Dolgok, amiket nem tudunk a szoptatásról, pedig kellene
A szoptatás esetenként nehézségekkel járhat, a megfelelő támogatás hiányában sok anya ilyenkor úgy dönt, hogy befejezi a szoptatást, inkább tápszerre vált. Pedig a megoldás gyakran egyszerű: figyeljünk jobban a babánk jelzéseire, és bízzunk a testünkben.
Szülés előtt a szoptatásra a világ legtermészetesebb dolgaként tekintettem, és bár volt bennem némi kíváncsisággal kevert izgalom, úgy éreztem, hogy biztos menni fog, elvégre a testünk erre van kitalálva, csak nem lehet olyat nehéz. A szülőszobán sikerült is mellre helyezni a lányomat, ez pedig csak megerősített abban, hogy menni fog ez. Aztán volt némi komplikáció a méhlepény körül, ami miatt elég sok vért vesztettem, és ez bizony megnehezítette a tejbelövellést. Míg mások már a kórházban kőkemény mellektől szenvedtek, én örültem, ha a lányomnak pár csepp jutott, így végül tápszeres recepttel engedtek minket haza a szülés után – írta meg tapasztalatait a Dívány szerzője.
Ezt otthon 2,5 kemény hónap követte, mire végre valahára eljutottunk oda, hogy már nem kellett a tápszeres pótlás, és utána még 15 hónapig szoptattam a lányomat. A fiamnál pedig már a legnagyobb természetességgel ment minden, és őt kétéves koráig sikerült szoptatnom. Szóval a döcögős kezdés ellenére végül jól alakult a történet, köszönhetően annak, hogy a nehéz pillanatokban sikerült megfelelő támogatásra találnom, így fel sem merült bennem, hogy abbahagynám a szoptatást.
Fontos a segítség!
Sajnos azonban sok anya nem kap megfelelő segítséget, amikor a szoptatás során nehézségek lépnek fel, ez pedig gyakran túl korai elválasztáshoz vezet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint ugyanis 6 hónapos korig a kizárólagos anyatejes táplálás a javallott, és a legjobb, ha ez a hozzátáplálás mellett, a gyermek kétéves koráig megmarad. Ehhez képest a magyar csecsemőknek csak az 58 százalékát szoptatják még 6 hónapos korában is, a legtöbb anya pedig a túl kevés tejmennyiség miatt hagyja abba a szoptatást, derült ki a Kohorsz’18 vizsgálat legújabb eredményeiből. A magyar gyermekek felnövekedését nyomon követő kutatás részeként hat hónapos csecsemőket nevelő szülőket kérdeztek a táplálási szokásairól. A válaszadók több mint 95 százaléka azt mondta, hogy nem volt elég teje, ezért kellett elválasztania kisbabáját.
Tévedés is lehet
Valójában azonban ez nem ilyen egyértelmű. Lehet, hogy az anya félreértelmezte a jeleket, és abból, hogy már nem keményedik úgy a melle, azt gondolta, nincs elég teje. Az is lehet, hogy épp olyan életszakaszban voltak, amikor hirtelen megnő a kisbaba táplálékszükséglete, és ezért gyakrabban szeretne szopni. Vagy éppen szopási sztrájkba lépett, ami általában pár nap alatt megoldódik, mondja Czákné Varga Ildikó védőnő, IBCLC laktációs szaktanácsadó, akivel a szoptatás körüli nehézségekről beszélgettem.
A Kohorsz’18 kérdőíves vizsgálatában részt vevők kimagasló arányban mondták azt, hogy azért fejezték be a szoptatást, mert elfogyott a tejük. De találkoztam már olyan szakértői véleménnyel, miszerint a valóságban ez nagyon ritka.
Mi az igazság?
Sok anya gondolja úgy, hogy nincs elegendő teje a babája számára, még akkor is, ha valójában nincs probléma a tejmennyiséggel. Ennek főként az lehet az oka, hogy a friss szülőknek néha nehézséget jelenthet az újszülött kisbabájuk jelzéseinek olvasása, és elsőként arra gondolnak, hogy biztosan azért lehet, mert kevés a tejük. Sajnos a környezet is hajlamos a baba sírását azonnal éhségjelként értékelni. Valószínűleg ennek a gyökere abban rejlik, hogy a szoptatást etetésként kezelik. Ezzel szemben a szoptatás nem csupán táplálás, hanem a kisbabának a környezetéhez való alkalmazkodásának, a szüleivel való kötődés kialakításának, a biztonságigény kielégítésének, megnyugtatásának, elaltatásának legegyszerűbb és nélkülözhetetlen eszköze.