Csendkör – a Montessori féle meditáció

Csendkör – a Montessori féle meditáció

Felnőttként sem feltétlenül jó érzés egész nap hangzavarban lenni, de a pici gyerekek számára a hangok még nagyobb frusztrációt tudnak okozni, mint nekünk. Sok olyan picike van, aki a felnőtt fül számára teljesen természetes hangok hallatára is befogja a fülét. Olyanok is akadnak, akik ha túl nagy hangzavarnak vannak kitéve, akkor annyira elfárad az idegrendszerük, hogy izgágává, esetleg agresszívvé is változhatnak. 

Biztos tapasztaltátok már, amikor “túlpörög” a gyerek. Ez rendszerint akkor történik, mikor nem rakjuk le a gyereket időben aludni. Neeeeem, ilyenkor nem lebukik a feje, hanem mintha valaki felhúzta volna a rugóját, úgy pörög. Ugyanez történhet akkor is, ha a túl erős vagy túl sok hanggal túlstimuláljuk a gyereket. Ez is okozhat többek között álmatlanságot is, hiszen még nehezen tudja megnyugtatni a saját kis felbolydult idegrendszerét.

Amikor először jártam Montessori bölcsődében, az tűnt fel először, hogy mekkora csend van. Nem nagyon lehet földhöz csapódó játékok zaját, vagy az asztaltól óriási hangrobajjal elhúzott szék hangját hallani. Persze, ha kint vannak az udvaron, akkor lehet az udvaron rohangálni, de bent megtanulják, hogy hogyan kell csendben mozgatni a székeket, hogyan kell úgy közlekedni, hogy ne borítsanak fel semmit, megtanulják, hogy hogyan kell “csendet csinálni”. Ez először ijesztően is hangozhat valakinek, aki nem ismeri a módszert. Sok szülőnek az jut eszébe, hogy ilyet csak indokolatlanul nagy fegyelmezéssel lehet elérni ilyen picikéknél, hiszen maguktól ők azért valljuk be igenis hangosak.
De nem! Nincs szó makarenkói fegyelemről. Egyszerűen megtanítják a gyerekeket, hogy hogyan lehet csendben mozogni, illetve mozgatni dolgokat a szobában és ők pedig úgy fogják ezt fel, mint egy újabb feladatot és örömmel csinálják a mindennapok dolgait….halkan. Ezen kívül tartanak különféle “csendgyakorlatokat”. Hihetetlen, hogy a nagyon picik is mekkora akaraterővel igyekeznek ezeket a feladatokat jól – tehát csendben – csinálni és mekkora örömmel tölti el őket, ha kibírták és nem hangoskodtak, vagy ügyesek voltak és nem borítottak fel egy széket sem a gyakorlás közben. Mivel szinte erejükön felül kell teljesíteni, nagyon nagy sikerélményt élhetnek át ilyenkor. A gyakorlatok olyannak tűnnek nekem kicsit, mint egy meditáció, nem csoda, hogy a tapasztalatok szerint a gyerekek sokkal nyugodtabbak utána.

Ez össze sem hasonlítható azzal, amikor a normál iskolarendszer diákjaival egy idő után már esetleg kiabálni kell, hogy csendben maradjanak. Az iskolában a mozgásuk lekorlátozásától frusztrált gyerekek egy idő után természetszerűleg izegni-mozogni kezdenek és hangoskodnak, de ez is a természetes. Egy Montessori intézményben, ahol mozoghatnak szabadon, arról van szó, hogy egy pillanatra álljanak meg a “munkában”, járkálásban és pihenjenek, csendesedjenek el, figyeljék meg kicsit jobban, hogy hol is vannak.

Maria Montessori majdnem hogy véletlenül fedezte fel, hogy a gyerekek számára mekkora örömöt jelentenek a csend gyakorlatok. Újabb érzékelési gyakorlatot szeretett volna kidolgozni a halláshoz és akkor meglepetten tapasztalta, hogy – persze gyakorlás után – de akár a 3 éves gyerekek is képesek egészen sok ideig csendben várni. Ekkora önuralomra ő sem számított tőlük, ezért előkészített nekik pici édességeket a játék utáni kicsi jutalomnak. Azt tapasztalta, hogy a gyerekek annyira élvezték a játékot, hogy még az édességekről is megfeledkeztek nagy örömükben.

Milyen csendgyakorlatokat csinálnak a bölcsiben és miket csinálhatunk otthon?

A Montessori környezetet általában úgy alakítják ki, hogy a gyerekek által is könnyen mozgatható bútorok legyenek. Kicsi asztalok, székek, kitekerhető szőnyegek, amiket lerakhatnak, ha éppen a földre akarnak ülni játszani. A csend gyakorlatok első fázisa, hogy megtanítják nekik, hogy hogyan tudják a bútorokat, eszközöket úgy mozgatni, hogy azzal ne zavarják a többiek munkáját és minél csendesebben tudjanak arréb húzni, rakni, polcról levenni dolgokat.

Ha ez már megy, akkor indulhatnak az úgynevezett csendkörös gyakorlatok. Ezeket akár otthon, családi körben is lehet csinálni, ha a többiek is hajlandóak beszállni.

Csend kör

Ha kapnak egy jelet a gyerekek (lehet ez egy bizonyos zene felcsendülése vagy kirakunk egy táblát, amire ki van írva, hogy csend), akkor csendben leülnek körben és várnak. Akár arra is meg lehet kérni őket, hogy tartsák csukva a szemüket, hiszen így a hallás még inkább előtérbe kerül, így még hangosabbnak érzékelik egy-egy lábacska vagy kéz mozdulását, egy szék nyikordulását, vagy éppen észreveszik, hogy egy madárka csicsereg a fán.
A nevelőnő halkan elsuttogja az egyikük nevét, aki nagyon csendben odamegy mellé és vagy leutánozza a nevelő pozícióját, vagy csak csendben leül mellé. Ez így megy egészen addig, amíg az összes gyerek oda nem gyűlik a nevelőnő mellé. Maria Montessori azt tapasztalta, hogy – bár sok gyakorlás után – de már a pici három évesek is képesek voltak csendben megvárni még akár azt is, hogy 30-40 gyerek odagyűljön a nevelő köré.

Nem szabad türelmetlennek lenni velük! Vannak köztük is, akiknek ez elsőre is jobban megy, van aki nagyon izgő-mozgó, nekik még nehezebben. Ezen kívül ilyen piciknél sokat kell gyakorolni… Először általában olyan 20-30 másodpercet bírnak ki, viszont később jó pár percig is csendben ücsörögnek és várnak.
Úgy tudom az én kisfiam (szeptemberben lesz 3) sem mester még, pedig ő is már pár hónapja csinálja ezt. Az óvónéni azt mesélte a csoportjáról, hogy nagyon cukik, mert látszik, hogy annyira igyekeznek csendben maradni és nagyon erősen szorítják a szemüket, hogy nehogy kinyíljon.
Van, ahol székekre ülnek körbe, ott azt is meg kell tanulniuk, hogy a székeket hogyan tudják úgy körberakni, hogy minél halkabb legyen a “művelet”.
Ha vége a gyakorlatnak, akkor kapcsoljátok le a “csend-zenét” vagy rakjátok el a táblát.

A cikk folytatása a gyerkoc.com oldalon olvasható, kattints IDE.