Hálát adni, hallgatni, határozni: mesék felnövéshez

Hálát adni, hallgatni, határozni: mesék felnövéshez

Ha szeretnéd, hogy gyermeked képessé váljon örülni és hálát adni, merjen szívből kötődni másokhoz és hallgatni, valamint tudjon és akarjon bátran dönteni és meggyőződését tettekre váltani, ezeket a könyveket add a kezébe!

Vannak történetek, melyek úgy mesélnek a gyerekeknek az őket körülvevő világról, hogy nem riasztják el attól őket. Nem mutatják meg, honnan merítsenek bátorságot, nem adnak részletes használati utasítást önmagukhoz – de barátságos szereplők társaságában, kalandos történetek izgalmai közt segítenek felfedezni a döntési képesség, az öröm és a hála forrását az életünkben.

Köszönöm, köszönlek!

Az örömre, hálára való képesség, bármily furcsán hangzik is, nem velünk született „skill”: mint annyi mást, ezt is gyakorolni kell. Mivel a legutóbbi boldogságkutatások eredménye mind arra mutat, hogy az általános jóllétünk, és végső soron a boldogságunk múlik a hálára való képességünkön, legalábbis nem árt, ha időt szánunk a csiszolására. A kamaszkor küszöbén, a nagy megrendülések előtt álló gyerekek számára óriási segítséget nyújthat ebben Eleanor H. Porter Az élet játéka című könyve. (Hogy mennyire komoly a téma, az azt is mutatja, hogy a regény főszereplőjéről, Pollyannáról a kommunikációelméletben külön stratégiát, attitűdöt neveztek el.) Az árva Pollynak és különleges játékának története gyönyörű, de minden giccstől mentes bizonysága annak, hogy örömre születtünk erre a világra.

 

Itt vagyok, mondd el!

Ahhoz, hogy igazán bensőségesen kapcsolódni tudjunk másokhoz, nem elég a kíváncsiság és a belénk kódolt közlési vágy: meg kell tanulnunk valódi figyelemmel és türelemmel fordulni embertársunk felé. Az egyik legszorosabb kapcsolódási pont a közös tapasztalat lehet, ez a részvét és az empátia alapja is. Az ehhez szükséges kompetenciák a hallgatni és várni tudás. Egyik sem könnyű, főleg nem gyermek- és kiskamaszkorban. Mesés segítséget nyújthat ebben Michael Ende német gyermekkönyvíró lebilincselő regénye (nem mellesleg tűpontos társadalmi látlelete). A Momo, avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt már címében előrebocsátja, hogy a történet segít olvasójának visszaállítani természetes, emberi, békés viszonyát az idővel, ezáltal önmagával és a többi emberrel is. A könyv rávilágít az ítélkezésmentes hallgatás, az önátadó figyelem hegyeket elgördítő, falakat ledöntő erejére is. Momo, a kisváros szélén tengődő, csavargó kislány mindenkit meghallgat, és odaadó csöndjével visszaadja a felnőttek bátorságát, felébreszti a gyerekek kihúnyni készülő játékos képzeletét, visszahozva fogyasztásfüggő, embertelenné szürkült életükbe a valódi értékeket.

 

Tudom, mit kell tennem!

A bátorságról, a legmélyebb bizalomból fakadó cselekvésről, az egyidejűleg önzetlen és öniteljesítő tettekről, szabadságról és felelősségről, a magunk erejének felfedezéséről azt hiszem, igencsak aktuális és elmondhatatlanul fontos hiteles képet adnunk a gyerekeknek. Szabó Magda Tündér Lalája olyan meseregény, melyben minden varázslatos dolog közepette az válik a legnagyobb csodává, ami teljesen egyszerűen emberi, és nincs benne semmi mágia. (Ugyanez elmondható egyébként a méltán világsikert aratott Harry Potter-sorozatról. Fontos szempont, hogy ez a könyv, és a Tündér Lala is különösen fontos megerősítés-forrássá válhat az apa nélküli gyerekkort megélő ifjak számára.) A nyughatatlan tündérkirályfi története a csibészkedéshez szükséges vagányságon túl a valódi bátorságot is megmutatja ifjú (és nem annyira ifjú) olvasóinak.

Szerző: Király Eszter