Augusztus 30-a van, az utolsó vasárnap az iskolakezdés előtt. Egy nyugodt hétvége, amikor még nem késő egy kicsit ráhangolódni arra, ami kedden vár ránk. A tanszerek valószínűleg már megvannak, az iskolatáska lassan készen áll, de vajon a gyerek fejben és lelkileg is felkészült az új tanévre? Mit tehetünk még az utolsó két napban, és mire figyeljünk az első egy-két hétben? Erről beszélgetett a papasmamasmagazin.hu Tibenszky Moni Lisával, sportmentáltrénerrel, kamaszcoachcsal, a Felelős Szülők Iskolája alapítójával és a Kamaszokkal Suttogó program megalkotójával.
Papás Mamás Magazin (PMM): Ilyenkor, az iskolakezdés előtti utolsó hétvégén legtöbbször már mindenki a tanszereket, a ruhákat és a napirendet rendezi. Miért fontos az is, hogy fejben és lelkileg is felkészüljünk az új tanévre?
Tibenszky Moni Lisa: Minél kisebb egy gyerek, annál fontosabb, hogy el tudja képzelni, át tudja érezni, mi vár rá. Nekik az idő fogalma teljesen más. Már az is nagyon sokat segít, ha elsétálunk az iskola mellett, eszünk ott egy fagyit, vagy bejárjuk azt az útvonalat, amin majd nap mint nap közlekedni fog.
Ha óvodából megy iskolába egy gyerek, már az is sokat segíthet, ha elsétálunk vele az iskola mellett, megmutatjuk neki az épületet, és bejárjuk az útvonalat, amin majd nap mint nap közlekedni fog. Ha pedig már alsós gyerekről van szó, elővehetjük az előző tanév füzeteit, a táskát, és beszélgethetünk arról, milyen volt az előző év, kik az osztálytársak, kik a tanítók, és mi változik az új tanévben. Amit ugyanis az agy el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani.
Az is segíthet, ha egy kicsit eljátsszunk a gondolattal. Kivel fog az első nap beszélgetni? Milyen ruhában megy, ha ezt ő választhatja? Mit visz magával? Mi lesz a kedvenc étele? Ezek apróságoknak tűnnek, de a gyerek számára kapaszkodót adnak.
És nagyon fontos, hogy ne csak a gyereket hangoljuk rá, hanem mi, felnőttek is ráhangolódjunk. A nyár szabadsága után teljesen más a dinamika. Később keltek a gyerekek, később feküdtek, kötetlenebbek voltak a napok. Most egy kicsit vissza kell szocializálódnunk.
(PMM): Ha már csak két nap van hátra, mit lehet még tenni? Nem késő már?
Tibenszky Moni Lisa: Nem kell két nap alatt mindent megoldani. Most már inkább az a fontos, hogy ne legyen újabb nagy felfordulás. Ha lehet, az utolsó hétvége már ne arról szóljon, hogy még utazunk, repülünk, időzónát váltunk, hanem próbáljunk visszakerülni abba a rendszerbe, ami az átlagos napirend lesz.
Nem azt mondom, hogy reggel hétkor fel kell kelni, de azért nyolc, kilenc óra körül már érdemes. Legyen egy kis feladat, egy kis rendrakás, akár a szoba átrendezése, a ruhák átválogatása. Vegyük elő azokat az eszközöket, ruhákat, amiket majd használni fog. Lehet, hogy van olyan gyerek, aki egész nyáron nem fogott ceruzát vagy tollat a kezébe. Nem is feltétlenül ez a legnagyobb probléma. Vissza kell szocializálódnunk.
A tanévkezdés receptje talán tényleg egyfajta ráhangolódás. Nem kell tökéletesnek lennie, csak legyenek kapaszkodók.
(PMM): A nagyobb gyerekeknek és a kamaszoknak milyen helyzetekben lehet különösen nehéz az iskolakezdés?
Tibenszky Moni Lisa: Az iskolaváltás például mindenképpen kihívás. Legyen szó nyolcosztályos, hatosztályos vagy négyosztályos középiskoláról, ilyenkor más közösség, más rendszer, más fizikai tér várja a gyereket. Sokszor ekkor kezdődik az önálló közlekedésre való hangolás is, ami nyilván nem megy egyik napról a másikra.
