Szárnyak nélkül nem lehet repülni - Érzelmi intelligencia a hétköznapokban

Szárnyak nélkül nem lehet repülni – Érzelmi intelligencia a hétköznapokban

2016. október 24. hétfő

a-sziv-es-az-agy Lábak nélkül nem lehet járni, de érzelmileg útra kelni fantáziában igen…….. Kezek nélkül nem lehet ölelni, de érzelmileg átkarolni valakit a képzelettel igen…..Szárnyak nélkül nem lehet repülni, de az érzelmi intelligencia útján az „eltörött szárnyak” meggyógyulhatnak! Azonban szív nélkül nem lehet oktatni és nevelni a következő generációt!

A gyerekek ma mások, különlegesen helyesek, okosak, érzelmileg szenzorosabbak és online-„robotokák”. Pillanatok alatt megoldanak olyan „problémákat” online térben és dimenzióban, amiket a felnőttek gondolkodás útján sem biztos, hogy képesek lennének rá. Ennek a generációnak a megszületése felelős szülővé kellene, hogy neveljen bennünket, hiszen a nevelés módja és lehetőségei is megváltoztak a családban! Az érzelmi intelligencia a jövő nemzedékének az az új „lelki részképessége”, amely képessé teheti majd a társadalmat arra, hogy a letört szárnyakat gyógyulásra késztesse, a ki nem nőtt szárnyakat kinövessze, a mozgásképtelen szárnyakat repülni tanítsa és a reménytelen szárnyakba reménységet tápláljon.

Mindenkinek ébresztőt fújnék a nem létező harsonámmal, mert az mégiscsak elgondolkodtató, hogy miért 40-50 éves pedagógiai módszerekkel és családmodell neveléssel próbálunk szárnyakat adni a következő generációnak? Aztán csodálkozunk, hogy nincs kedvük vagy nem akarnak repülni. Esetleg ki sem próbálják a szárnycsapkodást. Ha a nevelés és fejlesztés nem megy szép szóval, akkor majd szigorral és elfojtással. Ha azzal sem lehetséges, akkor kirekesztéssel, izolációval, agresszivitással. Majd jön a regresszió számtalan formája és a szárnyacskák működésképtelenné válnak, letörnek, inaktívak lesznek!! Részképesség probléma, figyelemzavar, fejletlen készségek, képességhiányok, érzelmi memóriaháború, mozgásintegritás hiányok, motiválatlanság, érzelmi beszűkültségből származó frusztrációk és agresszív megnyilvánulások. „Anyuka, apuka fejleszteni kéne a gyermeküket!”, „nagy gond van”, „50%-os a gyermek”, „dyszes” keretek megjelennek a visszajelzésekben és a szülő megijed, nem érti mit rontott el. Kapkodva keresgél, segítséget kér és hamarosan mókuskerékben érzi magát, mert a gyermek a fejlesztés mellett focizni is vagy táncolni is akar. Aggodalom, életmenedzsment és a verkli beindul. A szárnyaknak nincs idejük próbálkozni.

Mit tehet a szülő, hogyan hozzon felelős döntéseket?

amikor-egyedul-marad-otthon-egy-gyerek A nevelésben mindenki részt vesz, mert a jövő embereit együtt, kollektíven neveljük. Részt vesz benne az iskolai takarító néni, a sarki fűszeres eladó bácsi, a sarkon lakó Rózsika néni és a buszvezető is, az online térbeli játékok és az offline valós világa! Belegondoltunk abba, hogy a gyermekeink a 24 órából milyen sokat töltenek a környezetük nevelésében? Ott, ahol más emberek nevelik és alakítják a legdrágább kincseinket. Ott találkoznak az erdei farkasokkal, a bárányokkal, a bölcs baglyokkal, a reményt adó tündérekkel is. Minden hat a gyermekre és ha nincs idő a családban kibeszélni, kijátszani, kiugrálni, ki-fantáziálni a gyereknek, akkor az képes érzelmileg is megakasztani a fejlődő érzelmi és lelki folyamatokat, vagyis a szárnyakat. Az érzelmi elakadások olyan csecsemőkori reflexeket tarthatnak fenn, amely miatt a részképesség zavar beállhat. Az inaktív mozgás pedig nem integrálja a szenzoros tapasztalatokat, főleg ha a fejlődésben az egyensúly részletei is érintődtek.

Ma családban élni csodálatos ajándék, ha megadatik. Azonban érzelmi háborúk dúlnak a családban és a párkapcsolatokban, amelynek a legnagyobb elszenvedői a gyerekek. Komoly magatartást szabályozó érzelmi funkciók nehezítik a gyermekek képességeinek a fejlődését. Ha az oktatási és nevelési intézményekben is ugyan ez várja őket, akkor valós gondokról beszélhetünk.

Hallgass a szívedre, fogadd el, hogy lehet jó és rossz napod és ez így van a gyerekkel, felnőttel egyaránt! Tehát adjunk teret az érzéseinknek, nem kell mindenkit szeretni, a gyereknek is lehet szimpatikus és kedves egy tanár, vagy kevésbé, lehet matekban nagyon tehetséges, de tornában ügyetlen, ettől Ő még próbálja és legfőképp elfogadásra, szeretetre, feltétel nélküli szeretetre vágyik, akkor is ha egyest kapott kötélmászásból vagy épp olvasásából. Nézzünk az érzelem feliratú ajtó mögé, mert ott lakik a megoldás kulcsa.

Írta: Polus Enikő, mentálhigiénés szakember