Köztes átmenetek – drogos kiállítás a kamasznak

A kiállítás tartalmával azt a kettősséget szeretnék megszüntetni, ami a felnőttek/szülők és a média és a kortársak által megteremtett világok között feszül. Ami tele van tabukkal, tiltásokkal, büntetésekkel, információ hiánnyal. Mindkét oldalon van pozitív és negatív tartalom, üzenet. Arra kell törekedni, hogy azokat hangsúlyozzuk ki mindkét oldalból, amivel egy fiatal számára hasznos információkhoz jut, aminek birtokában felelős saját döntéseket hozhat. Fontos, hogy ne akarjunk helyettük élni, gondolkodni, dönteni, de ott álljunk mellettük támaszként.

A kiállítás egyformán reflektorfénybe helyezi, hogy mik a droghasználat mögötti egyéni, közösségi és társadalmi okok. Egyformán akar hatni az értelemre és az érzelemre. Tájékoztat, információt nyújt és tudatosít. Művészi eszközökkel és konkrét élettörténetekkel élményeket nyújt, érzékenyít. Egyformán megszólít szavakon és képeken keresztül. Egyformán körvonalazza a kockázati tényezőket, láttatja a veszélyeket és kihangsúlyozza a védelmet nyújtó kapaszkodókat. Vagyis megvalósítja azt a fajta több szempontúságot, amivel szükséges és lehetséges egyáltalán megszólítani az embereket.

Kevéssé éri el azokat a fiatalokat, akik már súlyosabb állapotban vannak, vagyis kényszeres használók. Ők ugyanis már nagy eséllyel kihullottak a normál iskolai életből. Vagyis azoknak szól elsősorban, akik még a család és az iskola hatókörében vannak a kipróbáláson innen és túl, a hétvégi buli használók és azok, akiknél már megjelent az alkohol és egyéb szerek problémakezelő célzatú használata. De segítséget adnak abban, tájékoztatást nyújtanak arról is, hogy hol, milyen keretek között lehet segítséget kérni, akármilyen súlyos helyzetben is van valaki. Arra is bátorítják a közönséget, hogy nem kevésbé fontos egymásra figyelni és egymásnak is segíteni, ha látjuk, hogy valakinek szüksége van rá.

Olvasd el a teljes cikket a Szülő 2.0 oldalán!