7 tévhit a digitális kor gyermekeiről

7 tévhit a digitális kor gyermekeiről

Hajlamosak vagyunk mindent – főleg minden nehézséget – a digitális világ számlájára írni. De vajon mi igaz mindabból, amit a digitális korszak gyermekeiről tudni vélünk? Lássuk a legnépszerűbb tévhiteket és mítoszokat! A digitaliscsalad.hu cikke.

 

1. A gyerekek digitális bennszülöttek, így mindent tudnak a digitális eszközökről. A szülők viszont semmit sem tudnak.

Csak azért, mert a gyerekek beleszülettek a digitális világba, mert szüleinknél, nagyszüleinknél bátrabban kezelik az okoseszközöket, természetes számukra a wifi, az online tér és az internet, még nem tudnak mindent. A digitális kompetenciának fontos része az eszközök kezelése, az appok telepítése és a netes pizzarendelés is, ám közel sem az az ismeretmennyiség, amire felnőtt életükben szükségük lesz.

Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy a mai gyerekeknek is szükségük van a felnőttek élettapasztalataira, hogy megértsék, miért viselkednek úgy az emberek – akár online, akár offline -, ahogy (időnként) viselkednek. Az idősebb generációk tanácsai, emberismerete és legfőképpen a beszélgetések nem kihagyhatók. Igen, a nagyi nem biztos, hogy képben van a legújabb PlayStation-ről, de sokat tud a hazugság, az irigység és a szeretet „működéséről”.

 

2. A digitális médiával töltött idő elvesztegetett idő.

A képernyő előtt töltött idő komoly vita tárgya. Vannak, akik orvosi kutatások eredményeivel érvelnek, mások egyszerűen csak azért tartják rossznak a digitális eszközöket, mert nem érzik őket „igazi” tevékenységeknek. A kutatók rendszeresen vizsgálják ezeket a kérdéseket, viszont addig is érdemes lenne meghatározni, mi az „igazi” játék, az „igazi” élmény, az „igazi” beszélgetés. Mert a videójáték is fejleszt bizonyos készségeket, és beszélgetni is lehet a képernyőn keresztül. Egy videojáték okozhat ugyanolyan élményt, mint egy könyv vagy egy meccs. És mi a helyzet akkor, ha a tanulást segítő programokkal, alkalmazásokkal tölti az idejét a gyerek? Lehet, hogy a képernyő nem ab ovo rossz, csak mértékkel kellene élni vele?

 

3. Fontos, hogy a szülők szigorúan korlátozzák a képernyő előtt töltött időt.

Senki sem vitatja, hogy bizonyos korlátokra szükség van, különösen, ha azt látjuk, hogy a digitális világ más, fontos tevékenységek, például a tanulás vagy az alvás elől veszi el az időt. A vegytiszta tiltás azonban szinte sosem válik be. Sőt, nemcsak a szülő-gyerek kapcsolatot ássa alá, hanem a gyerek internetes biztonságát is. Ha ugyanis csak titokban internetezhet, arról sem fog beszélni, ha bántásba ütközik a neten. Sokkal többet érünk az együtt kidolgozott szabályokkal, az őszinteséggel és a példamutatással.

 

4. A gyerekek nem törődnek a biztonsággal.

Ha nem tanítjuk meg nekik az internetes biztonság alapszabályait, akkor valóban nem. Ám minél többet tudnak arról, mit nem tanácsos online csinálni, például milyen fotókat nem ajánlott megosztani, annál több reményünk lehet arra, hogy átgondoltabban cselekednek. Nem érdemes arra várni, hogy valakik valamikor majd központilag szabályozzák az internetet, jobb, ha a saját kezünkbe vesszük a felvilágosítást.

 

5. A digitális kor minden problémájára a médiaismeret a megoldás.

A sorok között olvasni fontos és hasznos dolog, mint ahogyan az is, ha képesek vagyunk felismerni és kiszűrni az álhíreket, vagy az adataink megszerzését célzó trükköket. De ugyanúgy szükségünk van a jó öreg emberismeretre, az emberi viselkedés mozgatórugóinak bizonyos fokú felismerésére, az illem és az etika szabályainak ismeretére is. Ezek ugyanis a digitális térben is ugyanúgy érvényesek, mint offline.

 

6. A metrón is mindenki csak a telefonját meg a tabletjét nyomkodja ahelyett, hogy könyvet olvasna.

A telefonok és tabletek egyik óriási előnye, hogy akár egy könyvtárnyi könyvet is bárhová magunkkal vihetünk. Vagyis aki egy járművön a telefonjába vagy a táblagépébe mélyed, az lehet, hogy épp egy könyvet olvas. A papír, ahogy a gép is, csak egy hordozóeszköz. A lényeg a tartalom, nem az, hogy hol jelennek meg a betűk.

 

7. Az internet és a közösségi média tönkreteszi az emberi kapcsolatokat.

Kutatásokkal is igazolt tény, hogy a közösségi média és annak ideáljai fokozhatják a szorongást és a depressziót. Most már nem egy-két osztálytárssal érzi magát a gyerek versenyben, hanem kismillió influencerrel, milliárdoscsemetével. A kiközösítés, a zaklatás is tágabb teret kapott az internet terjedésével. Ám ezeknek a platformoknak van egy másik oldaluk is. A közösségi médiában ugyanis tágabb lesz a látó- és az ismeretségi körünk, akár egészen más kultúrából származó emberekkel is szót válthatunk.  Ez pedig épp a toleranciát és a nyitottságot növeli – természetesen a megfelelő óvatosság mellett. Ráadásul a közösségi oldalakon számos olyan emberrel is kapcsolatot tarthatunk, akikkel egyébként elsodródnánk egymás életéből: régi osztálytársakkal, kollégákkal, ismerősökkel. Így sokkal könnyebb nem elveszíteni a fonalat, vagy akár egy osztálytalálkozót megszervezni. A szoros barátságokat pedig mindez aligha veszélyezteti, azok száma és minősége – internetes ismeretségek ide vagy oda – általában ugyanaz marad.

 

forrás: digitaliscsalad.hu