Vigyázz, kész, rajt! – Évkezdés tanárként…

Vigyázz, kész, rajt! – Évkezdés tanárként…

Biztosan láttátok azt a képet a közösségi felületeken, amikor az osztályfőnök az ágy alatt bujkál, az anyukája csalogatja, hogy jöjjön ki onnan, mert kezdődik a tanév. Ennél találóbb képpel nem is lehetne jellemezni az évkezdést. Elérkezik, ha akarod, ha nem szeptember 1-je és össze kell szedned magad, hogy ismét lendületet és motivációt találj. Az idei első értekezletek azért máshogy indultak. Nem lehetett tudni, mire érkezünk, ki maradt és ki ment. Az már biztos, hogy vannak pályaelhagyók, ami pótolhatatlan veszteséget jelent, ha tetszik, ha nem. Többen intézményt váltottak, de szerencsére a pályán maradtak még. Nem könnyű a szaktanárok és osztályfőnökök feladata, de a vezetőké most pláne. Elindítani egy iskolát, úgy hogy oda napokon belül több száz gyerek megérkezik, akikért felelünk, hatalmas kihívás. Egy iskolában minden esemény, tevékenység elő van készítve, meg van tervezve. Képzeld el, hogy tényleg nem csinálunk semmit (sokan még mindig így hiszik), aztán 09.01-jén reggel nyolckor kinyitjuk a kapukat és mindenki oda megy, azt csinál, amit akar. Nincs felügyelet, nincs óra, nincs évnyitó. Csak épületen belül vannak. Több százan. Látod magad előtt?

 

Évet tervezni, bárki bármit gondol, hetekre és napokra lebontva nagyon komoly munka. Ráadásul több tagozat esetén azt össze is hangolni, felelősöket rendelni a feladatok mellé nem megy menetközben. Akkor is lenne mit tenniük a pedagógusoknak, ha nem lenne a helyzet egy többismeretlenes egyenlethez hasonló, amelyben szinte semmi nem állandó. Azoknak mondom, akik nem láttak még ilyen tanévelőkészítő folyamatot, hogy ez nem egy véletlenszerűen összeállt munkarend, tanév. Ide szakemberek kellenek. Kollégák, akik tudják mikor, mit miért tesznek, és azt előre kitalálják, és fel vannak készülve arra, hogy bármelyik pillanatban újra kell tervezniük és azt meg is teszik. Új tankönyv, új tanmenet, új osztály. Régi osztály, új gyerekek, javító vizsga, tanév rendje, ünnepi műsor – vállalod? Versenyek, pályázatok, munkatervek, új terem, vagy a régi, de ki kell festeni. Nincs elég pad, vagy nem fér be, mert megnőtt. Tankönyvek, de nincs elég, van elég, de összefirkálta. Tantárgyfelosztás, de nincs kolléga, ki taníthatja még, osztályt cserélsz, óraszámod túl sok, megy a variálás, korrepetálásra nincs ember, tehetséggondozásra már régóta. Osztálykirándulást előkészíted, lefoglalt hely visszamondja, nem baj, akkor is megyünk csak máshova. Gólyatábor 3 nap két éjszaka, teljes kimerültség. Évnyitó, új érkezők, ünnepi műsor, szülői értekezlet, kitalálod, kiírod, elküldöd, beszeded, várod, mosolyogsz, csinálod, mert így döntöttél.

 

Te ott leszel idén szeptembertől is. De megérted azokat, akik más döntést hoztak. Nem kellett volna így történnie. Születhettek volna kompromisszumok számtalan kérdésben, hosszú évek alatt megtörténhetett volna a bérek rendezése is, és akkor lenne olyan fiatal tanár, akinek meg kell mutatni az iskolát, majd lelkesen azt bizonygatni, hogy nehéz, kimerítő, de izgalmas szakma ez, ahol hatalmas dolgokat lehet véghezvinni és hosszú évekre tervezni. Már biztos, hogy ez idén sem lesz az év eleji feladataid között. Tudod ugyan, de 09.01-jén te akkor is mosolyogsz, mert ez is a feladatod.