Állat mellett felnőni

Állat mellett felnőni

Egy gyermek számára minden háziállat nagy öröm forrása lehet, egy társ, aki hosszú éveken át mellette van. Ám nem mindegy, ő és mi hogyan fogunk bele.

Kutya, macska, teknős, madár, hörcsög, házinyúl – egy gyermek számára mindegyik nagy öröm forrása lehet, egy olyan társ, aki hosszú-hosszú éveken át mellette van. Nem mindegy azonban, hogy milyen életkorban kezd a gyermek gondoskodni kis kedvencéről, ahogy az sem, hogy szülőként felmérjük-e, vajon képesek vagyunk megfelelő életkörülményeket biztosítani számára.

17 ezer év: felfoghatatlanul hosszú ideje tart ember és kutya szétválaszthatatlan barátsága. Nagyjából i.e. 15.000 körül kezdődött meg ugyanis a kutya domesztikálása, ebből az időből származnak bizonyítottan az első olyan állati maradványok, amelyeket emberek mellé temettek őseink. Bár a háziasítás körül – mind idejét, mind helyszínét tekintve – élénk tudományos vita zajlik (vannak, akik szerint a kutya már 36 ezer éve az ember mellé szegődött), az tény, hogy ez a kötelék egyre szorosabbá vált az évezredek során és ma már nem tudjuk életünket elképzelni kutya, és úgy általában (házi)állatok nélkül.

Empátia, felelősségtudat, lelki társ

Egy állattárs befogadása körültekintést, gondos tervezést, a felelősségi területek szilárd kijelölését igényeli – nemcsak a szülők, hanem a gyerekek részéről is. Ha szülőként ellenezzük, hogy kis kedvenc érkezzen a házhoz, gondoljunk csak bele, mit ad gyermekünknek egy háziállat. Először is: a feltétel nélküli szeretetet. Vigaszt és támaszt nyújtanak, ha hozzájuk beszélnek, meghallgatják gyerekeink ügyes-bajos dolgait, ha pedig játszanak, gyermekünk legjobb barátjává vedlenek át.

Egy kisállat megtanítja a gyereket arra, hogy a dühét ne máson vezesse le. Ha nem érzik magukat biztonságos helyen, a bullying áldozataivá váló gyermekek érzelmeit más gyerekek szenvedik el, egy állat közelsége pedig épp ezt a vágyott biztonságos környezetet adja meg. De házi kedvencünk empátiára is megtanítja csemeténket. A gondoskodás egy erős köteléket feltételez, mely során a gyerek előbb-utóbb felismeri, mire van szüksége a rá bízott állattársnak: éhes? Szomjas? Fél a vihartól? Le kell vinni sétálni?

Az állattartás az önbizalmat és a felelősségtudatot is erősíti. Ha gyerekünk gondoskodik kis kedvencéről, magabiztosabb lesz, s akár már 4-5 évesen képes lesz mondjuk a kutyát/macskát megetetni, megitatni, és ahogy cseperedik, úgy lehet rábízni fokozatosan a komolyabb feladatokat, a takarítást és az állat megsétáltatását. A háziállatok segítenek továbbá a szocializációban és csemetéink nyelvi képességének fejlesztésében is: az állat jelenléte ugyanis arra ösztönöz, hogy a gyermek minél többet gyakorolja a beszédet és megtanuljon másokkal együtt lenni.

A 7 aranyszabály

Ha eldöntöttük, hogy kisállat érkezik a házhoz, vegyük sorba, mivel is fog ez járni a család életében, különösen, ami gyermekünk szerepét illeti. A szakértők véleménye erős szórást mutat annak tekintetében, hogy milyen életkortól érdemes gyermekünket megismertetni a felelős állattartással: vannak, akik 10-12 év közé teszik a felelősségtudat kialakulását, mások viszont úgy vélik, hogy már 5 éves kortól rá lehet bízni bizonyos gyerekekre egy állatot.

A Felelős Állatbarátok Egyesülete hét aranyszabályt sorol fel ezzel összefüggésben. Az első a felelősség: csak akkor vegyünk magunkhoz háziállatot, ha végiggondoltuk az ezzel járó kötelezettségeket, és csak olyan állatot válasszunk, amelynek biztosítani tudjuk a megfelelő körülményeket otthonunkban. Az egyesület a kölcsönös szeretet fontosságára hívja fel a figyelmet: nyújtsunk ugyanannyit belőle házi kedvencünknek, mint amennyit elvárunk és kapunk – ne töltsük ki rajta a mérgünket, mivel nem tehet arról, ha épp rossz napunk volt a munkahelyünkön/iskolában.

A cikk folytatása további szempontokkal és tanácsokkal a Tantrend oldalán olvasható.