Konyhakész gyerek – avagy tanulás sülve-főve

Konyhakész gyerek – avagy tanulás sülve-főve

Kedves édesanyák! Ki gondolkodott már azon, hogy iskolai előkészítő foglalkozás helyett mondjuk együtt főzzön a gyermekével? Senki? Pedig ugyanazokat a képességeket, készségeket aktiválja, mint amiket az előkészítő foglalkozás típusfeladatai mérnek. És azért, hogy ne mondhassa rám senki, hogy ennek nincs sütnivalója, tételesen ki is gyűjtöttem és példákkal illusztráltam a konyhai ténykedés jótékony hatásait az egyes személyiségbeli kompetenciákra. Tessék fogyasztani!

Minden közös konyházás után egy kicsit megőrülök, de annyira büszke vagyok a gyerekeimre és magamra is, hogy újból és újból odaengedem, sőt hívom őket, hadd segítsenek. Egyre ügyesebbek. És tényleg nem fogják máshogy megtanulni, csak úgy, ha csinálhatják. Egyébként meg rengeteg pozitív hozománya van egy ilyen együtt főzőcskézésnek.

Szinte minden területen fejleszti a gyermekeket.  Idézhetnénk olyan pszichológiai és pedagógiai nagy szavakat, mint mozgás fejlesztés, szociabilitás, pszichés funkciók fejlesztése, kognitív funkciók fejlesztése, kompetenciák fejlesztése stb, ha el akarnánk veszni a terminus technicusok nyelvtörő világában.

Konyha motorika

Mit is jelent a motorika? Semmiképpen sem az elektronikus konyhai eszközöket. És nem is minket, édesanyákat, akik általában a konyhák, illetve a család motorjai vagyunk. A gyermekkel együtt való főzőcskézés igen fejlesztően hat mind a finommotoros, mind a nagymotoros mozgásformákra.

Finommotorika fejlesztő tevékenységek

• ügyesedik a kéz, ha a gyermek tésztát gyúr, dagaszt, szaggat, csipked, vagy süteményt díszít;
• fejlesztő, a tojástörés is, de ha nem elég ügyes a ded, ne vigyük kenyértörésre a dolgot
• jótékony hatású a kéz ügyességére ha cafatolhat, babrálhat a gyermek pl. szőlő szemezés, brokkoli, karfiol rózsákra szedés, vagy mazsolázás az apróbb hozzávalókban stb.
• ha fejlesztésről van szó, ott nem helyénvaló már a mondás, hogy kés, villa, olló gyerek kezébe nem való, sőt! Ha vaníliás cukrot, sütőport kell bontani, ragadjon ollót a gyermek és vágjon! Ha nagyon az édesanya ellenére van az ollóhasználat, akkor a tépés ugyanannyira fejlesztő, bár kevésbé pontos.

Nagymozgások fejlesztése

• összehangoltabbá válik a mozgás, tojást vagy tejszínhabot verve, de ugyanez nem mondható el a testvér verésről. A gyepálás nem fejlesztő;
• finomodnak és összeszedettebbé válnak a mozdulatok panírozás közben is, miközben a zsemlemorzsa és a liszt, és anya is egyre szétszórtabbá válik – és itt tanítható meg észrevétlen az egyenes arányosság fogalma is – minél kevesebb liszt szóródik ki, anya annál nyugodtabb, a kiszórt liszt mennyisége egyenesen arányos édesanya kedélyének minőségével;
• fejlesztő, ha a kis segéd gyakorolhatja a kúszást, mászást, ugrálást, szaladgálást is
  • ha hozni kell valamit a kamrából, vagy visszatenni valamit a szekrénybe, leugorhat a kis kukta a székről, pultról, és tehet-vehet;
  • ha nem magas, felmászhat a szekrényre, visszatenni az oda való hozzávalókat;
  • ha valami leesik, bemászhat az asztal alá és kiszedheti;
  • ha valami kiömlik és folyik szerte-széjjel a járólapon egy lábon ugrálva elhagyhatja az érintett területet felmosóért szaladva. És ha már a motorikánál vagyunk, akkor garantált, hogy a kisebb gyermek a még fel nem mosott padlón átrobog a kismotorjával (kétszer).

Szem-kéz koordináció 

• összehangolja a szem és a kéz munkáját:
  • ha a gyermek töltheti bele a mérőpohárba a mérni kívánt hozzávalókat,
  • vagy tompa késsel vághat valamit (banán, krumpli)

Kognitív képességek receptre

Bár elsőre félelmetesnek tűnik a kognitív szó, ízlelgessük egy kicsit, mert nem ismeretlen senki számára, amit ez a latin szó takar. Leegyszerűsítve minden a kognícióhoz tartozik, ami a gondolkodással, gondolatokkal, tudással, ismeretekkel, megismeréssel, érzékeléssel, észleléssel, ésszel kapcsolatos.

Kognitív kompetencia:

Új ismereteket sajátíthatnak el, ha addig nem látott termékek is kellenek az elkészíteni kívánt ételhez.

