2023 – egy újabb központi írásbeli felvételi célegyenesében – Mit tegyünk és mit NE tegyünk az utolsó héten? – TOP 10 jótanács
A központi írásbeli célegyenesébe fordulva, mikor mindenki kapkodva készül, ismétel, retteg és tart rettegésben másokat, jöjjön néhány jótanács és emlékeztető, ami lelket önthet belénk és könnyebbé teheti az utolsó napokat. Kicsit érdemes ilyenkor eltávolodni a témától és kerülni, hogy a napok jelentős része a közös paragépezet áldozata legyen.
1. Kezeljük a helyén a dolgot.
Tudatosítsuk magunkban, hogy igen, ez egy megmérettetés, sokaknak talán az első a nyolcadik évfolyam derekán, de csupán egy a sok közül, ami rájuk vár az életben. A szerencsésebbeknek már van némi vizsgarutinja és elég gyakorlata, hogy jól boldoguljanak egy-egy feladatlappal.
2. Tekintsünk rá megoldandó feladatként.
A gyerekek készültek rá (tulajdonképpen 8 éve) és az idei tanévben már céltudatosan is. Tehát, ha készültél, nagy valószínűséggel menni fog. Ha nem tetted oda magad és ellógtad, nos, akkor, ha nincs szerencséd, nem sikerül jól. Szerencséd még akkor is lehet! Gyerek nem marad középiskola nélkül, ez biztos! A legrosszabb, ami történhet, hogy nem a számára legkedvesebb intézménybe jut be, de minden tettnek, vagy nem tettnek is következménye van. Itt most nem lesz javító dolgozat! Viszont az itt szerzett pontok a felvételi összpontszám egy részét adják csupán.
3. Elsősorban nem a lexikális tudás számít
A központi írásbeli elsősorban nem a lexikális tudást méri és nem csupán a tananyagra épít, hanem a ,,józan paraszti ész” legalább annyira kell hozzá, így, ha nem adják fel a ,,versenyzők” már az elején, nem lesz gond. Számtalan készségre lesz szükségük a jó megoldáshoz, aminek birtokában vannak. Jó ötlet kicsit beszélgetni ezekről, hogy tényleg azt érezzék, készen állnak.
4. Biztassuk őket és ezek a napok már inkább arról szóljanak, hogy elhiggyék, sikerülni fog.
Nagy igazság, hogy minden gyerek mögött, aki bízik magában, áll egy felnőtt, aki először bízott benne. Szülőként, sőt tanárként se a bizonytalanságot és a félelmet lássa rajtunk, hanem azt, hogy hiszünk benne, abban, hogy emlékszik, hogy képes megfejteni, kiszámolni, az időt beosztani, vagy éppen a nevét és születési dátumát felírni a fedlapra. Még akkor is, ha a dolgozatokban eddig úgy volt, hogy ez nem ment. 🙂
5. Ne frusztráljuk se magunkat, se a gyereket!
Egyfolytában gyakorolni, frusztrálni őket és magunkat, mit nem néztek még át, miért nem tanulnak, még gyorsan néhány feladatot töltsenek ki, már kontraproduktív. Csak elbizonytalanítja őket. Viszont átfutni a kritikus szavakat (amit sokszor elrontott, de mostanra pontosan tudja magáról és átnézi a jegyzeteit) biztonsággal tölti el, mert úgy érzi, nincs kiszolgáltatva az eseményeknek, van olyan része, amit befolyásolni tud.
6. Adjunk időt arra, hogy letisztuljanak a gondolatai.
A felvételi hetében is sportoljon, nézzen filmet, találkozzon a barátaival. Ne ítéljük szobafogságra. A felvételi nem büntetés, hanem egy megmérettetés. Se több, se kevesebb. Viszont ragaszkodjunk néhány dologhoz. Időben feküdjön le, vigyázzon magára, ne most fázzon meg. Gondolja végig, mire lesz szüksége a vizsgán és szóljon időben. Nagyon kellemetlen körzőért rohangálni péntek éjjel.
7. Felejtsük el azzal traktálni őket, hogy ezen múlik az életük.
Egyrészt ez nem igaz, másrészt, aki helyén kezelte a dolgot, azt fölösleges jobban megijeszteni, aki viszont elbagatellizálta, azt most sem érdekli igazán.
8. Akinek van kedvezménye, használja ki!
A tanulási nehézséggel küzdő gyerekek mindenképpen használják ki a számukra adott kedvezményeket, éljenek a lehetőséggel, hogy a legtöbbet tudják kihozni magukból. Nekik talán még fontosabb azt érezniük, hogy van esélyük. Itt nem az a cél, hogy mindenki 40 pontot írjon, hanem az, hogy mindenki saját magának feleljen meg. Az ő céljaihoz, nehézségeihez képest hozza ki a maximumot magából szombat délelőtt. Jó, ha tudják, melyik feladattípus okoz nekik gondot és azzal mit kezdjenek, tehát technikailg melyik feladattal kezdjenek, mit hagyjanak a végére. Ide tényleg kell egy haditerv, nehogy megijedjenek. Akkor biztonságban érzik magukat.
9. Tudatosítsuk bennük többször is, hogy bármi lesz, mi itt állunk mögöttük szülőként, tanárként.
És tényleg próbáljunk megnyugodni, támaszt nyújtani és ha kell, vigaszt. Készüljünk arra, hogy most el kell engednünk őket (van, akit most először) és hagyni, hogy ezt a csatát ők vívják. Ha nyernek, örüljünk velük, ha vesztenek, akkor is maradjunk higgadtak. Egy gyengébb pontszám még nem jelenti azt, hogy minden elveszett. Még ott vannak a jegyek és a szóbeli is. Ráadásul nem egyszer fordult már elő, hogy a szóbelin egy iskola sokkal szimpatikusabb lett, mint a megálmodott intézmény. Bízzunk abban, hogy minden a legjobban alakul majd.
10. Szeressük és fogadjuk el! 🙂
Sok sikert mindenkinek!