Egy osztálykirándulás margójára – 23 kiskamasz, 3 vízibicikli, 1 fél pár papucs, 50 gofri… és egy halom emlék

Egy osztálykirándulás margójára – 23 kiskamasz, 3 vízibicikli, 1 fél pár papucs, 50 gofri… és egy halom emlék

Élménycunami, így tudnám összegezni azt a három napot, amit egy osztálynyi gyerekkel töltöttem egy, a nyolc évet lezáró osztálynak szóló kiránduláson.

Vonatjegy vásárlás: Ki töltötte be a 14 évet? Kinek van országbérlete? Ki, melyik állomáson száll fel és le? Ki közlekedhet egyedül, kiért jönnek? Ja, hogy egy másik kiinduló állomásra vittétek a gyereket…sebaj, épp késik a miénk, simán beértek minket…

Online csoportos jegyigénylés van, aztán séta az offline jegypénztárhoz és hosszas számolgatás az állandóan változó osztálylétszámmal, mert hisz valakit odahoznak, van, aki már ott van… és különben is már nincs helyjegy, csak a nem klímás kocsira… de megoldva.

Ok, kihívás teljesítve, segítő szülőtárs lemenedzselte a csapatot, több mint 20 kiskamaszt a Balatonig.

 

Szobakiosztás, kipakolás, bepakolás, eligazítás.

Alapszabály: nincs pia, cigi, csak együtt mozgunk, ebből nem engedek – talán ezt elég határozottan leszögezhettük, mert ebben semmi hiba nem volt.

Közös kaja, jaj, ki melyik menüt is kérte? Felolvasom, nem hallja, nem is érti, de sebaj, mert ugye lehet cserélni, megoldják. Rántott hús, milánói, palacsinta, mákosguba…hmm, na, ezzel már tudtunk alapozni.

Tele a pocak, lehet kommunikálni.

Irány a víz!  Bekented magad? 50 faktorral? És neked miért nincs? És most újra kend be mert leázott… estére, jaj, de leégtem, fáj, hol a pantenol?

Az összes szülő aláírta a felelősség vállalásit? Egészségügyi papír, vízbiztos, stb..!

Vízibicikli, jaj, de felnőtt nélkül ne! Elsodorta Őket a hullám, sebaj, indul a kajakkal a felmentősereg és már érkeznek is.

 

 

Oly annyira együttmozogtak, hogy állandóan egymás szobájában bandáztak, ami csak éjfél körül volt már kicsit zavaró. De ott a ki nem mondott bújócskázás szabályait követve az nyert, aki tovább bírta ébren, másnap a reggelinél pedig széles mosollyal jól megbeszéltük.

Ja és közben BL meccsek, amikre muszáj volt időnként ránézni, ott is néha egy-egy sikoly és ide nem leírható megjegyzések.

A kirándulás előtt beosztottuk, hogy ki, milyen közös feladatot vállal, reggeli bevásárlása a „spórolós CBA-ban”, gofri sütés, terítés, mosogatás, hús és zöldségpucolás… tulajdonképp ebbe is beleálltak, volt aki itt sütött életében először gofrit, volt, aki ellógta, de a többiek kihúzták a csávából és mindig volt mit enni.

 

 

Na, erről mi is gondoskodtunk, mert a szülői back up csapat felvásárolta a közértet, első este gulyásfőzés kinti tűzön, közben röpi, foci, dumcsi… rotyog a kaja, megy az ész osztás és az egetrengető hangerő, a JBL-ből is és a saját hangjuk is, amivel szinte csak ordítva tudnak kommunikálni.

Sokféle gyerek, de tulajdonképp jól működnek együtt, nem bántják egymást és ezt a legjobb élmény, amit elmondhatok róluk, sőt.

Van, aki szinte három napig képregényt olvas, van, aki sohase vesz rövidgatyát és felsőt, inkább csak ül a Balcsi parton és szemlélődik, van, aki állandóan mozgásban, van, aki valamit mindig kitervel és határt feszeget…van, aki már reggel 7-kor éhes és van, akit alig lehet kiimádkozni reggel 9-kor enni, mert indul a biciklitúra.

Van, aki nyafog, van, aki bíztatja.

 

 

7 km előre és 7 km vissza, közben pihi és fagyi, a megszállottakkal plusz 8 km extra, hogy lejárassuk a teljesítményfüggőket.

Együtt rezegnek.

Nagyjából nyolc éve ismerik egymást, elvannak, jókat bandáznak és beszélgetnek, imádtak bújócskázni az esti Balaton parton, sütkérezni és velünk is kapcsolódni.

A záróeste „ki-mit-tud vetélkedőjén” egymást kellett eljátszaniuk, mindenki írt magáról néhány jellemzőt és csapatokba kiosztva, kellékeket használva elmutogatták a másik karakterét, izgalmas megoldások születtek.

És persze volt fagyi és volt torta és konfetti eső, mert fontos az ünneplés és a lezárás.

 

 

Megérdemlik, mi is a pihenést a három nap szolgálat után.

Soha nem gondoltam, hogy ennyire összetett egy osztálynyi gyerekkel egy 3 napos kirándulást összehozni, állandó jelenlétet és figyelmet igényel, de vajon ezt hogy bírják a pedagógusok egész évben… jó, tudom, ott nincs vonatjegy, meg szobabeosztás, de figyelem, na, az sok kell.

Mindenki egyben, hazaért, élményekkel zárjuk a tanévet és az általános iskolai éveket, hogy majd újult erővel neki indulhassunk a középiskolás éveknek, de addig VAKÁCIÓ!!!!

 

Összes veszteségünk egy fél pár flip-flop papucs volt, szerintem jó egyenleg.