• Megismerik a hozzávalókat – a nevüket, állagukat, funkciójukat, a jellegüket (tejtermék, hús, gabona stb)
• Közvetett módon az őket körülvevő világról is ismeretet szereznek. A sajt a tehén tejéből készül, a tojást a tyúk tojja, nem szüli. És már rögtön az állatok rendszerezésénél tartunk, pedig csak sütünk. Más példa: A liszt egy növényből van, amit a nap érlel, az eső öntöz, és a traktor arat le. És lám, mindenek alfái és omegái a munkagépek.
• Minden főzőcskézéssel gazdagodik a szókincs, ami nem hátrány, hiszen az iskolaérettség egyik mércéje a szókészlet gazdagsága. Egy paprikás krumpli készítése közben is bekukucskálhatunk a tájnyelvi szavak gazdag tárházába (krumpli = kolompér, burgonya, bandurka, bolyóka, kartifli stb.)

• Főzés közben a meglévő ismereteket elmélyítjük, gyakoroljuk.
  • A különböző hozzávalók kiszámolása, kimérése, nagyobb gyermekekkel a mértékegységek átváltása fejlesztően hat a matematikai képességekre.
    • A mértékegységek világa igen izgalmas – főleg ha a mérő eszközön megjelenik az angol, vagy amerikai mértékegység rendszer
  • Az időről kialakult ismeretek is mozgósíthatók, mélyíthetők, hiszen a legtöbb főtt étel fő bizonyos ideig. Kivéve, ha zacskós levest vagy tésztát “főzünk”. Mulatságossá teszi az idő múlását és annak észlelését, ha van egy hangosan berregő sütő óránk.

Lokalizáció – téri érzékelés: Sok édesanya rémálmai közé tartozik a mindennapos főzés, hiszen, amíg az ételt készítjük legalább egy órára beszorulunk a konyhába. Bár számunkra a kavargatás alatt beszűkülnek a terek, a gyermeknek a mi birodalmunk egy izgalmas, tanulást segítő terep. És valljuk be, sokkal érdekesebb az irányokat magunkhoz viszonyítva tanulni, mint egy lapon bekarikázni az állításnak megfelelő képet.

• Az egyszerű kérések, utasítások hangoztatása közben is mozgatjuk a kis kuktánkat a térben, gyakoroltatjuk vele az irányokat, a tárgyak egymáshoz való és térbeli viszonyát. Például: – Kérlek add ide azt. Ott van mellette. Nem azt, azt ami a mögött van. A jobb kezednél lévőt. A kamrában van. A szemed előtt.

Percepció – észlelés: Tudom, tudom csúnya latin szakszó. Nagyon egyszerűen fogalmazva, konyhanyelven, annyit takar, hogy a különböző ingereket, melyeket érzékelünk az érzékszerveinkkel, hogyan töltjük meg jelentéssel. Az iskolára felkészítő feladatlapok a megismerés ezen területét is feltérképezik. Például a  szín észlelést a színezős feladatokkal (színezd ki pirossal, azokat a gyümölcsöket, melyek a valóságban pirosak). A konyha is tele van színnel. De nem árt figyelni! A tipikusat tanítsuk először a gyermeknek, ne a kivételest, vagy extrát. És arra is figyeljünk, hogy egy felnőtt nő igen gazdag szókinccsel bír a színek terén. Ne terheljük feleslegesen a (fiú)gyermeket vele! A barack rózsaszín, az alma zöld, az avokádó szín, a mustár sárga már erősen haladó fokozat!

Ismerjük a viccet? Kisfiam, hozd ide a szilvákat! Melyik a szilva? A lila! De ez piros! Ja, igen, mert még zöld.

Szociális képességek apró séf módra

A konyha nem egy diktatórikus közeg. Bár a főzős műsorok sztár séfjei sokszor rácáfolnak erre. Valószínű, hogy a nagy nyomás egy sok michelin csillagos étteremben más erőviszonyokat diktál, mint a mi kis házi kifőzdénk. Nyilván nekünk is koordinálni kell a munkafolyamatokat, hogy ne egy nagy katyvasz legyen a kotyvasztás végeredménye, de nem mindegy a kommunikáció módja. A főzésnek is megvan a zsargonja, azaz tartozik hozzá egy sajátos szókészlet, mindemellett a konyhai kommunikáció nem redukálódhat csupán a gordonremsey-s parancsolgatásra. Se stílusában, sem módjában!

Ezt azonban majd egy másik alkalommal filézem ki, mert kihűl a sokadszorra újramelegített kávém, melyet teljes egyetértésben és minimális veszteséggel a gyerekekkel együtt főztünk le.

Kinek mihez, de jó étvágyat kívánunk!

A teljes cikk itt olvasható: http://anyatudja.blog.hu/2017/01/27/a_sajtgolyo_es_a_muhelytitkok

A szerző Ablonczyné Vida Bettina, az Anyatudja blog írója. A blog Facebook-oldala itt elérhető.