Nagyon fontos, hogy a gyerekkel együtt bejárjuk az útvonalat, pláne, ha átszállás van. Nézzük meg, hogyan kell ezt kezelni, mire kell figyelnie.
Ugyanilyen komoly változás lehet, ha a család külföldre költözik vagy külföldről hazaköltözik, vagy ha anya és apa máshol lakik. Minden olyan élethelyzet hatással lehet a gyerekre, ahol valamilyen fontos változás történik. Ez nem megy egy csettintésre, a szokásokat ismételni kell.
A fizikai, kognitív és mentális felkészülés egymást kíséri kéz a kézben. Ha a gyerek végig tudja gondolni, milyen lehet bemenni az új közösségbe, hogyan tud majd barátkozni, milyen történetek történhetnek vele, az már önmagában segíthet.
(PMM): Egy új közösség azonban nemcsak az iskolaváltás miatt lehet ijesztő. A kamaszok fejében sok más kérdés is ott van.
Tibenszky Moni Lisa: Nagyon sok kamasz fejében ott van, hogy „talán nem vagyok elég jó”. Ott van a perfekcionizmus, vagyis az az állandó érzés, hogy csak akkor vagyok elég jó, ha mindent tökéletesen csinálokhogy vajon olyan menő cuccokban megyek-e, mint a többiek, milyen telefonom van, hogyan fognak elfogadni.
Ilyenkor nagyon fontos, hogy a kamaszok szét tudják választani, mi az, ami külsőség, és mi az, ami belsőség. Legyen egyfajta belső iránytűjük. Az önbizalom, a magabiztosság fejleszthető.
Nem lesz mindenki az osztály középpontja, nem lesz mindenki jó tanuló vagy kitűnő tanuló, de nem is kell. Mindenki másban és másban jó. Pont ez a lényege annak, hogy különbözőek vagyunk, és ezt úgy kell láttatni, hogy közben az együttműködést is segítsük.
A 21. század egyik legfontosabb területe az önismeret. Körülbelül 12 éves kortól a gyerekek már képesek arra, hogy ránézzenek a saját személyiségtípusukra és működésükre. Van, aki a feleléstől fél, más inkább az írásbelitől. Személyiségfüggő.
A visszajelzésből építkezünk felnőttként is, gyerekként is, kamaszként is.
(PMM): A kamaszkor önmagában is egy nagy átrendeződés. Mennyire nehezíti ez az iskolakezdést?
Tibenszky Moni Lisa: A kamaszoknál szétesik a teljes hormonháztartás, és leginkább ők keresik, hogy valójában kik is ők. Újra kell huzalozniuk, újra kell építeniük magukat.
És akkor még nem is beszéltem az atipikusan neurodivergens gyerekekről, akiknek még nehezebb figyelni, fókuszálni. Sokkal több minden elvonja a figyelmüket, könnyebben rájuk kerülhet egy cetli, egy bélyeg: az osztály bohóca, az osztály szégyene, vagy bármi más. Sajnos van olyan közösség és van olyan pedagógus is, aki ezeket a cetliket könnyen és hamar osztogatja.
Ez pedig akár kirekesztettséghez vagy bántalmazáshoz is vezethet, arról nem is beszélve, hogy mekkora traumát okozhat a gyereknek.
(PMM): A nyári szabadságból hogyan térjünk vissza a tanév rendszerébe, különösen a kütyühasználat terén?
Tibenszky Moni Lisa: Nagyon sokat dolgozom kamaszokkal az időbeosztáson. Sokszor maguk a kamaszok jönnek azzal, hogy őket zavarja: gyakorlatilag föl sem öltöztek, a telefon vagy a gép előtt ettek, meg sem mozdultak, és eltelt tíz-tizenkét, akár tizennégy óra.
Mivel a túlzott kütyühasználat könnyen függőséget okozó folyamattá válhat – a folyamatos ingerek és az újabb élmények miatt a gyerek egyre nehezebben teszi le az eszközt –, ezért érdemes fokozatosan visszaállítani a korábbi szabályokat. rá lehet függni, és rá is függenek. Ezért szépen, lassan lehet visszaállítani. Érdemes végigbeszélni velük, hogyan telik el a 24 óra: mennyit alszanak, mikor alszanak, mikor esznek, mozognak-e, és mi az, amit be lehetne tenni állandó rutinként.
