás.

„Nem tudok egyedül öltözni, nem tudok egyedül enni, nem jut eszembe, melyik szám jön az ötös után.”

A nagyfiú csúnya szavak terén már szélesebb szókinccsel rendelkezik, mint én, és nem egyszer kellett már a tanító néni nyakára járnom, hogy kitaláljuk, mégis miért produkál riasztó viselkedésformákat a gyermek.

Minden bizonnyal sok család számolhat be hasonló élményekről. Kevesen ússzák meg a gyerekkort változások, veszteségek, legyőzendő konfliktusok nélkül. Talán nem is kell. Ha egy gyerek már a korai években megtanulja legyőzni az elé tornyosuló akadályokat, olyan rugalmasságra, alkalmazkodóképességre tehet szert, ami elengedhetetlen lesz számára a folyamatosan változó új évezredben. Mindezeket azonban csak úgy tudja megtenni, ha segítünk neki.

Nagy a kísértés, hogy a szorongásai oldására olyan megnyugtató ígéreteket tegyünk, amelyeket később talán nem tudunk betartani.

• „Ne aggódj, mi soha nem fogunk elválni.”
• „Mi vigyázunk magunkra, nem leszünk betegek.”
• „Rengeteg barátod lesz az iskolában, és te leszel a legokosabb az osztályban.”

Mondtál már hasonlót? Szörnyű érzés, amikor a meggondolatlan ígéretet mégsem tudjuk beváltani: nem maradunk együtt, nem megy úgy az iskola, ahogy számítottunk rá, vagy ne adj’ Isten valaki komolyan megbetegszik a családban.

Egyet azonban tudni kell a gyereknek: bármi is adódik, mi támogatni fogjuk. Lesznek nehézségek, lesznek komoly fájdalmak, de hozzánk mindig odajöhet. Megoldani talán nem mindig fogjuk tudni, de a külvilág támadásaitól, amennyire csak tőlünk telik, megvédjük. Nem tagadjuk le, hogy ő mennyire hibás egy kialakult helyzetben, de ettől még az ő oldalán állunk, bármi is történjen. Nem ígérjük, hogy nem lesz semmi baj, azt azonban ígérhetjük, hogy mellette leszünk minden nehézség közepette.

A cikk folytatása a csaladinet.hu oldalon olvasható.