A csúnya köhögés 2.

A csúnya köhögés 2.

Annyi dohogni valóm lenne. Annyi baj ért. Vacakok ezek a hetek… És így talán szerencse, hogy belekezdtem ebbe a folytatásos, szakmaiaskodó blogolásba. Ha már vidám dologról nem tudok írni, legalább próbálok hasznosnak tűnni. 🙂 Így tehát folytatjuk a köhögős témát. Az éjmélyből és a gégéből fölzengő kruppos ugatásra fókuszálunk. Dr. Király Balázs gyermekorvos írása.

Szerencsére ritkább, bár veszélyesebb ha mégis valaki az alsóbb légutak miatt kehes. Az első szűkülésre hajlamos rész a gége. A gége eredetű köhögést hívhatjuk nagyon elnagyoltan, de az egyszerűség kedvéért kruppos köhögésnek. Peti bácsi (tudjátok a jólfésült szőke a kék gombócban) a “Kisgyerek és kiskutya egyben” posztban a lényeget a kruppról már kiválóan összefoglalta, bővebben ott olvashattok erről. A kutyaugatásra, vagy még inkább fókaüvöltésre hasonlító köhögést a belégzés alatt súlyosabb esetben egy dártvéderes hang kíséri. De tényleg, mi is számít súlyos esetnek? Mikor hívjuk a mentőket, mikor rohanjuk, melyik az az eset, amikor még otthon is várhatunk? Iszonyú nehéz, felelősségteljes kérdés. És nem csak itt blogszinten, hanem minden egyes éles helyzetben végig kell orvosként – szülőként gondolni, hogy mit tegyünk. A kruppnál ugyanis az első egy-két nap az izgalmas. Aztán, mikor már az érces, búgó köhögés hurutossá, szaftossá átalakul, már megnyugodhatunk.

Alapesetben már alvó szülőket riaszt fel a fókabébi. Ágyból kipattanunk, átrohanunk a kicsihez, közben szitkozódunk, hogy ki hagyta elől azt a LEGO darabkát, amire félálomban teletalppal ráléptünk. Majd tisztuló elménkkel keresünk valami icipici fényt, hogy legalább a másik gyerek ne ébredjen föl.  Ha még alszik a köhögő, a helyzet reménytelibb, és vizsgálni is könnyebb. Hallgassuk a légzését. Ha a köhögés szünetében nyugodt, szabályos, az megint csak jó jelnek számít. Ilyenkor az ablaknyitás sokszor megoldja a gondot. Ha már ébren, sírva fogad minket az gyanúsabb. Ha sírás mellett sem észlelünk az időnként felreccsenő fóka-kutya köhögésen kívül mást, akkor próbáljuk megnyugtatni. A nyugtatás még a legsúlyosabb esetekben is az egyik legfontosabb teendőnk. A szurik fénykorában, mikor még természetes volt a lázcsillapításra is az izmokat döfködni, és hasznosnak hitték a B6 vitamint hányásnál, már akkor is úgy tanították, hogy a gégegyulladásnál amíg lehet, kerüljük az injekciókat. Ha síráskor már gyanús a belégzés, neadjisten nyugalomban is nehezített, furcsa a szuszogás, már nem elég az ablak nyitás. Amennyiben már volt hasonló, remélhetőleg az orvosunk írt fel szteroidos kúpot. Fenékbe vele! Ha az első ilyen roham, vagy, ha nem javul kellően a helyzet, jöhet a következő kérdés: rohanjunk mi, saját verdán, vagy jöjjön a mentő? Hát, amelyik gyorsabbnak, biztonságosabbnak tűnik. Kerüljük a szimpla városi felnőtt-gyerek ügyeleteket, és bátran menjünk beutaló nélkül gyermekosztályok ambulanciáira. Ha azonban nagyon ijesztő a kicsink állapota, ha úgy érzitek, hogy nagy a baj, pláne kruppos rutin nélkül akkor csak a mentők jöhetnek szóba. Higgyétek el, hogy később feleslegesnek minősített, pár napos kórházi kaland sokkal kisebb baj, mint egy lazán, elnagyolva kezelt gégegyulladás.

Kemény dolog a kruppos gyerkőc, nagy nehezen bele lehet jönni a kezelésébe, a helyes megítélésébe. És mire már majdnem nyugodtan fogadjuk az éjszakák egyik rémét, a betegséget szerencsére ki is nőtte gyermekünk.

A cikk szerzője dr. Király Balázs gyermekorvos, a Felelős Szülők Iskolája szakértője.