A Művészetek Hercegnője saját udvarában énekel

A Művészetek Hercegnője saját udvarában énekel

Völgylakó, völgyjáró vagy, mióta lépsz fel a Művészetek völgyében? Honnan és hogyan indult a kötődés?

Amióta az eszemet tudom, járok Kapolcsra, vele együtt nőttem fel. Elvarázsol ez a táj, a szalmabálák, a templomtornyok. Néptánc tanítással kezdtem a völgy-karrierem Vigándpettenden, ahonnan kilométereket gyalogolva jutottunk el nap, mint nap a kapolcsi próbák helyszínéig. Közben meg-megálltunk egy szalmabálánál megpihenni, vagy épp a völgyben oly gyakori esőben táncolni és szivárványt nézni. Aztán én is felkérést kaptam saját koncertre, majd vendégeket hívtam és négy éve Márta Pista, a Művészetek völgye igazgatója felkért, szokásos szóvicceit nem mellőzve: „Bea, legyél Te a Művészetek Hercegnője, legyen saját udvarod, ahova meghívod  a barátnőidet és azt csinálsz, amit akarsz!” – hát így született meg a Palya udvar, ahol most már 10 napon keresztül táncolunk, énekelünk, ismerkedünk egymással és más kultúrákkal. Idén az udvar hercegnője már Lili lányom, aki velünk együtt élvezi Kapolcs minden rezdülését.

Az idei Palya udvarban friss zenei tehetségek, Kossuth díjas művészek és családbarát programok egyaránt szerepelnek. Mit üzensz a fesztiválozóknak? Milyen tematika alapján alakítod a Palya udvar programját?

Kicsit mindig azt adom, amilyen életciklusban én vagyok. 2010-ben az első Palya udvar lázadó, őrjöngő volt, következő évben már párkapcsolatban, azt is másként éltük meg. Tavaly pocakos, várandós anyukaként, bár ugyanolyan lendülettel és intenzitással voltunk itt, mégis valahogy arra lettem figyelmes, hogy sokkal több kismama jött hozzánk, talált kikapcsolódást, de akár feltöltődési lehetőséget is. Idén, miként már 9 hónapos Lili lányommal együtt vagyunk itt, kiemelt hangsúlyt kaptak a gyerekes-családbarát programok, versek, játékos koncertek és természetesen volt Altatok – Palya Bea koncert is. Az egész napos programok reggel már tánccal kezdődnek, Déli Palya udvar nyitott zenei program cimbalmossal, népdaltanítással, koradélután pedig friss tehetségek lépnek fel, de természetesen mesék, humor és költészet is szerepel a repertoárban.

Hogyan éled meg az anyaságot, miben változott az életed Lili születésével?

Lili jött hozzánk, ezért természetesnek veszünk és mutatunk meg neki mindent, ahogyan mi élünk. Szeretünk utazni, talán kicsit jobban a szokásosnál, koncertekre járunk, mindenhova visszük magunkkal, és Ő ezt imádja. A terhességem első négy hónapját nehezen viseltem, sokat émelyegtem, rosszul voltam, ekkor épp Mexikóban éltünk. Az ottani közösség, nők – bőrszíntől és kortól függetlenül – támogattak, segítettek, jöttek és mesélték a saját történetüket a babavárásról. Ez megtanított arra, hogy nincs „normális terhesség”, elfogadás, egyéni utak vannak. Azóta e filozófia mentén haladunk, azt tesszük, amiben jól érezzük magunkat. Reggel akár Michael Jacksonra is táncolunk, hordozóba tesszük Lilit és visszük kirándulni a hegyekbe, mindent úgy, ahogy jól esik. Hálás vagyok érte, hogy láthatom a csillogó tekintetét, a pozitív befogadását a nagyvilágra, amely olyan őszinte. Az anyává válás a legmélyebb önismereti kurzus. Egy új periódus az életemben.

Sokat jársz iskolába, gyerekekhez, miért fontos neked a tehetséggondozás?

Kíváncsi vagyok a kezdőkre. A Palya udvarban is kiírunk pályázatot, kíváncsi vagyok az újdonságokra, megnézném magamnak. Idén 200 pályázat érkezett műfaji kötöttségek nélkül, akik közül sokakat meghívtunk, hogy bemutatkozási lehetőséget adjunk nekik. Tangótól a jazzig igen sok bemutatkozó csapat van. Velük kialakul egy folyamatos együttműködés, tanácsadás, szívesen kísérem végig, ahogyan egy jó produkcióból még jobb lesz.

 Másként szól a zene, sejt a sejthez szól.

 Az én karrierem is a bőszoknyás néniknél kezdődött bagi néptáncosként, aztán Bartók Néptáncegyüttesben megkaptam a népzenei alapokat és a folytonosságot. Már akkor jártam, más, fogyatékkal élő gyerekekhez. Tőlük sokat kapok, megtanítanak másként érteni, a testi fogyatékkal élők nem tudnak beszélni, kifejezni magukat, ott van a mozgás, a hang a sejt a sejthez. A fiatalkorúak börtönében is mást jelent a hang, a zene, amikor énekelek, ott vannak, meredt, riadt csendek…de mindez kell a kerek egészhez és szívesen teszem!

forrás: kultúra.hu