Tanév végi rezümé – miért motoroztassuk még a diákokat?!

Tanév végi rezümé – miért motoroztassuk még a diákokat?!

Kedves Tanárok!

Zárjuk le szépen, immár dolgozatok és számonkérések nélkül a 2019/2020-as tanévet!  Mindenki sok terhet hordott, tegyük most már le!

Március közepe óta, közel 3 hónapja tart az online oktatás, most már 1-2 hete az iskolai, óvodai terek megnyitottak, úgyhogy online és offline is tanulunk… Félelmek, korlátok, kételyek vannak a gyermekekben, a tanárokban és a szülőkben is, még mindig és ez így normális! Soha nem látott életmód változást hozott a járvány. Sok szülő panaszkodik, hogy főállásban szülő, tanár, edző és játszótárs is egyben, és igen, ez az édes teher sok. A tanárok is fáradtak, sokan az idősebb kollégákat mentesítve dolgoztak, DE a diákok is.

A diákok mentális állapota legalább olyan fontos, mint az ötös

A diákoknak is sok, és azért, mert Ők nem tudják megfogalmazni az érzelmi gödör mélységét, vagy épp nem kérdezi Őket senki és csak a TK. (tankönyv) és a MF. (munkafüzet) megfelelő oldalait kapják feladatul, amit önállóan kell megcsinálniuk, azért még nincsenek jól.  Sokan a közös családi laptop/számítógép – ha van –  vagy mobiltelefonjuk képernyője előtt ülve nem érzik a társaik közelségét, az olykor még annyira kritizált iskolai feelinget… Hiányoznak a társaik, a közös röhögések, csínytevések és még így is próbálnak teljesíteni, ha több napos késéssel is, de megírják  a házit, elkészítik a ppt-t, de most már ELÉG!

Nem kérünk több órás felkészülést igénylő házit, ne írjunk több dolgozatot!

Tisztelettel kérem a Tanárokat – akik sokan csodásan összefogtak és átálltak a digitális oktatásra (ez is sokfélét jelentett..) – NE IRASSANAK TÖBB DOLGOZATOT! Szorgalmit lehet, jegyet javítani lehet, ha  a diákok szeretnék, de több 10-20-30 oldalas olvasni, beadni valót NE!

Elfáradtunk MINDANNYIAN, dicsérjük meg, akit, amiért lehet. Veregessük meg saját vállunkat is, de most már ne akarjuk behozni több fejezetnyi lemaradásokat.

Most inkább emberségből adjunk jegyet!

Nem az évszámokból kell most vizsgázni elsősorban, hanem emberségből, segítőkészségből, odafigyelésből. És, ha ezt tudományosan is alá kell támasztanom, akkor azt mondom, hogy  a munkaerőpiac, a fejvadászok is sokkal inkább a soft skillekben „bővelkedő” munkaerőt keresik – aki tud együttműködni, kreatív lenni (másként megoldani a feladatot, mint ahogy a tanár gondolja) és van digitális jártassága, mert az ma már elengedhetetlen.

A jó tanár mintát ad a gyerekeknek, példakép lehet és igenis életre neveli Őket.

A közelgő Pedagógusnap is arra int, hogy hálát mondjunk, annak, aki megérezte a karantén helyzet súlyát, aki vette az fáradtságot és megkérdezte, hogy egy-egy diák miért nem készít házit, értékelte a csoportmunkát, nem követelt, hanem kért, támogatott. Ott volt, elérhető volt, amikor lelki biztatásra volt szükség.

Diákok önállóan a bizonytalanságban

Sok diák önállóan, egyedül dolgozott, sokan a lakásokban egyedül ültek otthon, miközben a leckére kellett volna figyelni, de bennük félelem volt. És, hogy így nem a megfelelő kommunikációs csatornára töltötte fel a dolgozatát? Vagy nem érdekelte annyira Mozart munkássága? Elmaradt a meccsük, a táncórájuk, a szülinapi bulijuk, elmaradt a ballagásuk, az érettségi is igen kemény volt. Én megértem Őket, mert a gyerekek a legnagyobb vesztesei ennek a karanténnak. A gyerekkorukba kaptak egy olyan most még megfejthetetlen csomagot, amit továbbvisznek egész életükben. Ők leginkább a társas kapcsolataikból tanulnak, az osztálytársaktól, a játékból, az óvodában, iskolában kialakuló szabályokból. Ez több hónapig nem volt számukra elérhető és lássuk be az online tér nem képes ezt semmilyen formában pótolni. Sok elfojtás, félelem, agresszió is megbújik emögött, amivel majd dolgoznunk kell.

Életre nevelő tanárok

Sok olyan tanárt ismerek, akik éjszakákon át készült, új és új tartalmakkal, izgi vetélkedőkkel, videókkal, hogy a diákjait minél inkább érdekes tartalmakkal tanítsa, beneveztek versenyekre, elismerték a házimunkát, sőt még ötös is adtak érte. A vicces tesi tanárok otthon megépíthető barikádokat és kúszó-mászó feladatokat adtak a diákoknak és volt olyan matek tanár is, aki a kockapókerben használt szorzásokat is díjazta. A főzés tudományáról már ne is beszéljünk.

Tanévzárás, mint “drámai” mérföldkő

Szépen kérek mindenkit, Szülőket, Tanárokat és a Diákokat is, hogy kerekítsük le ezt a furcsa tanévet. Ne tegyünk már súlyt, nehezéket egymásra, se feladatokban, se elvárásokban. Mindenkinek nehéz volt, mindenkinek másért.

Nem kívánom, hogy mindenki elégedett legyen, de legyen elfogadó és megértő.

Inkább – ha lehetséges – zárjuk le személyesen az évet, az iskolaudvaron, a közeli parkban, a járványügyi szabályok betartásával bárhol, csak adjunk keretet ennek a tanévnek, mert erre a gyerekeknek is szüksége van, ahhoz hogy újra tudják kezdeni!

Hála a Tanároknak!

Minden Tanárt sok szeretettel köszöntök a közelgő Pedagógusnap alkalmából és köszönöm, hogy a gyerekek érdekeit tekintik szem előtt, kérem, hogy ezt vegyék minden elé, értékeljék az igyekezetet, ne csak a tárgyi tudást, biztassák a gyerekeket, mert szükségük lesz rá! Az utolsó erejükkel még készítsenek oklevelet, írjanak pár jó szót, amivel a vakációra küldik a gyerekeket.

Hála a Szülőknek!

Akik próbálták támogatni a gyermekeiket az otthon tanulásban, a lelki háttérben ebben a szorult helyzetben. Most már ne aggódjunk azon, hogy milyen jegyek kerülnek be a bizonyítványba..

Arról pedig, hogy mit bizonyít a bizonyítvány, többen mást gondolunk, Balatoni József, alias Jocó bácsi ezt, Polus Enikő mentálhigiénés szakemberünk pedig ezt, nem csak most, máskor is!

Boldog tanévzárást Mindenkinek! Reméljük szeptemberben boldogan és egészségesen találkozunk!