Van, akinek például az esti kutyasétáltatás lehet ilyen kapaszkodó. Ha ahhoz köti azt, hogy leteszi az eszközt, az már egy nagyon jó irány.
Este ráadásul még inkább terhelődik az agy. Nemcsak a kék fény miatt, hanem maga a játék, a villogó képernyő, a TikTok és a közösségi média is folyamatosan stimulál. Nem az elcsendesedést segíti, hanem felpörget.
Ezért meg kell próbálni lassan, lépésről lépésre visszajönni.
(PMM): Az osztálytársakkal való találkozás is segíthet ebben?
Tibenszky Moni Lisa: Nagyon is. Már az is sokat segít, ha a gyerek még iskola előtt találkozik az osztálytársaival. Meghívja őket, együtt elmennek fagyizni, játszótereznek, fociznak, kirándulnak.
Ezek az apró hétköznapi dolgok nagyon sokat számítanak. Mennyivel másabb úgy bemenni egy osztályterembe, hogy három-négy nappal ezelőtt együtt játszottunk, együtt ettünk fagyit, vagy együtt nevettünk a medence partján.
Fel kell csípni újra ezeket a szálakat.
Érdemes a nyárnak egy ilyen élménybe fektetett lezárást adni. Lehet egy közös étkezés, ahol mindenki megosztja, mi volt a legnagyobb élménye, miben fejlődött, mi maradt még a vakációs listáján. Legyen egy kis lezárás, egy kis öröm, egy kis tervezés.
És nem kell demarkációs vonalat húzni augusztus 31. és szeptember 1. közé. Igen, vége a nyárnak, elkezdődik a rendszer, de ettől még lehetnek vidám közös szabadidős programok. Hétvégén lehet kirándulni, vacsorázni, barátokkal találkozni. A rendszer nem azt jelenti, hogy megszűnik az élet.
(PMM): Mit tegyünk, ha a gyerek már most attól fél, hogy nem fog menni, nem tud majd lépést tartani, vagy csalódást okoz a szüleinek?
Tibenszky Moni Lisa: Teljesen valid ez a félelem. Már most vannak olyan kamasz klienseim, akik felvételi évében vannak, és már most azon pörögnek, hogy ez életük döntése. Hogyan fogják háttérbe szorítani például a sportot, hogy a tanulás legyen előtérben?
Én ezeket szerintem lebonthatóvá tenném. Van a „ha–akkor” módszer, amit nagyon sokszor alkalmazok sportmentáltréningben és stresszkezelésben is. Menjünk el a végéig. Mi a legrettegettebb félelem? Mi van, ha nem vesznek fel oda? Mi történik akkor?
Ezt sokszor humorral is el lehet ütni. Megkérdezem például: „Ha oda nem vesznek fel, soha többet nem kapsz enni otthon?” Erre persze nevetnek.
Ettől még nyilván van egy-egy irány, ahonnan jön a nyomás: a gyerektől, a szülőtől, vagy akár az iskolától. Hallottunk már olyat is, hogy egy első osztályos gyerek nem írta jól az F betűt, ezért azt mondták neki, hogy majd az érettségin meg fog bukni. Vigyázzunk ezekkel a mondatokkal.
Mindig van megoldás, de ennek a gyereknek is rá kell jönnie.
(PMM): A szülő mennyire tud ilyenkor segíteni? Kamaszkorban már nem feltétlenül a szülő a referencia személy.
Tibenszky Moni Lisa: Ez valóban nehéz. A szülő megpróbálhat erről beszélni, elfogadóbb lenni, és nagyon fontos, hogy legyen platform, tér és idő arra, hogy beszélni lehessen róla – akkor, amikor a kamasz akar.
Ilyenkor jöhet egy jó tanár, egy keresztszülő, vagy ha szükséges, egy segítő szakember, aki stresszkezelésben, önbizalomépítésben, kommunikációban tud segíteni.
