Szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a magyar népmese napját. E jeles naphoz kapcsolódva különösen fontos felidéznünk, hogy a mesék nem csupán történetek: összekötnek bennünket egymással, erősítik a gyermekek érzelmi biztonságát, és életre szóló emlékeket teremtenek. A gyermekkor legmeghatározóbb élményei közé tartoznak azok az emlékek, amelyek elsőre talán lényegtelennek tűnnek. Egy foszlós kalács egy felnőtt számára múlandó kulináris élvezet, egy gyermek számára viszont a nagymama gondoskodását, szeretetteljes ölelését idézheti vissza akár évtizedek múltán is egy kalács finom illata.
Egy elmesélt történet, amelybe többször belegabalyodunk és szégyenkezve valljuk be magunknak: „én egyszerűen nem tudok mesét mondani”, talán éppen azért válik gyermekeink számára életre szóló élménnyé, mert közben megmutatjuk az esendőségünket. Éppen a tökéletlensége miatt válhat életre szóló élménnyé a gyermek számára. Mert a gyermek nem a tökéletes előadást őrzi meg, hanem azt, hogy ott voltunk vele, együtt merültünk el a történetben, és közben érezhette a figyelmünket, közelségünket és biztonságot adó jelenlétünket. A történetek, amelyeket nem csupán hallunk, hanem együtt átélünk, velünk maradnak: emlékeinkben, érzéseinkben. A Pompás Napok (komplex élménypedagógiai módszertan) küldetése éppen ezért különösen fontos: szeretnénk, ha a népmesék visszakerülnének az őket megillető helyükre: a családok, a közösségek mindennapjaiba.
Mi is a Pompás Napok?
A Pompás Napok módszertana népi kultúránk gazdag örökségére épül, ugyanakkor korszerű pedagógiai szemlélettel közelít a gyermekek fejlődésének támogatásához. Úgy gondoljuk, hogy a mese elsődlegesen örömszerző élmény kell, hogy legyen. A másodlagos pozitív hatások, minthogy fejlődik a képzelet, gazdagodik a szókincs, fejlődik az érzelmi intelligencia, a problémamegoldó gondolkodás, a reziliencia, mind-mind nagyszerűek. De nagyszerűbb az a híd, amely a mesemondó és a mesehallgató között épül. A mese mindenekelőtt kapcsolatot teremt ember és ember között.
Módszertanunk három, egymást kiegészítő pillérre épül.
Az első pillér a szülők támogatása. Meggyőződésünk, hogy a mesélés, a gyermek mesehallgatóvá és olvasóvá nevelésének első és legfontosabb helyszíne az otthon. A gyermekek számára a legértékesebb mese gyakran nem a legtökéletesebben előadott történet, hanem az, amelyet szeretettel, figyelemmel és jelenléttel mondanak el neki. (Igen, még akkor is, ha nem jut eszünkbe egy-egy kifejezés, vagy a történet szálai összegabalyodnak a fejünkben.)
A második pillére módszertanunknak a pedagógusok kompetenciafejlesztése. Jelenléti és online képzéseinken, szakmai műhelyeink során olyan gyakorlati tudást igyekszünk átadni, amelynek segítségével az óvodákban, iskolákban és más gyermekközösségekben dolgozó szakemberek természetes módon, a saját pedagógiai eszköztárukba illesztve építhetik be a népmesét és népi kultúránk további elemeit a mindennapi nevelőmunkába. Fontos számunkra, hogy a mesélés ne újabb feladat vagy teher legyen számukra, hanem olyan örömteli tevékenység, amelyben ők maguk is örömmel, szívesen vesznek részt.
A harmadik pillérünkön a gyermekek számára szervezett interaktív népmese-foglalkozások állnak, ahol a mese nem pusztán elhangzik, hanem a népi kultúra elemeit bevonva, mozgással, játékkal és énekkel, közös élménnyé válik.
Bár három különböző területen dolgozunk, valójában mindegyik ugyanazt a célt szolgálja: a kapcsolódást. A gyermek és a felnőtt, a pedagógus és a szülő, valamint az egyén és a közösség közötti valódi kapcsolatok megerősítését. Számunkra a mesélés mindenekelőtt örömforrás és lehetőség a kapcsolódásra – önmagunkhoz, a történetekhez és a gyermekekhez.
Az élőszavas mesélés újrafelfedezése
Több kép is megjelenhet előttünk, ha azt a szót halljuk: MESE. A „mese” szóval jelöljük a tévében, okoseszközeinken látható rajzfilmeket, a kortárs írók tollából származó meséket, vagy a hétköznapi nyelvünkben is használjuk történetekre („Mesélj valamit!”), egészen a népmesékig, amelyek módszertanunk középpontjában állnak.
Számunkra a mese az egyént és a közösséget építő komplex tudásanyag, amelyet minden esetben élőszóval – vagy ahogyan mi mondjuk: fejből és szívből – mondunk el. Az élőszavas mesemondás nem előadóművészet. Azt jelenti, hogy megismerjük a történetet, kapcsolódunk hozzá, elsajátítjuk a mese lényegét és ismétlődő elemeit, majd saját szavainkkal adjuk tovább. Így miközben arról mesélünk, hogy a kicsi királyfi a sűrű, sötét erdőben bandukolt, mi magunk is kíváncsian várjuk, hogy kivel találkozik – még akkor is, ha az adott mesét már ezerszer meséltük. Mert minden mesélés új élmény számunkra is.
A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.
„Figyelj már egy kicsit jobban!” - talán kevés olyan mondat van, amit egy szülő többször mond el egy tanév során. A gyerek közben fészkelődik, elkalando... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
