A kézírás dicsérete

A kézírás dicsérete

A számítógépek és okostelefonok térhódításával egyre többekben merül fel a kérdés: szükség van-e még kézírásra? A szakértők egyértelműen azt állítják: igen.

Egyre-másra merülnek fel a nézetek a kézírás felesleges és a digitális eszközök korában szükségtelen voltáról. Elsősorban az, hogy a kézírás (és annak megtanulása) túlzottan időigényes és nem egységes. Holott számos előnye is van a billentyűkkel szemben. Ezek közül gyűjtött össze néhányat a TanTrend.

Fejleszti a beszédkészséget és a kommunikációs készséget

Ehhez az állításhoz – melyet legutóbb Hámori József agykutató fejtett ki egy interjúban – szükséges némi biológiai alapú magyarázat. Kutatások igazolták ugyanis, hogy amikor kézzel írunk, az agyunk Broca-mezőnek nevezett része (amely a mozgatókéreg közelében, a frontális lebenyben helyezkedik el, és az ajkak, az állkapocs, a nyelv, a lágy szájpad és a hangszálak mozgását koordinálja), a tulajdonképpeni nyelvi mozgató mezőnk – nagyon aktívvá válik – éppúgy mint egy beszélgetés során. Gépíráskor viszont nyugalomban marad. Kézíráskor tehát a nyelvi mozgatóközpontunkat „eddzük”.

Fejleszti a kézügyességet

A kézírás nagyban segíti tehát a kreativitást és a térérzékelést is – és az sem lephet meg bennünket, hogy fontos szerepe lehet (az íráshoz szükséges mozgásfolyamatok elsajátítása révén)  a finommozgások kialakulásában, illetve fejlesztésében. Kevesen tudják, hogy az írás más mozgásformákkal is „kölcsönhatásban van”: „Sok gyerek nem tudja befűzni a cipőfűzőjét, nem áll meg egy lábon, és nem jó a kézírása: ezek a képességek összefüggenek egymással” – fogalmazta meg Stephanie Müller oktatáskutató.

Gondolkodásra és „memóriahasználatra” serkent

Amikor kézírással leírunk valamit, alkotótevékenységet végzünk. „Gondoljunk arra, hogy ha leírunk egy történetet, akkor megpróbáljuk formálni, megállunk kicsit, helyesbítünk, úgy haladunk tovább. Tehát működik egy állandó korrekciós mechanizmus, ami nagyon fontos része a bal és a jobb féltekének is. A jobb féltekében alakulnak ki azok a formai megoldások (például a térérzékelés), amelyek lehetővé teszik az írás közben az állandó korrekciót” – fogalmazta meg Hámori József. A tapasztalatok szerint gépíráskor utólag korrigálunk: ha helyesbítünk, akkor utólag nézzük át azt, amit írtunk, és ezt követően módosítunk vagy törlünk. A kézírásnál viszont többnyire „előre gondolkodunk” – az agyműködés szempontjából tehát egészen másképpen tevékenykedünk ilyenkor, mint amikor gépelés közben korrigálunk.

A tapasztalatok szerint jobban rögzül az agyban, amit kézzel írunk le. Ennek elsősorban az az oka, hogy amikor kézzel jegyzetelünk, nem tudunk minden elhangzott szót leírni – ehelyett jellemző és kifejező szavakat, szövegrészeket keresünk. E folyamat során pedig nagyobb figyelmet fordítunk a lejegyzetelendő anyagra, mintha gyorsan begépelnénk. És minél nagyobb erőfeszítést teszünk valaminek a megértésére, annál erősebben jelezzük az agyunknak, hogy erre érdemes emlékezni.

A kézírás megnyugtat és kreatívabbá tesz – a teljes cikk a TanTrenden olvasható.