Ha valaki szépen felépítve, időtervezéssel és prioritizálással készül a felvételire, akkor nem annak az egy-két hónapnak az eredménye lesz, hanem az elmúlt nyolc évé.
És itt szeretném felhívni a szülők figyelmét arra is, hogy aki eddig rendszeresen sportolt, heti három, négy vagy öt alkalommal, attól könyörgöm, ne vegyük el a sportot azért, mert most felvételi van.
(PMM): Miért ilyen fontos a sport a tanulás mellett?
Tibenszky Moni Lisa: A sportolóknak, akiknek a mozgáshoz szokott a szervezetük, és egyébként másoknak is, nagyon egészséges, hogy van fiziológiai mozgás, megmozdulás, elfáradás. Sok sport ráadásul keresztezi a test középvonalát, ami a jobb és bal agyfélteke harmonizációjában is segít, és támogatja a figyelemfókusz fejlesztését.
A sport általában közösségben zajlik, élményekkel. Sokkal több esetben tudom azt mondani, hogy jobban tudott tanulni az a diák, aki még edzés után este is leült, mert az edzés után megmaradó jó élmény fogékonyabbá teszi az agyat.
Tehát nem biztos, hogy a sport elvesz a tanulásból. Lehet, hogy éppen hozzáad.
(PMM): Mikor mondjuk azt, hogy ez már nem egyszerű iskolakezdési izgalom? Milyen jelekre figyeljen a szülő?
Tibenszky Moni Lisa: A szülő jó esetben ismeri a legjobban a gyermekét. Én nagyon sok esetben azt látom, hogy van túlaggódás, de van sokszor nemtörődömség is. Valahol az arany középutat kellene megtalálni.
Amikor azt látjuk, hogy egy gyerek nagyon markánsan megváltozik, arra figyelni kell. Addig nagyon cserfes, kapcsolódó volt, most meg napok óta ül a sarokban, alig akar felöltözni, nagyon nem akar bemenni az iskolába. Vagy jelentkeznek étkezési problémák, esetleg komoly fizikai, biológiai tünetek. Ezek intő jelek.
Én azt mondanám, hogy amikor markánsan megváltozik a gyerek viselkedése, azt a szülő általában észre fogja venni.
A szakemberekkel együtt mindig azt mondjuk: zárjuk ki a fizikai tünetet. Volt már olyan, hogy egy gyerek azért nem tudott az iskolában normálisan teljesíteni, mert nem hallotta jól a tanárt, vagy nem látta jól a táblát.
Tehát érdemes először beszélni a gyerekkel, aztán a tanárral, tanítónővel. Ő mit lát? Mennyire aktív, mennyire passzív? Az is előfordul, hogy valaki teljesen máshogy viselkedik az iskolában, mint otthon, és ez önmagában normális. Ha viszont nagyon-nagyon más a két működés, az már jelzés lehet.
(PMM): A pedagógussal való együttműködés tehát kulcsfontosságú?
Tibenszky Moni Lisa: Mindenképpen. A pedagógusok sok órán keresztül látják a gyerekeket, leginkább az osztályfőnök. Ha azt látjuk, hogy a gyerek nem érzi jól magát, nem komfortos, üljünk le vele beszélgetni, és nézzük meg, mi történik.
Lehet, hogy nem olyan osztályközösségben van, amiben jól érzi magát. Lehet, hogy jött egy új osztálytárs, aki zavarja a figyelmét, vagy valamit nem tudnak elfogadni. Sokszor azt látom, hogy a kommunikáció hiánya és a belső mozi okozza azt, hogy valami elcsúszik.
Nagyon fontos, hogy beszéljünk a gyerekkel, beszéljünk a pedagógussal is. Szűrjük ki azokat a dolgokat, amelyek esetleg orvosi eredetűek, például a hallás vagy a látás problémáját, de közben a pszichés dolgokat se bagatellizáljuk el.
Lehet bullying, bántalmazás, kirekesztés, de lehet egyszerűen túlterheltség is. Ma már gyerekkori és kamaszkori kiégésről is beszélünk. A túlterheltség sokszor úgy jelentkezik, hogy a gyerek motiválatlannak, hanyagnak tűnik, miközben egész egyszerűen elfáradt.
