Felvételi célegyenes – az utolsó 2 hét – Mit tegyünk és mit ne a sikeres felvételiért?

felvételi felkészítő

Felvételi célegyenes – az utolsó 2 hét – Mit tegyünk és mit ne a sikeres felvételiért?

Az ünnepi pillanatokat megélve, majd mindezt kipihenve tényleg megérkeztünk a januári célegyenesbe a felvételik kapcsán. Őszintén remélem, hogy mindenki békében megélte az ünnepeket és tudott pihenni. Próbáltuk ugyan év végi írásainkban, beszélgetéseinkben hangsúlyozni, hogy az ünnep az ünnep, így tényleg nincs helye a karácsonyfa és a bejgli mellett a feladatlapoknak, de félek, ez sok helyen nem így volt.

 

A szülők gyakran érzik úgy, hogy ők tudják igazán, mit és mennyit gyakoroljanak a gyerekek. Az iskolában is azzal búcsúztam az utolsó órán, hogy csak januárban folytatódjon a gyakorlás, addig mindenki töltődjön, csináljon valami egészen mást. A Krétába is beírtam ezt a javaslatot, de volt több olyan tanulóm, aki annyit mondott, hogy bizony az ő anyukája azt mondta, nehogy már egy tanár mondja meg neki mikor és mennyit gyakoroljon ez a gyerek.  Ha nem tudnám, hogy mindezt aggodalom és szeretet mondatja velük, talán még rosszul is esne, sőt a szakmai öntudatom minden energiájával kikérném magamnak. Ám igazából csak azt remélem, hogy valamicske időt csak sikerült úgy eltölteniük a felvételizőknek, hogy ne stresszelje őket a család, mert hát a pokolba vezető út is… – ugye tudjuk?!

 

Eljön az ideje az egészséges izgalomnak is, de addig azért van még néhány hét. Mit tegyünk a következő két hétben és mit ne?

 

Tedd…/ Ne tedd…

 

  • Januártól mehet tovább a gyakorlás, lehetőség szerint a felkészítő tanár tervei szerint, mert ilyenkor már a finomhangolásra van szükség. Ne kapkodjunk! A legrosszabb, ha össze-vissza csapongunk és gyakoroltatjuk a gyerekeket. Így az iskolában is a felvételi a téma, aztán otthon is ezzel üldözzük őket. A legrosszabb, amikor otthon kinyomtatjuk a feladatlapokat és ugyanazt sokadszorra oldatjuk meg vele. Ez biztos recept ahhoz, hogy január 20-án nagyon utálják már az egészet.

 

  • Tervezzünk és legyünk következetesek. Már nincs sok időnk a nagy napig, így gondoljuk át heti hány alkalommal, mennyi időt szán a feladatlapokra, de most ne legyen halogatás. Ne legyünk hektikusak és ne engedjük, hogy kimaradjon egy hét, aztán pedig éjjel-nappal egyre idegesebben gyakoroljon és elbizonytalanodjon.

 

  • Őrizzük meg a hidegvérünket és maradjunk higgadtak szülőként. Ne szervezzük át az életünket. Hagyjuk meg a megszokott napi rutint, menjen sportolni és akár a barátaival is találkozzon.

 

  • Emlékeztessük arra, hogy mennyi mindent megtett már ezért a felvételiért. Azt is éreztessük vele, hogy bízunk benne. Biztassuk, hogy legyen kitartó és magabiztos.  Ne pánikoljunk és ne nyomjuk át a félelmeinket a gyerekekre. Ha túlzottan izgulunk, álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át, miért is reagálunk így.

 

  • Fontos a pihenés. Lassan csökkentsük a napi gépezés, telefonozás idejét annyira, hogy este időben el tudjanak aludni. Ha valami igazán ront az eredményeken, amikor valaki kimerülten, kialvatlanul érkezik meg a vizsgára. Ne vegyünk el minden eddigi kikapcsolódási lehetőséget. Ha szokott gépezni, hagyjuk, de mértékkel.

 

  • Az a jó, ha mostanra a gyerekek pontosan tudják, melyik feladat okoz nekik több gondot, melyikkel boldogulnak jobban. Melyikre kell több időt szánniuk és mi az, amit mindenképpen gyakorolni kell még. A legjobb, ha van kérdésük, és ha tudják, hol találják a válaszokat a jegyzeteikben, gyakorló lapjaikban. Ne hagyjuk, hogy az önbizalmuk leépüljön és elbizonytalanodjanak.

 

  • Beszélgessünk a vizsgáról, fogalmazzák meg az érzéseiket és biztosítsuk őket arról, hogy a helyén kezeljük a történetet. Tekintsünk rá úgy, mint egy vizsgára. Fontos megmérettetés, de nem az életük múlik rajta. Ne ismételgessük, hogy ezen múlik minden! Mindenkinek jut iskolai hely, persze jó, ha mi választunk és nem vagyunk kiszolgáltatva.

 

  • Legyen ez egy izgalmas kihívás. Ehhez az kell, hogy ne fogcsikorgatva éjjel-nappal erről szóljon az életünk még ebben a 2 hétben. A felvételi nem büntetés, ne tegyük azzá! Arról se feledkezzünk el, hogy ezekben a hetekben közeledünk a félév zárásához, ami szintén fontos a jegyek szempontjából.

 

A legfontosabb pedig az, hogy ne felejtsünk el nevetni otthon. Néha csak a humor segít.  Az otthon nem iskola. A szülő nem tanár, hanem az, aki ott van, átölel és szeret, bármi is történjen.

Kitartást mindenkinek a következő hetekhez!

 

 

 

felvételi felkészítő

 

  • magyar tanár, újságíró, sportszülő

Fülöp Bea

Újságíró, magyartanár és két sportoló gyerek anyukája. Sokévnyi rádiós riporteri munka után fiam születésével elindult egy olyan változás, amely sok újdonságot, fejlődést hozott.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.