Hiperaktív a gyerkőcöm?

Mitől alakulhat ki a hiperaktivitás? Hogyan kezelhetjük a hiperaktivitást? Tényleg megoldás lehet erre a “betegségre” a gyógyszeres kezelés? Milyen tünetekkel jár ez a viselkedési zavar? Minden, amit tudni kell róla!!!

Egyre több olyan emberrel találkozom, aki arra panaszkodik milyen hiperaktív gyereke van. Sokszor még Petiről is azt gondolják, de mindenkit megnyugtatok, hogy nincsenek ilyen gondjaink, ennél sokkal egyszerűbb a megoldás: fiú. Milyen legyen egy fiú, ha nem érdeklődő, kíváncsi, mozgékony és bohém.

Mit is jelent a hiperaktivitás?

Szerencsére napjainkra már eljutottak a kutatások oda, hogy nem tekintik agyi károsodásnak, vagy bármilyen neurobiológiai elváltozásnak. Viselkedéskontroll és a viselkedés szabályozás zavarának tekintik, amit elég sok minden kiválthat. Ilyen lehet például a táplálkozás, hiszen az idegrendszer reagál a bevitt táplálékra, és ezeket észleljük mi tüneteknek. Nem kell megijedni, hiszen a “tüneteket” az ételek minőségével kordában tudjuk tartani, nem kell ehhez feltétlenül gyógyszeres kezelés.

Hiperaktivitást okozhat a terhesség alatt fellépő probléma, mint például dohányzás, italozás, túlzott cukorfogyasztás vagy akár a gyógyszerszedés is. Ezek a káros anyagok a babákban is lerakódhatnak, amiknek hosszú távú negatív hatásai lehetnek.

Milyen tünetei vannak a hiperaktivitásnak?

1. Figyelem és koncentrációzavar, nehéz a gyerek figyelmét 1 percnél tovább lekötni, még úgy is, ha az adott téma érdekli őt.

2. Hirtelenség, szertelenség, folyamatosan közbeszakít másokat, néha úgy tűnik, mintha gondolkodás nélkül cselekednének.

3. Szabályokkal való ellenállás.

4. Túlzott mozgásigényük van, túlságosan sokat mozognak a szituációhoz képest, amiben vannak. Mozgásuk sokszor csapongó és céltalan.

Akkor beszélünk hiperaktivitásról, amikor ezeknek a tünete egyszerre jelentkezik, minden szituációban. Ha a gyerek csak túlmozgásos az nem jelenti azt, hogy hiperaktív lenne.

Mi okozhat hiperaktivitást?

2002-es vizsgálatok alapján azt állítják, hogy nagyban befolyásolja a “betegséget” a táplálkozás is. Több ezer gyereken végeztek kísérletet, kettős mintavétellel, ami azt jelenti, hogy egyszer tényleg a káros anyagokat kapták, egyszer pedig placebot és érdekes eredményt kaptak a tudósok. Minden egyes gyereknél a placebo nem változtatta meg a viselkedésük, míg a valódi szennyező anyag igen. Ennek köszönhetően kimondhatjuk a leginkább káros hozzávaló az ételekben a mesterséges ételszínezékek, mert ezek a gyerekeknél 90%-os arányban okozott viselkedés módosulást, míg a gabona 12%-os arányban. A tiltó listára ezek az ételek kerültek fel: mesterséges ételszínezék, tartósítószer, tej és tejtermékek, antioxidánsok, szalicilátok, cukor, nátrium glutamát és gabonafélék (glutén). Ezekre az ételekre reagált az idegrendszerük rosszabbul. Ez nagyon jó hír az Édesanyáknak, hiszen az étkezés megváltoztatásával könnyebben kezelhetővé válnak a gyerekek. Persze nem most hallunk először arról, hogy növésben lévő szervezet ne kapjon cukrot, hiszen az csak felpörgeti őket, ugráltatja a vércukor szintjüket és egyéb káros hatásuk van (csak egy érdekességképpen, hogy a feleslegesen bevitt cukor a szervezetben az emésztés során alkohollá bomlik, ami a gyomornak és a beleknek sem tesz jót). Szerencsére manapság a törvényeknek megfelelően minden egyes hozzávalót rá kell az élelmiszeriparnak írnia MAGYARUL a termékeikre, így nagyon könnyen szűrhetővé válnak az egészségtelen ételek.

Tévhitek a hiperaktivitással kapcsolatosan.

Muszáj gyógyszerrel nyugtatni őket: ez azért nem igaz, mert a gyógyszerek nagy részén, amit ilyenkor felírnak mellékhatásként szerepel a tompultság. Így elég nehéz megállapítani, hogy a higgadtság, amit tapasztalunk valódi gyógyulás vagy csak egy mellékhatás. Arról nem is beszélve, hogy szörnyű mellékhatásokkal dolgoznak ezek a stimulánsok (epilepszia, pszichózis, hallucináció és ezek azok a mellékhatások, ami nyomdafestéket tűrnek). Szerény véleményem szerint, inkább mozogjon többet a gyerek feleslegesen, csapongva, mint más komolyabb tünetei legyenek, mint egy epilepszia.

Muszáj azonnal kezelni a gyereket, ahogy észrevesszük a tüneteket: ez azért nem igaz, mert a hiperaktivitást a gyerekek gyakran kinövik. Főleg azért növik ki, mert semmilyen biológiai elváltozás nincs a szervezetükben, ez csak egy állapot. Nincs szüksége egy 1-2 éves picurkának a gyógyszeres kezelésre, amit az orvos javasol. Feleslegesen mérgezzük Őt. Tudom, könnyebb út, hiszen megnyugszik tőle, van időnk magunkra, de nem tudhatjuk milyen káros következményei vannak hosszú távon, mert erre irányuló kutatások nincsenek, csak 2-3 héten át tartó, rövidtávon pedig minden serkentő gyógyszer hat.

A tünetek egyértelműek: ez azért nem igaz, mert a tünetei ennek a “betegségnek” nagyon hasonló a poszttraumás stresszbetegségben szenvedőkéve. Ezért nagyon könnyű a kettőt összetéveszteni, először a gyermekkel beszélgetni kell, hogy történt-e valami olyan a közelmúltban, ami ekkora stressz hatásnak tette ki őt.

Ez egy “betegség”: ez már csak az én véleményem, hogy ez nem betegség. A betegségek valamilyen elváltozást okoznak a szervezetünkben negatív irányba, illetve a normálistól való eltérést jellemzik vele. De itt inkább az a kérdés, hogy mi a normális egy kisgyermeknél? Neki ez az állapot teljesen normális, az adott életszakaszban reagál a környezetére és a külvilágra. Ráadásul tényleg nincs semmilyen agyi elváltozás ezeknél a “betegeknél”, így nem érzem szükségesnek a betegség elnevezést, vagy a gyógyszeres kezelést is.

Megragadnám az alkalmat, hogy megnyugtassak minden Anyukát, akinek a gyereke hiperaktív. Egyszer kinövi, mi magunk pedig az étkezésével tudjuk enyhíteni a “tüneteit”, csak ne adjuk fel. Tudom nagy türelem kell, de egy gyerek minden könnycseppet és izzadságcseppet megér!