(PMM): Könnyű túlszervezni a gyerek napját iskolakezdéskor.
Tibenszky Moni Lisa: Nagyon könnyű. Sokszor még a kicsi gyerekek napirendjét is agyonterhelik a szülők különórákkal.
Könyörgöm, ne!
Adjunk időt magunknak, szülőknek is, és a diákoknak is arra, hogy visszarázódjanak. Ez két, három, négy hét is lehet. Közben figyeljük a gyerekünket: mennyire terhelt, mennyire nem.
Lehet, hogy éppen egy olyan kamaszkori változásban van, amikor olyan hormonális változások zajlanak, hogy egész egyszerűen szüksége van az alvásra.
A rendszer nagyon-nagyon fontos. Az étkezésben, a mozgásban, az alvásban, és nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. Egy kipihent, tervezhető keretek között működő ember sokkal jobban tud reagálni mentálisan a váratlan helyzetekre, mert megvan az a muníciója, hogy nyugodtan végig tudja gondolni a dolgokat.
(PMM): Ha csak három dolgot mondhatnál a szülőknek most, az iskola előtti utolsó vasárnapon, mi lenne az?
Tibenszky Moni Lisa: Rendszer, együttműködés és párbeszéd.
A rendszer ahhoz kell, hogy kialakuljon a napirend, de ne legyen túlterhelve, legyenek benne pihenőidők, és ezt beszéljük végig a gyerekkel együtt.
Az együttműködés pedig azt jelenti, hogy újra lehessen tervezni ezeket a dolgokat, és együttműködésben legyen a tanár, a szülő és a diák. Ez a hármas akkor működik jól, ha egymásra is hatással tudnak lenni.
És a párbeszéd. Beszéljünk a gyerekkel, ne csak akkor, amikor már baj van. Legyen tér arra, hogy elmondhassa, mitől fél, mi érdekli, mi történt vele, és mi az, amiben segítségre van szüksége.
A 21. században szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az önismeretet megtanítsuk a gyerekeknek, adjunk nekik stresszkezelési technikákat, relaxációt, és segítsük őket abban, hogy megértsék saját működésüket.
Hogy én hogyan működöm jól? Hogyan viszonyulok az időhöz? Én minden reggel beesek és kapkodok, vagy inkább felkelek tizenöt perccel korábban, nyugodtan bemegyek, kicsit megérkezem, átnézem az aznapi menetrendet, előveszem a könyveimet, és mire elkezdődik a nap, már fejben is ott vagyok?
Van, aki könnyebben alkalmazkodik, vannak baglyok és pacsirták. Ki mikor kel, hogyan fekszik, hogyan működik jól. Ezeket mind meg lehet tanulni.
A legfontosabb pedig talán az, hogy ne akarjunk mindent egyszerre megoldani. Az iskola kezdődik, a rendszer visszatér, de közben a gyereknek továbbra is szüksége van pihenésre, mozgásra, kapcsolódásra és arra, hogy tudja: van kivel beszélnie.
Nem kell tökéletesen felkészülni szeptember 1-jére. Elég, ha elkezdünk együtt megérkezni az új tanévbe.
Szakértőnk
Tibenszky Moni Lisa
sport mentáltréner, kamaszcoach, life és business coach, kommunikációs szakember, a Felelős Szülők Iskolája alapítója és a Kamaszokkal Suttogó program megalkotója.
Moni Lisa egyéni és csoportos foglalkozások keretében segíti a fiatalokat önbizalmuk erősítésében, a stressz kezelésében, valamint a vélt vagy valós félelmek leküzdésében. Podcastjaiban és coaching programjaiban olyan témákról beszélget a kamaszokkal és szüleikkel, amelyeket a társadalom gyakran tabuként kezel.
A Kamaszokkal Suttogó program célja, hogy a fiatalok jobban megértsék önmagukat, megtanulják kezelni a kihívásokat, és magabiztosabban lépjenek tovább az élet különböző helyzeteiben.
A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.
A szeptemberi iskolakezdés közeledtével szinte minden családban megnő a feszültség, hiszen a nyári kötetlenség és a szabadság időszakát felváltja a szig... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
