10 perces csodaszer – GYEREKIDŐ

10 perces csodaszer – GYEREKIDŐ

Mert igazából minden gyerek jó, és jót akar. Ha a viselkedésükből mást látunk – és ez gyakran megtörténik –, az azért van, mert nem érzik a velünk való kapcsolódást. Ennek elérésére pedig a legjobb eszköz a gyerekidő.

A régi gondolkodásmód szerint a gyerekek kis barbárok, akiknek meg kell tanítanunk, mi a jó, és mi a rossz, mert maguktól nem tudják. Ez a „tanítás” hagyományosan a jutalmazás és a büntetés eszközeivel történt. Ha valamit jól csináltunk gyerekként, megdicsértek, megjutalmaztak érte, ha pedig rosszat tettünk, megszidtak, megszégyenítettek, megbüntettek.

Sokunkban él annak emléke, hogy ez mennyi fájdalmat okozott nekünk – írta a Kapcsolódó nevelés oldal szerzője. Szüleink mélyen szerettek minket, de nem ismertek más eszközt. Ezek az eszközök pedig legfeljebb rövidtávon működtek, mert csak a viselkedéssel, és nem a háttérben meghúzódó okokkal foglalkoztak.

Mert igazából minden gyerek jó, és jót akar. Ha a viselkedésükből mást látunk – és ez gyakran megtörténik –, az azért van, mert nem érzik a velünk való kapcsolódást. Ám ha meg tudjuk nekik adni azt az érzést, hogy szeretve, látva, értve vannak, és meghallgatjuk őket, amikor kisírják, kihisztizik magukból a feszültséget, akkor visszatérnek valódi, napsugaras, kedves, ragaszkodó, rugalmas, játékos, önfeledt önmagukhoz.

Ennek – a kapcsolódás érzésének – megteremtésére és fenntartására a legjobb eszköz az, amit mi úgy hívunk:

Gyerekidő.

A Gyerekidő annak egy egyszerű, de nagyon hatékony módja, hogy a gyerekek szeretet tartályát újra és újra teletöltsük.

A Gyerekidőben a gyerekünk fürdőzhet a szeretetünkben, lelkesedésünkben, örömünkben, és azt érezheti, hogy igazán látjuk, halljuk, értékeljük őt, és kíváncsiak vagyunk arra, ki is ő igazán. Ebben a biztonságban pedig azzal foglalkozhat, amire éppen szüksége van: kipróbálhatja magát új dolgokban, gyakorolhatja magát azokban a dolgokban, amikben ügyesedni szeretne, felfedezheti saját érdeklődési területeit, a játékon keresztül feldolgozhatja az őt ért nehéz tapasztalatokat, traumákat.

A Gyerekidő valódi csodaszer! Elsőre nem is tűnik fel, mennyire az, mert annyira egyszerű! De amikor egy gyerek (vagy felnőtt) ilyen módon élvezheti a szülei, vagy más, gondoskodó felnőttek szeretetét, akkor övé az egész világ!

Mi kell ahhoz, hogy mindez meg tudjon történni? Íme a Gyerekidő keretei:

• Jelöljük ki az időpontot, (pl. minden reggel 5 perc, vagy minden este 10 perc), amiről a gyerek is tud.
• a Gyerekidőnek van eleje és vége, amit jelzünk (illetve a végét egy csörgőóra jelzi): „Kicsim! Most van X percünk (5-és 30 perc között bármi), gyere, itt vagyok, most azt csináljuk, amit te szeretnél!” – mindezt mondjuk lelkesedéssel!
• A Gyerekidőben azt csináljuk, amit a gyerek akar. Kivéve, ha az tényleg halálos veszedelem. (Figyelem: eleinte néha direkt olyat kérnek, ami eddig tiltva volt. Akkor azt csináljuk! Tegyük bele az extra adag szeretetünket pl. a mesenézésbe vagy a videó játékozásba! Később – ha még mindig csak ezt kéri gyerekidőben – ezeket fel lehet számolni, de az elején semmiképp! Akkor a gyereknek az derül ki, hogy nem gondoljuk komolyan, és oda a bizalom.)
• Átadjuk neki az irányítást! Övé a sofőrülés, azt csináljuk, és úgy, ahogy ő kéri!
• Nem tanítunk, nem adunk tanácsot, hagyjuk, hogy hibázzon, hogy „rosszul” csinálja stb.
• Gyerekidőt mindig egy gyerekkel tartunk (de több felnőtt is lehet – az a mennyország nekik!).
• Közben tényleg nem foglalkozunk mással – nem főzünk teát, nem szedegetjük össze az eldobált zoknikat, nem vesszük fel a telefont.
• Tartsunk szemkontaktust, ha nevet valamin, azt csináljuk tovább!
• Tűzoltásra is használhatjuk a Gyerekidőt. Ha látjuk, hogy a gyerekünk kezd irracionálisan viselkedni (piszkálódik, dühösködik, nyafog stb!) akkor guggoljunk le és mondjuk azt: „Gyere! Tartsunk X perc gyerekidőt! Mihez van kedved?”
• A Gyerekidő végén, vagy utána pár perccel, a gyerekek gyakran kiborulnak valamin. Ez jó jel! A mi szeretetünk „megágyazott” annak, hogy ezek a rossz érzések kikerülhessenek a rendszeréből. Hallgassuk meg! (Ha van 30 percünk, és sanszos, hogy ez fog történni, akkor csak 15 perc legyen a Gyerekidő, és a többit tartsuk fenn arra az esetre, ha meg kell hallgassuk őt!)

A Gyerekidő legfontosabb összetevője a mi lelkesedésünk. Ha ezt nem érezzük, előtte mondjuk el egy másik felnőttnek, mennyire nincs ezt kedvünk kipróbálni. Őszintén, gyakran 5 perc csodát tesz, annyival is lehet kezdeni!

Legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy már egy kicsi ebből a fajta figyelemből gyökeres változásokat hoz a gyerekünk viselkedésében: nem háborúzik a testvérével, nem nyafog, többnyire teljesíti a kéréseinket, könnyebben oldódik fel más emberekkel, gyerekekkel stb. Úgy általában jó vele együttélni.

Hiszen a Gyerekidőben megkapja azt, amire a legnagyobb szüksége van: a mi szeretetünk, gondoskodásunk és elfogadásunk jelentette biztonságérzetet.

(forrás: kapcsolodoneveles.hu)