Mit tegyünk és mit ne a szeleburdiság kezelésére?

Mit tegyünk és mit ne a szeleburdiság kezelésére?

Mindent elhagy az elsős gyerek? Később sem javul a helyzet? Íme néhány hasznos tipp, plusz pár nem működő módszer a szeleburdiság kezelésére.

Két hónapja annak, hogy becsengettek. A tanévkezdés amúgy is egy rémálom anyagilag – és néhány anyuka mostanra szembesült vele, milyen sokba fog kerülni még évvégéig a suli, mivel büszke, friss elsős csemetéje minden nap úgy jön haza, hogy holmijának valami híja van. Akiknek ismerős, azok bizonyára örülni fognak a csaladinet.hu tippjeinek.

Ez a jelenség elég gyakori és sok anyukának okoz fejtörést, mivel a kisebb-nagyobb értékű holmik – a radírtól elkezdve akár a komplett tornacuccig – nem mindig kerülnek elő és nem mindenkinek áll módjában legyinteni a tényre: már megint beírtak, már megint újat kell venni és ezúttal sincs a talált tárgyak között az elveszett tárgy. Sok anyuka ilyenkor tajtékzik, rögtön büntetni akar, mások kétségbeesnek – de mindenki keresi a hosszú távú megoldást. Először is lássuk, mi az, ami nem használ, mi kerülendő.

Mi az, ami biztosan nem javít a helyzeten, sőt?

1. Kemény büntetés

A legnagyobb baj ezzel (amellett, hogy a kevésbé szigorú neveltetést kapott anyukák menten a szívükhöz kapnak), hogy időben igen messze esik a “bűncselekménytől”. Délelőtt figyelmetlen volt a lurkó, és nem szedte össze a ceruzáit – aztán még volt tesióra, ebéd, leckeírás, szakkör, edzés, hazautazott -, este pedig nem nézheti meg a kedvenc meséjét, vagy nem ehet desszertet, mert anya észrevette az üres tolltartót. Ez csak csekély eséllyel fog eszébe jutni másnap, amikor össze kéne szedni a ceruzákat, hacsak nem a büntetés olyan erős, hogy még másnap is stresszeli a gyereket – ha pedig az amúgy is stresszel, izgalmakkal teli első iskolai hetekre rápakolunk egy plusz görcsöt, nos, sok mindent várhatunk, de az, hogy jobban fog tudni koncentrálni a holmijára, nem valószínű.

 2. Hosszas beszélgetés, magyarázat

A dolgokat megbeszélni sosem fölösleges! Ez a pont jelen esetben csak azért került a haszontalanok közé, mivel – hasonlóan a büntetéshez – másnap nem fog eszébe jutni a csemetének, hogy anya tegnap este mennyire, de mennyire szomorú volt az elveszett tollak miatt, és hogy megmagyarázta, miért nem szabadna elveszíteni semmit. Sajnos az a gyermek, akinek nem jellemvonása óvni a saját holmijait és precizen elpakolni mindet, nem változtatható meg logikus magyarázattal.

3. Egyszerűen legyintünk és újravesszük ami eltűnt

A “majd megtanulja”, “kicsi még, nem kell tudnia” hozzáállás hosszútávon nem vezet sehová. Hiszen melyik lesz AZ a pillanat? Mikor lesz már elég nagy, mikorra kell megtanulnia? Másodikban? Felsőben? Vagy majd csak a középiskolában? Ezzel csak elodázzuk a gondot, de egy, kettő, vagy öt év múlva épp úgy meg kell küzdenünk vele, mivel az efféle figyelem nem alakul ki az éréssel spontán.

Azon túl, hogy a pénztárcánkat megterheli ez a lehetőség, a kívánatossal épp ellenkező leckét tanítunk a gyermeknek, hiszen nyugodt lehet, nem kell figyelnie semmire, mert “anya úgyis megveszi” – ha figyelt is kezdetben valamennyire, idővel még annyira sem fog.

4. Őrült dicséret, jutalmazás

A megfelelő megoldáshoz a legközelebb járó opció, de még mindig nem tökéletes. Ha ugyanis hozzászoktatjuk a gyermeket, hogy a jelentéktelen apróságokért, alapvető dolgokért is jutalmazzuk, mindig el fogja várni, és hamarosan mielőtt bármit megtenne, azt kérdezi majd, “mit kapok érte?”

A holmijaira vigyázni nem egy alapvető készség lesz hanem egy feltételhez kötött cselekedet, és ha nem vigyázunk, úgy is marad.

Jó, de akkor mit tegyek?

Természetesen – ahogy az ilyen tippgyűjtő cikkjeinkben általában leszögezzük – most sem állítjuk, hogy spanyolviasz, vagyis minden gyermekkel biztosan alkalmazható módszer birtokában vagyunk. De ha te is tanácstalan anyuka vagy az elveszett holmikkal kapcsolatban, netán a fentieken már mind túl vagytok, próbálkozz meg az alábbiakkal.

1. Hosszútávú jutalom

Minden olyan napon csokit vagy cukrot osztani, amikor a csemete holmijaival együtt tér haza, nem vezet jóra. Ha azonban egy naptárban, táblán, vagy füzetben jelöljük a sikeres hazatérés napjait, például matricákkal, nyomdával – és 5-10-20 darab matrica összegyűjtésekor pedig egy régen vágyott nagyobb ajándékot kaphat a gyermek, több sikerre számíthatunk. Így nem a büntetéstől való félelem és a szorongás tölti majd ki a kis lelkét, hanem a remény és egy pozitív gondolat, amikor elképzeli magát az új játékkal – amiért kitartóan megdolgozott. A lurkó agyát arra trenírozza ez a gyakorlat, hogy ne kelljen külön, aktívan figyelnie a holmik elpakolására, hanem automatikusan, készségszinten elpakoljon.

A cikk folytatása a további tippek kifejtésével (ne vegyünk újat; fapadosítás; pakolás; a példa) a csaladinet.hu oldalon olvasható.